Suicide Manifesto

Blade

Knife

Nesze vazze vizuál

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
fiuk, nem akarom elvenni a kedveteket, de ez nem nyaralás lesz, hanem átbaszás

Bassbin üzenete:
?

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
annyiszor basztak már át minket vizuál szinten, hogy nem igaz, de ezt ti is tudjátok

Bassbin üzenete:
indokold
és ott lesznek a spanok
meg a party

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
annyi itt a különbség, hogy ezek románok és pár nappal előtte szólnak, hogy "fiuk, ha lejöttök, át lesztek baszva"

mert te lemész, kifizeted az utazást, kaját, talán átengednek a határon a sok cuccal, ott baszod a rezet minden éjjel a vizuálpultban, mert elvileg elvárják, hogy te csináld a dolgod, és mit kapsz érte? Max egy szállást és egy nagy bránert a seggedbe, ezüsttálcán felszolgálva

ez a véleményem

az ECLIPS3 INZANES-t már soxor átbaszták és szerintem ez lesz a legnagyobb és nem akarok benne részt venni

sajnálom, de én így látom a dolgot

...

Bassbin üzenete:
nem rábeszélni akarunk

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
én az elején megmondtam h milyen körülmények közt vagyok hajlandó lemenni, de ezek nem teljesültek

legalább magamat nem akarom átbaszni

Bassbin üzenete:
ok
rendben
sajnálom Zsolt

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
mond meg a románoknak, h baszódjanak meg a névnapjukon!

Bassbin üzenete:
nem a románok tehetnek róla baszki
nem vágod?

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
de egy szervezőbrigád ne hívjon le egy rendezvényre valakit úgy, hogy nem tud alapvető dolgokat biztosítani

Bassbin üzenete:
hanem a szigetesek

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akárki, leszarom

Bassbin üzenete:
én nem tudom leszarni
mert nem az arigato a bunos

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
alapvető dolgok közé a fizetés is beletartozik, amit az elejétől fogva elutasítottak
magyarul az elejétől fogva tudták, hogy át leszünk baszva

Bassbin üzenete:
nem tudták

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akkor nem tudták

Bassbin üzenete:
kurvara nem igy terveztek
vagom a tagokat

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
figyelj, nekem ebből az jött le, hogy terveztek, mindenféle fedezet nélkül
ez orbitális hiba
van annyi szervezési tapasztalatom, hogy tudjam mikor mit szabad tervezni

Bassbin üzenete:
mivan, ha a szigetesek igertek, de nem tartották be

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
figy, gondolom az arigatonak van szerződése a szigetesekkel, amiben gondolom le van írva, hogy mibe adnak pénzt a szigtesek és mennyit

ha le van írva, akkor az arigato a balfasz, h hagyta magát átbaszni

szerződés nélkül meg aztán akkora ökrök, hogy istállóba nem férnének be.baszki ez a 21.század
papír nélkül egy tapodtat se!!!

Bassbin üzenete:
tehat ezek szerint ökör az eclips3 is

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
igen, mi is azok vagyunk, mert már soxor belementünk mi is ebbe a szarba
abba kéne hagyni!!

...

Bassbin üzenete:
+kb 5000huf egy napra\fő
+30 utikölts +soför
100 000 a szállás
60 az út dúrván
500 000 a fizetség
hmm?
az 660 000 forint
igy lett volna tiszta

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
igen így
ebből mi lett?
kaptok szállást
juhé

Bassbin üzenete:
Danielsan:30000ft-os fomániai fesztiválozás. nem is olyan rossz, meg artist belépő. szerintem belefér.
Bassbin üzenete:
+ spanok, furcsi, csajok, zozi, izgalmak, fellépők, utazásos tripp, stb

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akinek van rá fölös 30 ropija, annak lehet h nem
de nekem ennyit nem ér meg egyszerűen
...
nekem fontosabb az h meglegyen a 140 ropim szeptemberre a sulimra
ami igy is kétséges h meglesz

...

Bassbin üzenete:
INKÁBB KÍVÁNJ JÓ UTAT, SOK SIKERT, MEG JÓ BULIT NEKÜNK
BAZD MEG

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
azt kivánok
meg magamban még gondolok valamit mellé, de az az én dolgom

Jó dolgok - 3. rész

Egy szanaszétbulizott éjszaka után, mikor annyi Massive Attack-et ittál, hogy kiszökött a róka, és mivel részeg vagy, elveszted a pénzed egy részét, mikor annyira fáradt vagy, hogy a metrón nem bírsz leszállni a megállódnál ezért mész még egy kört, majd kiszállsz a Népligetnél, megveszed a jegyedet a 4 órás buszutadra, beállsz a tömegbe, hogy minél előbb felszállhass a buszra, kapaszkodsz az utazótáskádba, nagyon kész vagy és arra koncentrálsz, hogy ne aludj el állva!

És akkor elered az eső, szakad ezerrel Te pedig otthagysz mindent és kiállsz a meleg nyári zápor alá és élvezed, ahogy az a langyos víz végigcsorog rajtad újra felélesztve Téged, minden egyes esőcseppet külön kiélvezel, mert ilyen még nem volt és ki tudja mikor lesz újra és Te csak állsz az ég felé tekintve, körülötted pár száz ember és nem értik, hogy mit csinál az a srác, van aki nevet rajtad, van aki fintorog, de Te tudod, hogy ők mind birkák és Te vagy a FEKETE BÁRÁNY! Ez olyan volt, mint a filmekben...

Jobsearch

Újabb kudarc. Pont.

Jó dolgok - 2. rész

Hosszú dő után történt valami igazán jó dolog az életemben. Részt veszek egy Európai Panoráma Projekt című Panoráma Fotópályázaton, és nemrég kaptam értesítést arról, hogy a 12 pályaképem közül 7 darab továbbjutott a döntő fordulóba! Minden bejutott pályaműről külön levélben értesítettek, én pedig csapkodtam a térdem meg ugráltam és visítottam örömömben itt az albiban:)))
Az arányok érzékeltetése érdekében: kb. 1100 beérkezett pályamű közül választottak. Nem tudom hány kép került a döntőbe, én nagyjából 350-re tippelem. Végignéztem az összes pályaművet:)
Hja, szóval ez van. Zsírpuxi! Az első vagy második díjra fáj a fogam, de nekem már ez is nagy dolog, hogy a döntőben lehetek. Ha már ott vagyok, miért ne fájhatna rá a fogam?

Íme a döntős képeim:

A katona

Budapest a János-hegyről

Pest éjjel

Jégzajlás

Keleti Pályaudvar

Ébredő Parlament

Lánczhíd

Az összeolvadás éjsz...KURVANYÁD SZÚNYOG!!!!

A cím kb hűen tükrözi a tegnap este történéseit, Keszthelyen. Úgy esett a rémeset, hogy régi vizuálos ismerősöm f.a.d.e. Balázs rámcsörgött péntek délután, hogy szüksége van 2 VJ-re szombat estére Keszthelyen, jó pénzért. Nagyon megforogtam az ajánlaton, mert pont szombat este egy nagyon fontos találkozóm lett volna VELE, de végül úgy okoskodtam, hogy inkább megkeresem az albim havi díját egy esti munkával, találkozni lehet később is, nem dől össze a világ.
Szóval felhívtam Bassbin-t, hogy van e kedve és volt:) Tehát szombat délután felültünk az IC-re és irány a Balaton! Valószínű ez volt az első és utolsó alkalom ezen a nyáron, hogy eljutottam a Balaton közelébe.
Mivel nyár van meg sunshine, happiness (kevésbé), úgy gondoltam, hogy egy laza nyári viselet megfelelő lesz bőröm részleges elfedésére, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést: rövidnadrág, ing oszt csá! A helyszínen szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a part gyakorlatilag szúnyoginvázió alatt van, ami azt eredményezte, hogy ott töltött időm kb. 30-40%-át hadonászással és szúnyogok csapkodásával töltöttem el. Még egy doboz cigit is vettem és elkezdtem bőszen dohányozni, hogy távoltartsam őket, megjegyzem minimális sikerrel!
A vizuál amt csináltunk, teljesen rendhagyó volt: mivel ez egy promociós rendezvény volt (BACARDI-COLA: Az összeolvadás éjszakája) meglehetősen be volt határolva, hogy mit nyomhattunk a jónépnek, valamint voltak kötelező promóciós anyagok, amelyeknek túlsúlyban KELLETT lennie a saját vizuáljaink kárára, de azért okosba megoldottuk a dolgot:) Ja, és volt egy kamera, amivel élőkamerás vetítést is kellett csinálni, talán annak volt a legnagyobb sikere, főleg mikor Bogár (Bassbin) folyamatosan alulról vette a lengén öltözött és meglehetősen izgató táncoslányokat. Komolyan, néha már annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy azt vártam mikor dugja bele a kamerát a csajszi nacijába:)) Ott állt a színpad előtt, tátott szájjal, nyálcsorgatva, na jó én meg a VJ pultban... Hozzáteszem, volt a jónépben néhány emberke aki még rajtunk is túltett nyálcsorgatásban, nekünk azért közben kellett csinálni a vizuált is.
A legnagyobb flash egyébként az volt, hogy gömb (!) felületekre vetítettünk, speciálisan arra készített Vj anyagokat. Balázsnak RESPECT, aki ezeket készíti és kitalálta, azt hiszem.
Szóval sok jót és érdekeset tapasztaltunk és tanultunk aznap este, megérte a sok utazást, de a szúnyogokat akkor SEM! Igazából nem lehet azt a szenvedést leírni, az egész stáb anyázott, csapkodott, elrohant (hiába).
Hála a gondviselésnek, a buli kettőkor lezárult és kezdhettünk pakolni. A fényhídra fel volt aggatva egy bazi nagy projektor kb 7-8 méter magasban, amit nekünk kellett volna leszedni. Gondoltam bevállalom, úgyis nagy gyakorlatom van már létramászásban és magaslati akrobatikában, csak arra nem számítottam, hogy a lámpák közelében lévő összes szúnyog nem fog örülni érkezésemnek és közös erővel akadályoznak majd meg a proji leakasztásában. Kb fél percet voltam képes eltölteni a létra tetején, miközben a szám, orrom és füleim megteltek a rohadékokkal, attól féltem, hogy a nagy hadonászás közben le találok esni, ráadásul Bogár is küzdött alattam, miközben tartotta a létrát. Végül sikerült rábeszélnünk az egyik technikus srácot, hogy "ugyan szenvedjé má helyettünk és szedd le nekünk azt a projit, amit amúgy nekünk kéne, de nem vállaljuk be tovább". Megtörtént a dolog, gyorsan összerámoltunk, még gyorsabban kerítettünk valakit, aki kivitt minket a vasútállomásra, miközben poggyászunk is gyarapodott egy laptoppal meg egy kamerával.
Az állomáson kiderült, hogy a következő vonat 6 óra után indul Pest falura, tehát több mint 3 és fél óra várakozásnak néztünk elébe!!! Cigink is már csak 4 szál volt, szúnyogok száma konstans magasan állt, a Mac (a főnökömé) lemerülőben, tehát zenénk se volt, minden ellenünk volt.
Szerencsére csórtam egy guriga fekete tépet (gy.k.: textilbázisú ragasztószalag), amivel elkezdtük betekerni a MIDI kontroller dobozát, úgy mint a számítógépem dobozát is. Közben lett társaságunk is, néhány tizenéves Balaton környéki csávó személyében. Az ő hatásukra
úgy döntöttem, hogy felhasználom az egyetlen rendelkezésünkre álló áramforrást, hogy feltöltsem a Mac-et, ezért kihúztam a kólaautomatát a konnektorból és bedugtam a helyére a Mac töltőjét:))) Hirtelen lett zenénk!! Már csak a wireless internet hiányzott, hogy csekkolhassam az emailjeimet:) Szóval elszórakoztunk, a helyzet majdnem idilli volt, leszámítva a szúnyogokat és a várakozást.
Valaki azonban szerethet minket, mert egyszercsak megjelent a színen egy kaller, akitől megtudtuk, hogy a következő vonattal eljutunk valahova, ahol átszállhatunk a Pesti gyorsra. JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Azonnal összeszedtük magunkat, az automatát visszadugtam a konnektorba, hadd örüljön a pórnép annak ami belülről rohasztja szét... A srácok jófejek voltak, segítettek cipekedni is, BIG UP!
A gyorsvonaton húszmillió csomaggal a vállunkon meg a kezünkben, lopott Bacardi-Colás poharakkal a táskámban (Atesz lopta, én csak cipeltem:) Bogár kerszetülráncigált az egész vonaton, mígnem megtaláltuk a fülkés kocsit, ahol végül letelepedtünk. Kivettük a gépből a vinyóm meg a gigás RAM-omat, majd folytattuk a ragasztást. Végül magunkra zártuk a fülkét és elaludtunk. Csak néhány prosztó köcsög zavarta néha az álmainkat, mikor a folyosón hangos nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy mi aludni merészelünk, miközben ők kénytelenek kint állni. (Üzenet az ismeretleneknek, akik nem tudják mi a jómodor és prosztó köcsögök maradnak mindörökké: Az élet szar, nem mindig az van amit te szeretnél és amúgy is ki nem szarja le, hogy neked állnod kell a folyosón? Én megdolgoztam azért a kis pihenésért!)
A Déliben ébresztettek a sárga ruhás emberkék, kissé gyűrött ábrázattal lemásztunk a vonatról, hazataxiztunk Ateszhoz, ahol bőszen folytattuk az alvást délután egyig.

Nagy flash volt!!

Csorog, csorog, csorog

Rest In Peace

2006. június 17-én elhunyt az én egyetlen drága madárpókom, Ica.
9 évet és négy napot élt nálam, velünk, odahaza vidéken. Szerettem azt az állatot, még egy könnycseppet is le kellett törölnöm mikor megláttam mozdulatlan testét.

Elmesélem az Ő történetét, ami lényegénben az én történetem is.
Általános iskola 3. osztályában a kiváló tanulmányi eredményeimért kaptam egy könyvet a sulitól, amely a pókokról szólt. Onnantól kezdve megszerettem ezeket az állatokat és mély tisztelettel vagyok irántuk.
Ne bántsd a pókot!
Később elhatároztam, hogy én pókot szeretnék háziállatnak tartani. Érdekeltek a kígyók is, de azt szüleim nem igazán tolerálták volna. Mit mondjak, amikor felvetettem a madárpók ötletét, azt sem fogadták kitörő lelkesedéssel. Így évekig hiába nyüstöltem őket, csak nem kaptam pókot...
Vége felé tartott az álti és még mindig nem mondtam le tervemről. Valamikor a félév során tettem egy ajánlatot szüleimnek: ha év végén mindenből ötös leszek, akkor kapok egy madárpókot. Belementek! Nem állt túl fényesen a szénám, néhány tantárgyból fel kellett tornásznom magamat, ezért mindenféle szorgalmikat vállaltam el, csak hogy javítsak a jegyeimen. Az igazi kihívás azonban az ofőm volt, aki törit tanított. Ő ugyanis rettegett a pókoktól és amikor előadtam neki, hogy miért kell év végén ötöst adnia, rosszabbul reagált, mint anno a szüleim. Kemény volt, még a szüleimmel is leült beszélni! Végül is év végén kitűnő bizonyítvánnyal végeztem el az általános iskolát. Minden fasza volt, sunshine, happiness:-)
Őszintén szólva kicsit féltem attól, hogy apám mégis azt mondja, hogy "hülye vagy fiam?ide pókot?", de másnap bement a család Pápára és a szokásos nyár eleji nagybevásárlás végén elmentünk az állatkereskedésbe, ahol én már kinéztem magamnak egy madárpókot. Király volt, édsapám megvette nekem a pókot. Az én madárpókomat!
Hát ja, így történt. Nagy menet volt érte. Később megmutattam az ofőmnek is, a reakciója természetes volt.

Amúgy Icának neveztem el. Pók Ica:-)

Az évek során úgy hozzánőtt a családhoz, mint a kutyák pédául. Sajnos nemigen lehetett szabadon futtatni, nem volt kézhez szoktatva, mert már félig kifejlett volt, mikor megvettük. Picit agresszív volt néha. Egyszer megszökött. Apám fogta be! Egyszer rátámadt a tesómra. Amikor nem voltam otthon, az öcsém gondozta. Használtam terápiás célokra:) Mindenki lenyűgözve nézte, mikor ebédelt. Ötször vedlett.

R.I.P

Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái 2. avagy Kozmikus Energiák

Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy ez megtörtént!

Kedves olvasó, szerinted mi történhet akkor, ha 7 jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyik dokk lépcsőjének tetejére, hogy egyszerűen csak kiszabaduljanak a szűk kis lakásukból és ne otthon tespedjenek a kalviatúra vagy a lemezjátszó gombjait nyomogatva? (Felmerül a kérdés, hogy miért nem a TV távirányítóját írtam az imént. Nos azért, mert egyikünk sem néz TV-t!)
Hozzá kell tenni, hogy mind a hét delikvens kész csődtömeg a maga nemében, de legalábbis az utóbbi időben kapja a szópót a szájába, ki a közelgő államvizsga miatt, ki azért, mert aznap reggel jól elrongyolták, ki azért, mert az állásáért küzd, ki azért, mert lenyúlták a telefonját, ki azért, mert szimplán egy lúzer és semmi nem sikerül neki, amihez hozzáfog és egyéb lelki válságai vannak és még sorolhatnám...
Nos, a válasz egyszerű: ilyenkor semmi más nem történhet, csak még nagyobb szopók ostromolják a társaságot! Ehhez hozzásegít a sok sör, a meleg Hubertus és ezáltal a józanság és a józan ítélőképesség drasztikus redukálódása a kb nulla szintre a társaságban. Sajnos mivel menetközben elkezdett fájni a fejem és egyre elviselhetetlenebb lett, én inkább szemlélője és csak kisebb részben voltam résztvevője az eseményeknek.
Esküszöm, egy brazil szappanopera hozzánk képest lófaszt se ér! Ilyen rövid időn belül ennyi összeveszés, kibékülés, anyázás, seggrészegen bölcsmondás, dolgok elvesztése (fontos napszemüveg) majd megtalálása és más dolgok (pénztárca) meg nem találása egy TV sorozatban valószínűleg több részt is felölelne, nekünk ez sikerült röpke 3-4 órán belül lerendeznünk.
Nos igen, megvannak a saját hibáink. Van akinek nincs empatikus készsége, van akiben túlteng, van aki erőszakos és nehezen vaszi rá magát az illemre, van aki ennek az ellenkezője, de ha kell be tud köcsög módon szólni. Van, aki úgy viselkedik, mintha leszarná a másik barátja baját, és megint van olyan, aki nem szarja le a barátja baját, de mégis ellenkezőleg viselkedik. Mindenki sáros, mindenki kavar, vagy csak simán balfasz. Ezt nem azért írom, mert ezt gondolom erről a társaságról, mert nem így van. Ez a szituáció kihozta belőlünk az aljanépet, szerintem. Egyikünk bölcsen megjegyezte, hogy külön-külön mindenki ász, de ha együtt vagyünk, akkor minden és mindenki becsődöl!
Tehát felteszem mégegyszer a kérdést: Mi történik, ha 7 darab, ilyen kaliberű jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyikk dokk lépcsőjének tetejére lazítani?
A válasz: kozmikus energiák szabadulnak fel (amiben eddig nem hittem, de most már igen) és ennek a pár embernek a negatív energiái egy pontba sűrüsödnek össze, majd kirobban, tönkretéve egy nagyon faszának és tökéletesnek induló estét!

Ja igen, majd elfelejtettem! A konzekvenciák. Mindössze 3 darabot sikerült levonnom az egészből:
1. A seggrészeg ember a bokorba hány.
2. Akit a legnagyobb veszteség éri, az csinálja a végén a legnagyobb hülyeséget: fejreáll egy biciklivel!!!
3. Soha többé nem mozdulok ki ezzel a társasággal a szabad ég alá, max egy részével, de így heten soha többé! Ez káros az egészségre...

Az első kör

A mai nappal elkezdek sportolni. Már le is futottam az első körömet itt a kerületben. Amúgy nem szeretek futni. Gyűlölöm, utálom, fuj! De ez az egyetlen alternatívám most. Ugyhogy minden nap lefutok 1-2 kört a Bánki Donát és Bolgárkertész utcában. Elhatároztam, kész! Vége a tespedésnek!

Köszönet annak a pár embernek, aki ráébresztett és motivált, hogy kezdjek el sportolni! Hámónak, Mózesnek, Matyinak, Tominak, otthoni legjobb cimborámnak Tominak és persze Zsunak!

Innerlich komplett zerstört / Nem szeretem magam

Úgy érzem eljött az ideje a legjabb postomnak. Nagyon kikívánkozik már belőlem és eddig bírtam. Az elmúlt 1-2 hét eseményei rettentő mély nyomot hagytak bennem és sajnos ezek között nincs pozitív dolog.

Először is elnézést az előző bejegyzésemért. Tudom, hogy ez nem üti meg egy diplomás ember intelligenciaszintjét, de a harag és a csalódottság nem az intelligencia függvénye. Ha eljön az ideje, leírom a "Düh" post hátterét.


Felvetődik ugyebár a kérdés, hogy miért nem szeretem magam. Nem rossz dolog, ha jóban vagyunk magunkkal, de vannak események, amik arra késztetik az embert, hogy vizsgálja meg addigi életét, és bírálja felül az addigi, saját magáról kialakított képet.
Megváltoztam. Gyökeresen. Ha 6 évvel ezelőtt láthattam volna, hogy hova jutok, miféle ember lesz belőlem, valószínű elborzadtam volna. Hajdanán még életvidám voltam, szerettem élni, élvezni az életet, társaságba járni, emberek közt lenni. Szerettem szeretni is. Mára mindez eltűnt.

Nem vagyok életvidám. Az egy dolog, hogy rossz rám nézni, mert állandóan búskomor és komoly arcot vágok, de az már egy másik dolog, hogy nem élvezem az életet. Mielőtt bárki általánosítana, nálam az élet élvezete nem azt jelenti, hogy leiszom magam minden második nap és folyton dajdajozok a haverokkal. Nem... Ha pillanatnyilag szarul alakulnak a dolgaim, de mégis látom azt a kis reménysugarat, ami azt mutatja nekem, hogy csak egy kis türelem és hamarosan jobb lesz, máris élvezem az életet. Nekem a reménysugár az út az élvezethez!

Szerettem társaságba járni. A múlt idő nem jelenti azt, hogy most már nem szeretek, csak éppen nincsenek meg hozzá a hátterem, hogy megengedhessem magamnak. Akárki akármit mond, a társaságba járás nem csak arról szól, hogy elmész és ott vagy; hanem ott vagy és együtt bulizol, iszol az emberekkel, meghívod őket 1-2 körre stbstb. Sajnos nem vagyok olyan anyagi körülmények között, hogy ezt megtehessem. A gyalázatos fizetésemből (olyannyira gyalázatos, hogy erre nem lehet alapozni semmit) kell kigazdálkodnom az albim havi díját, rezsijeit és még abból kéne úgy egy hónapban megélnem, hogy ne haljak éhen. Hozzáteszem nem megy. Ha nem segítenének a szüleim (sajnos még mindig rászorulok) már rég éhenhaltam volna. Persze olyan dolgok eszebe se mernek jutni, hogy esetleg vegyek magamnak valami új nadrágot, pulcsit vagy pólót, vagy azt a nagyon frankó öltönyt, amit már régen kinéztem magamnak. Nem rinyálni akarok, mert gyűlölöm, de ezek a sajnálatos tények. Meg vagyok kötözve.
Tehát nem tudok társaságba járni. Társadalmi érintkezéseim mindössze néhány emberre redukálódott, akikkel nagyon jól megvagyok, de sokszor még előttük is ég a pofám, vagy csak jól leplezem. Szeretnék végre úgy lenni egy társaságban, hogy ne kelljen feszengnem.

Szerettem szeretni is. Még most is szeretek. A baj csak az, pár napja kiderült, hogy annak az esélyei, hogy viszontszeressenek, drasztikusan lecsökkentek. Már-már úgy érzem lenullázódtak.
Nagyjából 8-9 hónapja már, hogy tényleg nem vagyunk együtt, de emiatt ennyire rosszul, mint most, talán még nem éreztem magam. Neked új barátod van, akiről én hat hónapig nem tudtam, vagy csak nem akartam tudni (tudat alatt). Az információ úgy hatolt belém mint kés a vajba, és két bordám közt orvosi pontossággal beletrafált a szívem közepébe. A kés mintha még mindig kiállna a mellkasomból, úgy ézem magam. Úgy járok-kelek az utcán, nézem az embereket, megyek dolgozni, főzőm a vacsorám, zuhanyzom; úgy fekszem le esténként a kék adidas póló mellé, úgy forgolódom éjszaka, késsel a szívemben kelek fel reggelente.
A munkahelyemen friss házaspárok esküvői diaporámáit kell összeraknom. Az elmúlt 2 hétben szinte kizárólag csak ezt csináltam, 2 naponta befejeztem egyet és kezdtem el a következőt. Ez a legbrutálisabb kínzóeszköz, amit velem szemben alkalmazni lehet. Sokszor sírni tudnék közben...
Alig bírok enni, pedig valaha jó étvágyam volt. A lelki szemeim előtt folyton megjelenik ahogy hozzádér, megcsókol, átölel...Olyan dolgokat adhat meg neked, amik nekem nem álltak módómban. Rettentően elrontottam az életemet, de semmit nem sajnálok annyira, mint a Te elvesztésed. Magamat okolom érte elsősorban és talán ez a legfőbb oka annak, hogy nem szeretem magam. Saját magamnak köszönhetek minden rosszat. Sokszor azt hittem, hogy mindenki másnak volt több szerencséje, mint nekem, de most már egyre inkább hiszem azt, hogy én vagyok az, aki mindig mindent elrontott. Ha visszamehetnék az elmúlt 3-4 év bármelyik napjára, akkora pofont lekevernék magamnak - de lehet inkább kettőt - hogy egyből észhez térnék!

Nincs tehetségem az élethez. Ez az igazság. Ha van is, akkor jól elbújt. Rengeteg buta dolgot műveltem már az életemben, de attól félek, hogy egy közeli napon elszakad nálam a cérna és akkor elkövetem életem legnagyobb hülyeségét. Úgy érzem az elkövetkezendő 1-2 hét sorsdöntő lehet.

2 dolog tud most csak segíteni rajtam, viszont azokra várni kell... Vissza akarom kapni a régi Zsuttit!

Düh

FASZ!!FASZ!!FASZ!!FASZ!!FASZ!!
BASZÓDJ MEG TE MOCSADÉK!!! A RÜHES FAJTÁDAT!!!
A TEHERBEBASZOTT KURVA ANYÁD GYOMRÁBAN ROHADTÁL VOLNA MEG TE TETVES GECI!!!
FULLADJ MEG A HÁNYÁSODBAN!! SZAKADJON KI A VÉGBELED ÉS A SZAR ÖMÖLJÖN KI BELÉD!!!
TE ROHADÉK KIZSÁKMÁNYOLÓ KÖCSÖGKANCSÓ!!!
TE LEPRA BAZDMEG! SUNYI FASSZOPÓ!!

Jó dolgok

Reggel fél 7 a legjobb időpont a blogiráshoz. A38-as buli után, kissé mélán bambulok magam elé. Ma megint király vizuált nyomtunk a srácokkal, mindenki elégedett volt a látványvilággal, főleg a FRESH E.R.

Most már irhatok a jo dolgokrol, mert mostanában már olyanok is történnek velem. Elkezdtem nem olyan sötéten látni a világot.

Van munkám. Jó arc a fönököm.
Egy Powerbook G4-en dolgozom.
Van pár igen jó barátom!
Kurva jó vizuálokat gyártok (ezt mások mondták nekem)
Akik fontosak nekem, azokkal tartom a kapcsolatot...Ez egy kurva jó dolog!
És talán most először merem kijelenteni, hogy jó képeket készitek...

Persze az élet nem habostorta, lehetne ez jobb is, de ne legyünk má telhetetlenek!

Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái

Minden amit most itt leírok az spontán jön és mégsem. Egy elbaszott éjszaka emlékei. Amelyből az elmúlt percekben tértem haza. Bocsánatot kérek előre is a helyesírási hibákért, de nem könnyű úgy figyelni ezekre a dolgokra, hogy nem aludtam egész éjjel, sőt, kisebbfajta önpusztítást végeztem magamon.
Szar dolog, mikor az ember két napig ül a gép előtt és töltögeti az Excel táblát. Ezek után semmi másra nem vágytam, csak egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy ne legyek itthon, ne poshadjak a számítógép előtt. Megkaptam.
ALAPvetően más ajzószer nem volt, csak sör, így éjfél után már csak ezt ittam. Elmentünk egy buliba ami nem is volt, onnan egy másikba, ahol ott voltak azok az enberek, akiknek a nem létező buliban kellett volna lenniük:)
Összefolynak a dolgok. Hálistennek volt annyi eszem, hogy az est legnagyobb megállapításait rögzítsem az örökkévalóságnak. Carlos, szavaid nem vesznek az örök feledés homályába!

1.) Az intelligencia legnagyobb kihívása az intelligencia NEM HASZNÁLATA!
2.) A szerelem: a másik fél feltétel nélküli elfogadása. (A hit definíciója: valaminek a feltétel nélküli elfogadása.)

Iszonyatosan érzem magam. Nem csak az átalvatlan éjszaka és a sok alkesz miatt. Mások miatt. Más emberek bajai miatt. Amikhez nem sok közöm, de mégis foglalkoztat, mert ezek az emberek a barátaim. Még akkor is, ha erre sem ők, sem én nem emlékszem mindig.
Mindenkinek a környezetemben megvannak a problémái. Csak nem veszem észre, vagy csak későn szerzek róluk tudomást. Szar dolog látni egy barátomat úgy, ahogy egy éve még nem gondoltam volna, hogy ki fog nézni egyszer. Leverve, lehajtott fejjel, szomorúan, csalódottan, kétségek között. Mindenki osztja az észt, miközben neki meg kell találnia a helyes utat. A sajátját. Nem azt, amit elvárnak tőle, nem azt, amit a józan paraszti ész diktálna, hanem a sajátját! Karesz, most valamiért úgy érzem átélem a problémáid súlyát (lehet rosszul gondolom), neked időre van szükséged, ami nem áll rendelkezésedre, de meg fogod hozni a helyes döntést, annyira már ismerlek.

Ja, amúgy nagyon csúnya vagyok reggel fél hétkor a metró ablakának visszatüröződésében. Szerintem ilyen nyomorultul nem mostanában néztem ki. Én sem vagyok a toppon, de ez egy következő topic témája lesz.

A legszarabb dolgok a világon - 10. rész

A tizedik legszarabb dolog: FÉLELEM A BETEGSÉGEKTŐL.
Az a szitu, mikor hirtelen olyan betegséggel vagy testi rendellenességgel állsz szemben, amivel ezidáig életedben még nem találkoztál, az elég ilyesztő!
Képzeld el azt, hogy kb négy hete megjelent a popsid és derekad találkozásánál - ahol farpofáid elválnak egymástól - bal oldalon egy kis dudor, minimális fájdalommal kísérve. Mivel már többször is előfordult és mindig hamar elmúlt, nem törődsz vele különösebben. De nem múlik el. Sőt, egyre növekszik, míg már nem csak kitapinthatóvá, de láthatóvá is válik! A fájdalom egyre rosszabb, nem tudsz ülni, emiatt nem tudsz dolgozni sem, egy idő után már állnod is nehezedre esik.
És most itt ülsz a szobádban a géped előtt és bevettél egy csomó gyógyszert, hogy ne érezd a fájdalmat a seggeden, és nagyjából működik is...De mi lesz ennek az egésznek a vége?Szike?

Piros

Érdekes dolgot fedeztem fel most hajnali kettőkor. Feltűnt, hogy tudat alatt vonzódom a vörös színhez. Lehet nem tűnt volna fel, ha Mózes nem jegyzi meg a ruházatomat: tetőtől talpig pirosba voltam öltözve. Hirtelen megálltam és elkezdtem számolni hány piros/vörös dolog van a közvetlen környezetemben:
1) A számítógép fölött kapásból egy kék szem néz velem szembe, melyet vörös arc vesz körül
2) Előttem van Mózes zseblámpája, amit félig-meddig kleptomán módon lenyúltam tőle - piros műanyagborítás van a fején.
3) A szekrényajtóra akasztva lóg a piros NoFear pulcsim, amely kimoshatatlanul bemocskolódott egy Jail-es bulin
4) Az ágyam mellé leszórva a piros Tisza nacim
5) A hozzá illő piros Tisza felsőm a szekrényben
6) A szekrény alsó polcán egy hatalmas vörös posztó hever a ruhák alatt, fotókellék
7) Van egy Stella Artois fém sörös palackom, vörös-ezüst színű design-nal
8) Az adidas sporttáskám kék-vörös-fehér színekben virít a sarokban
9) A szekrényben lóg még vagy 2-3 vörös mintázatú nyakkendő, nincs hozzájuk illő öltönyöm, ingem
10) Tényleg!Van még egy piros pólóm, a számkódos!
11) Van egy piros MÉTA melegítőm!Naggyon old school!
12) És persze ott van az ágyam piros, durva posztóval behúzva.Amelyben nem tudok elaludni.Amely olyan üres.

+1)A kis vörös hokedli, amin a mobil asztalom és a billentyűzet hever.
14) Tesóm felhívta rá a figyelmem: a Naplóm, mely szintén vörös színű
15) A fotóim közt három olyat találtam, amelynek a piros a fő színe.

Hát nem fura az ilyen?Vagy csak én vagyok teljesen hülye?

RED

Fuck life

Valamiért úgy érzem elbasztam az életem. Kőkeményen. Nekem nem sikerül semmi. Tényleg, ez nem vicc!
Miért van az, hogy akárhova jelentkezek egy állás betöltésére, sehova nem vesznek fel. Lassan egy éve. Sehova nem vagyok elég jó. Ha magamat adom egy interjún az a baj, ha pedig mást próbálok mutatni, akkor az a baj. Nem vagyok elég jó, mert nem értek elég dologhoz, akármennyire jó vagyok bennük; nem vagyok elég jó, mert túlkvalifikált vagyok. Nem vagyok elég jó, mert pályakezdő vagyok és nincs elég tapasztalat mögöttem. Könyörgöm: hogy legyen tapasztalatom, ha senki nem adja meg az esélyt?
Mindenki azt mondja, nyelni kell, át kell vészelni ezt az időszakot. Oké, én nyelek. Sokat. De nem lehet örökké csak tűrni, előbb-utóbb megfullad az ember és akkor annyi!
Sok ember nem érti meg, hogy ez nekem nem csak arról szól, hogy LEGYEN MUNKÁM. Sokkal több dolog áll mindezek mögött.
Az alapvető az, hogy meg akarom mutatni annak a két embernek - apámnak és anyámnak - hogy nem hiába feccölték belém meg a taníttatásomba annyi éven keresztül azt a sok millió forintot (suli, koli, albérlet, stb.), hogy igenis ÉREK VALAMIT. Lassan ott tartok, hogy nem merek a szemükbe nézni és senki máséba sem.
Hogy lehet az például, hogy egy olyan munkára nem alkalmaznak, ahol a német nyelvtudás számít, márpedig aki ismer, az tudja, hogy perfekt vagyok németből! Megírtam a nyamvadt kis tesztet, ami olyan egyszerű volt, hogy majd elröhögtem magam, erre visszahívnak és közlik velem, hogy "sajnos nem sikerült". Mi van???????????????????
Egyre jobban kezdek kiábrándulni a világból és a világba vetett hitemből, miszerint aki nem hülye és teli van kreativitással és tudással, az NEM ROHADHAT MEG OTTHON !!! Márpedig velem ez történik. Itt rohadok! A gép előtt. Szedem le az állásajánlatokat és egyre jobban elkeseredek, amint olvasom, hogy senki nem kíváncsi rám.
Egyesek piramisjátékokba akarnak belerángatni és próbálnak meggyőzni, hogy milyen jó úgy dolgozni és főleg sok pénzt keresni, hogy nincs egy főnököm, aki állandóan a sarkamban van. Én speciel akarok egy főnököt, aki folyton baszogat, hogy csináljam meg ezt vagy azt határidőre, a kész munkán módosítsak utólag, de siessek, mert az ügyfél dühöng, olyan főnököt akarok, akitől sokat tanulhatok, de emellett utálhatom a búráját és szabadidőmben azon ábrándoznék, hogy milyen válogatott kínzásokkal venném rá arra, hogy adjon fizetésemelést!
Szóval szerintem valamit nagyon elcsesztem valahol az életemben. Azt nem tudom, hogy mit és mikor. Miért vagyok most ebben a szituációban, hogy itt siránkozom az interneten?

Az a legrosszabb, mikor ismerőseim, barátaim megkérdezik, hogy van e már munkám és azt kell mondjam, hogy nem, de dolgozom rajta. Ott van az arcukban az a megmagyarázhatatlan tekintet, a sajnálat és az értetlenség furcsa keveréke. Nem tudom mit gondolhatnak olyankor, de a tekintet sok mindent elárul.

Egyedül kell mostanában ezekkel a dolgokkal szembenéznem. Valaki adjon erőt, hogy kibírjam...

Furcsa álmok

Mostanában nagyon furcsákat álmodom. Már-már ijesztő.
Ma reggel például azt álmodtam, hogy megöltem egy nőt. Nem tudom mi volt az oka, de megtettem. Ledobtam a földre, rátérdeltem a csigolyáira és magam felé húztam a karjait, mígnem roppant egy nagyot és nem mozdult többet. Elég fura így megölni valakit, de hát álmunkban nem mindig döntünk racionálisan.
Pár nappal ezelőtt pedig azt álmodtam, hogy van munkahelyem, normális állásom, aminek fejében levonnak a béremből egy csomó adót, de nem éreztem jól magam az új helyen. Valamiért mindenki úgy viszonyult hozzám, mint egy lepráshoz. Nemigen közeledtek hozzám, néha odavetettek egy szót, de csak mert muszáj volt.

A legrosszabb az, hogy semmi nem történt, amitől hirtelen felriadtam volna.Megöltem a nőt és utána folytattam életem az álmomban, nem szóltam róla senkinek semmit. Ledolgoztam az első szörnyű napomat annál a cégnél és ennyi. Amikor végre felébredtem, mindkét alkalommal úsztam az izzadtságban. Nem tudom mi lehet ennek az oka.
Abban biztos vagyok, hogy a biológiai órám teljesen felborult a rendszertelen éjszakázásoktól. Jó dolog a vizuálozás, de hosszú távon kivagyok tőle. Nem bírok hajnali négy előtt elaludni és ha lefekszem négykor, akkor sem egyből. Nem bírok emberi időben felkelni. Folyamatosan rosszul érzem magam, álmos vagyok, éhes vagyok, de nem bírok normálisan, rendszeresen táplálkozni, mert a szervezetem nem képes befogadni. Úgy érzem tönkre megyek.

Mit tegyek?

Rég jártam erre

Amint a cím is mutatja, rég jártam erre. Ennek oka, hogy a fotós blogomat frissítem folyamatosan. De semmi baj! Még megvagyok, élek. Igen, tengetem nyomorúságos napjaim, amelyekbe néha beszűrődik a bizakodás kis fénysugara, amikor is én úgy gondolom, hogy talán a legutóbbi cég, ahol állásinterjún voltam, felvesz soraiba, amellyel vége szakad a végtelen semmittevésbe fulladó napjaim áradata.
Bár ez így nem helytálló, mert olyan nincs, hogy egy nap tényleg nem csinálok SEMMIT. Állást keresek, itt-ott próbálok tenni valami apróságot magamért, ami talán csak a jövőben hozza meg a kívánt hatást. Mindegy. Most bizakodóan nézek előre, bármennyire is nehéz néha!
Ahogy az általam kevésbé preferált italmárka szlogenje mondja:
"KEEP WALKING." A többi nem fontos...

Valaminek történnie kell

Elhagyott. Fáj. Az én hibám.
Az ember alapvetően nem érzékeli, ahogy az ereiben folyik a vér. Én mégis érzem most, ahogy a véredényeimben lassul az áramlás. Szinte érzem, ahogy elveszti vörös színét és átváltozik valami fémes-szürkés színű masszává, ami lassan vánszorog a testemben, majd végül megáll és az egykor sebesen áramló folyadékból élettelen por lesz. Én csak állok és érzem. Nem tudok ellene mit tenni. Arcom és végtagjaim elvesztik emberi színüket és a bőröm hamuszürke színéből senki nem állapítaná meg, hogy ÉLŐ ember vagyok.
Tudatomnál vagyok, de nem érzem, hogy élek. Érzem, hogy belül szétmállok, mígnem térdeim már nem bírják a terhelést, és mint egy pusztító háborút átélt katedrális, melyben hatalmas ágyú lőtte lyukak tátonganak és csak a szentlélek tartja össze a végső pillanatig - testem meginog, majd megadja megát a gyűlöletes gravitációnak. Kő térdem darabokra törik, combjaim rázuhannak lábfejeimre. Kő testem lassan darabjaira hullik. Végezetül ami deréktól fölfelé megmaradt belőlem, altestem darabjai fölött arccal előrebukik és pozdorjává válik.
Kő fejem odébbgurul. Hiányzik néhány darabka belőle. Bal orcám, jobb szemöldököm, tarkóm egy része és az állam szilánkjai valahol ott hevernek körülötte.
Megsemmisültem.

Csaknem 10 napja...

Csaknem TÍZ napja nem kommunikálunk már semmilyen formában. Nem könnyű.
Mit jelent az, ha naponta az ébren töltött óráim legalább 70%-ában a fejemben vagy? Rád kell gondolnom. Nehéz felejteni? Akarok?
És te? Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Eszedbe jutok néha? Mert Te nekem többször, mint gyakran.