kedd, március 18, 2008

IRREVERSIBLE

A netmentes hétvégén megnéztünk Mózessel egy filmet, amire én speciel már régóta kíváncsi voltam: IRREVERSIBLE (2002). Rendezte és írta Gaspar Noé, a fôszerepekben Monica Bellucci (egy istennô), Vincent Cassel (Bíbor folyók 1-2.) és Albert Dupontel, aki idehaza nem tartozik az ismert színészek közé.

A cselekményt fordított idôrendben lájuk, tehát a stáblistával kezdünk, aztán a zárójelenettel és így együnk visszafelé a történetben. Aki látta már a Mementót, annak ez nem okoz nagy meglepetést. A cselekmény vezetése csak egy dolog, szépen porciózva kapjuk az információkat, hogy mi miért történik és szinte minden jelenetben kapunk az arcunkba rendesen, kivéve a film vége felé, amikor már csak olyan jeleneteket látunk, amelyek csökkentik az elején felgyülemlett feszültséget. Mindenesetre ezek az információk is olyanok, amitôl csak még jobban ökölbe szorul a kezem, ha a korábban látottakra gondolok... Az operatôri munkát egyszerûen bravúrosnak tartom, minden jelenetet egy kamerával(?), egy snittben vettek fel (ha jól emlékszem), azt hiszem ez az operatôrnek, rendezônek és szereplôknek is eléggé megterhelô feladat lehetett.

A következô bekezdést ne olvassa el senki, aki még nem látta a filmet és esetleg megnézné, mert részleteket közlök a filmbôl!

Van a filmben két olyan jelenet, amitôl frászt kaptam, rosszul lettem, alig vártam, hogy vége legyen, de mégsem vettem le róla a szemem, mert egyrészt ilyet nem lát minden nap az ember és nem árt ha tudja, hogy miképp néznek ki ezek a dolgok a valóságban! Az egyik jelenetben az egyik fôszereplô szétveri valakinek a fejét egy poroltó készülékkel, de olyan szinten, hogy a fejbôl nem marad szinte semmi és alsó kameraállásból végignézheted, amint az elsô pár ütéstôl eltorzul a fej, elcsúszik az állkapocs, kirepül néhány fog, aztán a többi ütéstôl már beszakad a koponya, kisebb-nagyobb darabok esnek le és repülnek szerte-széjjel a szobában, közben néha megjelenik a kép sarkán a szétvert fejû görcsbe rándult karja akiben még akkor is van valami jottányi élet, amikor már elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki ezt túlélje. Nem is éli túl.
A másik jelenetben azt látjuk, ahogyan megerôszakolnak egy nôt. Nem mértem le pontosan, de kb. 8-10 percig dugják seggbe Monica Bellucci-t, rettentô erôszakosan. Egy idô után már magamból kikelve ordítoztam a monitorral, hogy legyen már vége! Nem voltam hajlandó áttekerni ezt a részt, moziban sem tudtam volna és feltételezem a rendezônek konkrét szándékai voltak azzal, hogy ezt így bemutatta. Igen, így néz ki egy erôszaktétel! Lássátok! Tudjátok meg, hogy mirôl szól ez! Veled is megtörténhet! A barátnôddel! Anyukáddal! Testvéreddel! Iszonyatos volt... Soha többé nem akarom látni azt a jelenetet, de jól tettem, hogy végignéztem legalább egyszer. Figyelmeztet arra, hogy jobban kell figyelnem a számomra fontos nôkre. Sokkal jobban!


Szóval ez a film eléggé odabaszott! Kôkeményen! A színészek közül Vincent Cassel játéka néhol idegesítô volt, de valójában teljesen igazolja a viselkedését a történtek és az egyik jelenetben beszedett drogok. Szerintem ez 10/10. Valós történet az életrôl, vágatlanul, cenzúra nélkül. Gyenge idegzetûeknek nem ajánlom, de tanulságos.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bazz, egyik kedvenc filmem.
Mondjuk csak egyszer néztem meg. Kell hozzá egy lelkiállapot...
Mikor megnéztem, akkor pár percig utána csak ültem kussban lesokkolódva és próbáltam feldolgozni a történteket. Nagyon kemény film, nagyon jól mecsinálva! Nem sűrűn találkoztam még ilyennel, ami ennyire hatott.

zsutti írta...

A film végén mi is tök kussban ülve néztük végig a stáblistát Mózessel. Nem egy könnyen emészthetô darab...