Függôség

A függôség alapvetôen nem jó dolog. Nem jó függeni a legális vagy épp illegális drogoktól, másoktól, játéktól, sorozatoktól, karriertôl stb... Bármi, ami arra késztet minket, hogy felborítsuk napi dolgainkat szerintem nem jó dolog.
De minden függôségnek megvan a maga szépsége, ezért függünk tôle! A drogoktól másképp látod a világot, vagy azt hiszed elfelejted a bajaidat - holott csak az agyadat és a testedet pusztítod. A játékfüggôk minden idejüket a játékra fecsérlik, kivéve amikor étkeznek, ürítenek, cigiznek vagy alszanak. Tudom mirôl beszélek, láttam már ilyet... Függhetsz másoktól, kollégáidtól, barátaidtól, családodtól, szerelmedtôl - egy bizonyos ponton túl egyik sem jó. Függhetsz TV sorozattól is. Mint én is újabban. Ma hajnali fél ötkör feküdtem, mert addig a Heroes-t néztem. Nagyon kész, imádom, alig várom a többi részt, hogy megszerezzem! El is késtem ma rendesen... A karrierfüggôk az emberi kapcsolataikat teszik tönkre elôbb vagy utóbb.
Igen, minden függôségnek megvan az ára. Általában nem kicsi az ár. Az agyad, a tested, a lelked ha van (nekem nincs), a barátaid, családod, munkád, szerelmed...életed. Fontosnak látszó dolgokat helyezünk kevésbé fontosak elé, rosszkor rossz idôben.
Túl kell lépni ezeken. Nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen. Egy megoldás létezik: észrevenni a függôséget a kialakulása elôtt. Van olyan aki képes rá? Én még nem találtam meg. ROHADJAK MEG HA NEM DOLGOZOM RAJTA!

Az utolsó skót király

Ritkán szoktam otthon a gépemen filmet nézni, annak ellenére, hogy több tucatnyi pihen a vinyómon, mind arra várva, hogy végre megnézzem és letöröljem. Amúgy keveset törlök közülük, a jó filmeket meghagyom és úgy tûnik jó az ízlésem, mert szinte csak jó filmeket szerzek meg.
Tegnap este a címben megnevezett film volt a soron, több okból is kíváncsi voltam rá:

1. Afrikáról szól. Egyre több afrikához kötôdô témájú filmet forgatnak mostanság és bevallom ôszintén, hogy nem nagyon ismerem azt a kontinenst. Annyit tudok, mint mindenki más. Több millióan éheznek és halnak meg, forradalmak, népfelkelések és rezsimek követik egymást több országban. Ez nem túl sok. Sok országot a térképen sem tudnék elhelyezni, ami elég ciki.
2. A "skót királyt" alakító - Idi Amin ugandai volt diktátorról van szó - Forest Whitaker az egyik kedvenc színészem. A csávó nagyon komoly! Egy nagyon karizmatikus figurát alakít és elsô megjelenésétôl kezdve magával ragadott. A Szellemkutya óta imádom.
3. Mr. Whitaker kapott az alakításáért egy Oscart. Megérdemelten. Ez valamit azért elôre sejtetett és a jelölés miatt figyeltem fel a filmre is.

A film kicsit lassan indul. Az alapsztori az, hogy a friss orvosi diplomával rendelkezô Nicholas nem akar apja kis praxisában maradni és a tintás skótokat gyógyítani, ehelyett elutazik Ugandába, mert ott más. Meg is kapja csôstül a másságot!
Egy véletlen folytán a diktátor kegyeibe kerül, minden fasza lesz, elismert orvosként szeretik az emberek (a legtöbben), de nem látja a fától az erdôt és mire észbe kap már túl késô. Van a film vége felé egy-két olyan jelenet, ami az én edzett gyomromnak is sok volt és egy bizonyos képet azóta sem bírok kiverni a fejembôl, annyira brutális volt! Alig bírtam elaludni utána. Természetesen aki kíváncsi rá, az nézze meg a filmet.
Külön kuriózum, hogy szerepel a filmben Gillian Anderson (gy.k.: Scully ügynök)! Szebb mint valaha és nagyon komoly az angol akcentusa:))

Ezt a filmet sem törlöm le a vinyómról... Lassan vennem kell még egyet, mert kezd betelni a tárhelyem. Amúgy ha pontoznom kéne a filmet, akkor ez egy erôs hetes.

Forest Whitaker mint Idi Amin

In memoriam

Április 11-én elhunyt Kurt Vonnegut, egyik kedvenc íróm. Ezt annak ellenére ki merem jelenteni, hogy eddig csak egy regényét olvastam el - A bajnokok reggelije címût - de az a könyv nagyon KÉSZ! Nem ismerek még egy írót, aki ennyire el tud vonatkoztatni a való világtól és mégis végig benne marad! Kicsit másképp láttam utána a világot. Pszichedelikus élményem is kötôdik hozzá... nincsenek véletlenek... Bármilyen Vonnegut könyvet szívesen kapnék ajándékba!

A gonosz száma - már megint

Ma elértem a Deviantarton a 666. pageview-mat, ez mutatja hogy hányan nézték meg eddig a profiloldalamat. Nagyon fasza. Lehetne már 10.000 is, az azt jelentené, hogy nagyon májer vagyok. (Arra sajnos még várnom kell.) Íme:

Dagad a májam!!!

Na, nem az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, hanem azért, mert a Westendben KI VAN ÁLLÍTVA AZ EGYIK PANORÁMAKÉPEM!
Mindez tegnap este derült ki, amikr egy aznapi mail hatására meló után benéztem a Westend Cici Centerbe, ahol nyílt egy 20 napos panoráma fotókiállítás. Mivel alapból érdekel a téma meg közel is van a munkahelyemhez, benéztem a plázába, ahol leesett az állam, amikor megláttam az egyik fotómat, amely ráadásul az egyik kedvencem is! Ô az:

Ébredô parlament

Mint az egy korábbi postomban írtam, tavaly részt vettem egy Panoráma fotópályázaton, ahol 7 képem került be a döntô körbe. A legjobbnak ítélt képeket pedig ezen a nyílt kiállításon tárták a nagyközönség elé, a Pálvölgyi Fotó jóvoltából. Ôt elég jónak ítélték ahhoz, hogy megjelenhessen.
Most gecimód örülök, ráadásul tegnap volt a névnapom és ennél jobb meglepetést nem is kívánhattam volna. Ez egy jó nap volt. Peace!

Új monitor

Aki olvassa a blogom és emlékszik rá, kb. 3 hónapja írtam arról, hogy vettem egy szkennert.
Most újabb örömhírt kell bejelentenem, ugyanis lecseréltem a régi CRT monitoromat egy újabb, szebb, jobb és mindenekelôtt laposabb szélesképernyôjû TFT-re, erre itt:

Dell Ultrasharp 2007WFP

Szóval ô az új játékszerem. Persze nem is én lennék, ha nem lett volna valami gikszer a vásárlásnál. Elôször ott kezdôdött, hogy miután megtaláltam a legolcsóbb, Magyarországon fellelhetô forgalmazót - ahol klasszisokkal olcsóbban adták a "terméket" mint a többiek - 7.000 Ft-tal megnôtt az ára mire eljutottam oda, hogy megrendeljem. Nem akartam tovább várni és még 2 kört futni más forgalmazóval, úgyhogy belementem, nem érdekelt, még így is jó ár volt.
Tegnap 2 órás ebédszünetet tartottam és elbékávéztam érte valahol a 13. kerületben, bevittem az irodába, büszkén kipakoltam, mutogattam majd vissztettem a dobozába, meló végeztével meg hazavittem. Otthon észrevettem, hogy nincs meg a monitor cd-je, amin a driverek vannak. Kibaszottul örültem neki, arra gondoltam, hogy esetleg hazaszállítás közben esett ki a dobozból, mert emlékeztem hogy az Ogilvyben még megvolt. Ezért ma reggel úgy jöttem be a munkahelyemre, hogy a villamostól a bejáratig a földet néztem, természetesen hiába.
Nincs más hátra, le kell töltenem netrôl a drivereket, amire még egy napot kell várnom, de azt már nem részletezném miért.
Amúgy elsô benyomásaim teljesen pozitívak, nézegettem a képeimet portré módban, néztem rajta filmet, kipróbáltam a Photoshopot is, ami kurvajó így! Szóval most dagad a májam elég rendesen, a gatyát meg meghúzzuk erre a hónapra!

Kik vagytok és hányan vagytok?

Fünf! Na ez a válasz nem ér!
Biztos forrásból megtudtam, hogy több mint 7 ember olvassa a blogom. (7-rôl biztosan tudok.) Ehhez képest nagyjából egy-két olvasó szokta kommentálni a postjaimat. Ennek örülök is, meg nem is. Egyrész örülök, hogy többen érdeklôdnek irántam és gondolataim iránt, mint azt képzeltem, de ha már ez így van, örülnék ha több kommentet is kapnék. Kell a visszajelzés gyerekek! Feedbacket ide nekem, sokat, vazz! Ha nem akarjátok mindenki elôtt felfedni a kiléteteket, akkor dobjatok egy mail-t, ha nem tudod a mailemet, akkor az iwiw-en is megtalálsz! Ugye milyen kurva jó dolog a technika meg az internet? Mindenhol megtalálsz, még akkor is ha nem akarom :))

Hozzátartozik a képhez, hogy én soha nem vertem nagy dobra ezt a blogot. Hagytam, hogy terjedjen ahogy tud. Sokáig elhanyagoltam, fôleg a tavalyi évben, de elhatároztam, hogy idén többet foglalkozom vele és valami blogger-szerû aktivitásba kezdek. Ne essünk túlzásba, naponta ezentúl sem fogok postolni, de a heti 1-2 postot megcélzom. A mai nappal már túl is teljesítettem a kvótát 4 bejegyzéssel.

Szóval attól függetlenül, hogy megtudom kik olvassák az irományaimat, a tartalom és a stílus nem fog változni. Maradok az a kis netfüggô, fikázós, kurvaanyázós, siránkozó, ôrjöngô, fényképezôs, meghatódó, megbánó és örvendô Zsutti, aki eddig is voltam. Peace!

Comments are welcome!

Coldplay - Clocks

Lights go out and I can't be saved
Tides that I tried to swim against
You've put me down upon my knees
Oh I beg, I beg and plead (singing)
Come out of things unsaid, shoot an apple of my head (and a)
Trouble that can't be named, tigers waiting to be tamed (singing)
You are, you are

Confusion never stops, closing walls and ticking clocks (gonna)
Come back and take you home, I could not stop, that you now know (singing)
Come out upon my seas, curse missed opportunities (am I)
A part of the cure, or am I part of the disease (singing)

You are [x6]
And nothing else compares
Oh no nothing else compares
And nothing else compares

You are [continues in background]
Home, home, where I wanted to go [x4]

Ez jó szám. Szeretem. És ti?

Ria-ria-Hungária!

Elköltöztem. Szombattól a Hungária és az Egressy sarkánál rontom tovább a már amúgy is szmogos budapesti levegôt. Van egy kis szobám, az én birodalmam. A cuccaim 2/3-a még mindig dobozokban, bár ebbôl 2 doboz régi külkeres könyv, füzet és mindenféle jegyzet, valamint puskák tömkelege.
Kurvajó! Végre, 5 és fél év után végre nem kell mással megosztanom a szobámat! Az más dolog, hogy volna olyan, akivel szívesen osztoznék, ha nem itt akkor máshol, de most ez van, én ennek is végtelenül örülök!
Daninak és anyukájának köszi, hogy befogadtak! Valamint köszönöm Anginak és Mózesnek a költözködésben való rengeteg segítséget! Smaci és pacsi!
Mellesleg az albiban még rengeteg a tennivaló, de amint Danival elkészülünk vele, az egy nagyon fasza kis lakás lesz, onnantól kezdve már csak tisztán kell tartani!

300

Aztakurva!

Nagyjából így tudom összefoglalni ezt a filmet, amit múlt hét csütörtökén néztem meg a Corvinban hirtelen felindulásból. Rohadtul nem volt kedvem munka után visszamennem az albiba, ezért gyorsan programot csináltam magamnak és vettem rá jegyet. Egyedül néztem meg. Igen basszus, EGYEDÜL! Mert én szeretek egyedül moziba járni (de hölgytársasággal még jobban)!
A látványvilág gigantikus volt! Méltó az eredeti képregényhez. Nos igen, ezt viszont sajnálom, hogy a filmet elôbb néztem meg, minthogy a regényt végig elolvastam volna. Rohadjak meg, pedig elhatároztam!
A történet az annyi amennyi. Nem tudom mire számított az a sok ember, akik valami gigantikus nagy sztorit vártak és aztán jól lefikázták a filmet - valószínû az eredetit sem nagyon ismerték.
Meg kell nézni, ez a lényeg! Lányok, itt nem olyan tingli-tangli megy mint a Gladiátorban! Itt ömlik a vér és fröcsög! Emberek lyukadnak át dárdák és nyilak által, fejek hullanak és koppannak a vértôl lucskos földön, lovakat és emberszerû szörnyeket mészárolnak le a spártaiak, Leonidász és kis serege...
A film után vártam, hogy elôtörjön belôlem a harcos vadállat, de inkább nyugiban hazamentem és nem vágtam le közben senkinek a fejét. Viszont az a látvány...

Bye bye Bánki "Donut"

Pár óra múlva elköltözöm. Most hajnali 3 van. Mögöttem rengeteg doboz és szatyor, kütyü, szir-szarok, pohárkészlet, táskák, ruhák, faszsetudja mi minden. Szinte mindent összepakoltam, csak az ágyneműk az ágyamon; egy törülköző, tusfürdő, sampon, fogkefe, borotva vannak még a fürdőszobában; kaja a hűtőben, meg a ruháim, amit holnap felveszek és ami most rajtam van és a számítógép meg a székem - nincsenek elpakolva. Mondjuk 95%-os a jelenlegi állapot...

Holnaptól új élet kezdődik - már megint. Kurvajó lesz! Már nem szerettem itt lenni. Jelenlegi szobatársam adta meg a végső lökést. Köszi neki, de csak ezért.

Hihetetlen mennyi dolog történt itt a Bánki Donát utcai lakásban. Sok jó és rossz. Hihetetlen bebaszások. Pszichedelikus élmények. Magány és egyedüllét. Szenvedés. Szerelem. Szex. Boldogság. Béke és harmónia. Barátságok. Kreativitás. Tanulás. Siker. Tapasztalás. Érettség. 4 és fél év. Baszki mennyi emlék!

Blog update

Nem kell jól szétnézned, hogy észrevedd a változásokat a blogomon, de azért nem árt!
Az utóbbi időben én is és a környezetem is jelentős változáson ment keresztül és mivel kicsit untam már a régi layout-ot valamint nemrég áttértem a Blogger új változatára - ami sokkal jobb, szebb, dinamikusabb és hadd ne csöpögjek má' tovább - ma gondoltam egy merészet és amíg arra vártam, hogy a frigóból kivett vacsorám kiolvadjon, átalakítottam a blog szerkezetét.
Többek közt új nevet is kapott, oldalt vannak a kedvenc oldalaim illetve blogok, amelyeket olvasok, amikhez sok jön még a közeljövőben. Megtudhatod azt is, hogy mit is csinálok a neten, amikor nem pornót töltök suttyomban, mert az ciki ugyebár;)

Várok véleményeket, észrevételeket, sok-sok hozzászólást!

BKV

A mai fárasztó nap után, amikor is kb egy pixelt nem toltam arrébb a cég érdekében, hazafelé tartottam az Árpád híd végállomástól a 32-es busszal. Egy hete utazom azzal a járattal, mindig kezeltem a jegyem, de sosem jött ellenőr.
Ma leszartam, reggel se és hazafelé sem lyukasztottam. Jött is az ellenőr, pont miközben könyvet olvastam és a lábaim között volt két bazinagy kartondoboz összehajtva, amit a költözés miatt hoztam el Ogilvyből, ami múlt héten foglalta el új székhelyét - ergo teli vagyunk dobozokkal:) Offtopic.
Szóval jó bliccelőhöz híven bepróbálkoztam egy olcsó trükkel, adtam egy régebben lyukasztott jegyet, ami ugyebár nem nyert. Megkérdeztem mennyi a helyszíni - 2500 - mondom jó, erre ő - szálljon le velem, adok egy másik jegyet. Én meg leszálltam, könyvestül, dobozostul.
- Papírral akarja, vagy papír nélkül?
- Papír nélkül jobb lenne - mondom.
Megtörtént, aminek meg kellett történni, egy ezressel lett könnyebb a tárcám és szóba elegyedtünk.
Elég érdekes dolgokat tudtam meg a fazontól! Egy sztorimra reagálva elárulta, hogy az éjszakai buszjáratokon nincs ellenőrzés! Ezt nem akartam elhinni, ugyanis többször találkoztam már éjszakain ellenőrrel és szerintem mindenki más is. Kiderült, hogy ezek álelleőrök! Dehiszen van mindenük: kártya, karszalag, csekk, kabát stb. Azt mondta ezeknek a zöme régi kirúgott bkv-s, akik távozás után nem adták le a cuccaikat. Most pedig büntetnek és nem szaroznak.
Najólvan! Ez hasznos info volt!
Búcsúzóul kaptam tőle egy jegyet, hogy a következő buszon lyukasszak. Közben beállt mellénk még egy bagázs ellenőr! És a sztorinak nincs vége, itt jön a fordulat, amikoris begyalogol a buszmegállóba egy régi ismerősöm a Külkerről: ő Cula!
Tök fasza minden, dumálunk, megérkezik a következő busz, felszállunk nyomunkban vagy öt ellenőrrel:) Szakszerűen kezeltem volna a jegyet, ha működött volna a gép. De nem lyukasztott. Szóltam az ellenőrnek - aki leszállított - hogy para van, ő pedig szakszerűen megoldotta a gép dolgát: letépte a jegy sarkát. Culának persze nem volt jegye, de végül nem kérte tőle. Az ellenőrök zöme leszállt a következő megállóban. Elmeséltem neki az iménti sztorit, amit a tagtól hallottam. Erre beköszön a mellettünk álló 50-es nagydarab pasi, hogy van egy egyszerű módja annak, hogy megtudjuk, igazi ellenőrrel állunk e szembe:
El kell kérni tőle a BKV-S MEGBÍZÓI LEVELÉT! Azt mindig maguknál kell hordaniuk, és akinek nincs, az nem ellenőr! Ennyi. Azt mondta, nála már több "ellenőr" meghátrált, amikor kérte.
Még egy nagyon fontos információval lettem gazdagabb és úgy gondoltam ezt megosztom veletek, kedves néhány ember aki ezt a blogot olvassa, úgyhogy vonjátok le a megfelelő következtetéseket és okuljatok e történetből!
Megérte azt az 1000 forintot, nem?

Rezignáltság

Az elmúlt egy hónapban több idôt töltöttem a munkahelyemen, mint eddig bármikor az elmúlt 5 hónapban. Egy reklámtenderen dolgoztunk egyfolytában mint állat, gyakran hajnali 3-4-5 óráig tologattam a pixeleket. Durva menet volt.
Jó lett az anyag, mostantól pár napig izgulunk, hogy mit fog dönteni az ügyfél.
Van egy szép taxis-számla gyûjteményem, néhány Netpincéres számlám, egy gyomrom, ami nagyon szarul érzi magát meg én aki tök rezignált arckifejezéssel bámulja a monitort meg úgy általában mindent ami körülöttem van. Teljesen szét vagyok esve... Az agyam csak takaréklángon mûködik.
Holnaptól nem jövök be egészen jövô hétig. Intézem az elmaradt dolgaimat, az albim, a költözést, elôhívatom végre a Londoni képeimet stb. Találkozok EMBEREKKEL!
Na csô!

Babel

Az élet szar de lehet szarabb is. Az élet jó, de lehet nagyon szar is. Az élet szar és néha lehet jobb is. Az élet jó, de hogy lehet e jobb? Nagyon ritkán...

Tegnap este hatkor el tudtam jönni a munkahelyemrôl (hozzáteszem a múlt hetet és hétvégét végig túlóráztam, volt hogy hajnalig), ezért hirtelen felindulásból Ágival elmentem moziba és megnéztük a Babel címû filmet, ami idén 7 Oscart nyert. Tudom ajánlani mindenkinek!
Hazafelé a Blahán egy olyan esetet láttunk, amire mindig is kíváncsi voltam (okés, ez nem szép de így, de ez van). Konkrétan elbaszott elôttünk egy embert a Combino!

Hatásszünet.

Szóval a faszi kb. 5 méterrel elôttünk ment át a síneken, jobbról meg jött a villamos, csilingelt, fékezett és pont a sarkával kicsit elkapta az embert, aki ettôl hanyattvágódott - mi mást csinálhatott volna. A számat elhagyta egy "Aztakurva!" és egybôl odarohantam megnézni, hogy minden rendben van e. A tag homlokán picit felrepedt a bôr, hatalmas púp nôtt rá, fél perc után felült és bámult maga elé. Tökrészeg volt. Ült ott 3-4 percig, aztán felállt, rágyújtott egy cigire. Közben valaki hívta a mentôket, a villamosvezetô kiszállt, elôkerült egy rendôr is, jöttek a kötschögg katasztrófaturisták és egybôl villogott a fényképezôgép meg a telefon - megérezték a vérszagot. Megérkeztek a mentôk, a rendôrnek megadtam az adataimat és leléptünk. Túl sok volt az izgalom.
Mondjuk ahhoz az esethez képest, amikor 3 éve az albimtól 30 méterre esett pofára az zebrán egy részeg hajléktalan ez semmi nem volt. Ott sok vér volt, meg homlokról lelógó fejbôr...
Egy szó mint száz, ez volt a Babel levezetôje, rendezte: Az élet.

( P.s.: Néha kell egy film ahhoz, hogy az ember tisztázhasson múltbéli dolgokat. )

Piti Brad kurva jól tud szenvedni!

Self management @ work

Nos ezt még gyakorolnom kell...
Itt az Ogilvyben egy jelenleg futó tender csapattagja vagyok és tegnap rossz fát tettem a tûzre. Történt ugyanis, hogy délután 5-re volt kiírva egy megbeszélés, de a mi kis hármasunk csak fél ötkor tudott leülni brainstormolni ami tartott kb, fél hatig. Ekkor a közvetlen fônököm - Misi - azt mondta, hogy húzzunk haza! Kérdeztem, hogy nem kéne e lemenni a meetingre, de ô legyintett és én mint jó munkásember a közvetlen fônökömre hallgattam. 3/4 hatkor leléptem.
Ma reggel egy kiadós elalvás és késés után kapom a mailt, amit tegnap este 18:54-kor küldött nekem a pitch tulajdonképpeni vezetôje-felelôse: Bóta Balázs. Nos, nem részletezném mi állt a levélben, a lényeg hogy megkaptam rendesen a magamét. Nem kezdôdött jól a nap, na, mondjuk már ki!
Szóval miután elvégeztem a reggeli csurgatást, felhívtam, hogy beszéljünk négyszemközt. Mit mondjak, izgultam... és elmondtam neki az igazat: azt, hogy nincs mentségem a távolmaradásra - persze elôtte elnézést kértem felelôtlen magatartásomért - és megígértem, hogy ezentúl kooperatívabban fogok vele/velük együtt dolgozni stb.
Tényleg beismerem: ICH HABE MIST GEBAUT! ELBASZTAM!
De úgy gondolom a legjobban menedzseltem a problémát, persze lehet ezt ennél jobban is, csak tudnod kell dönteni a két fônököm szava közt, akik közt az információáramlás nem zökkenômentes - szerintem.
Na, mára ennyi, most menjünk dolgozni!

A gonosz száma

666. Ma este postoltam a del.icio.us-ömön a 666. linket, ami történetesen egy spanyol fotós - Chema Madoz oldala.
Ráadásul nem is akármilyen képeket készít! Nézzétek!

Változások avagy Miből lett elegem?

2007 a változások éve. Az a folyamat, ami lejátszódik bennem és az életemben, még 2006-ban kezdődött, és egész pontosan karácsony előtt 1-2 nappal eszkalálódott, amikor is lementem alfába, kiléptem a testemből és úgy tekintettem magamra és az életemre, mintha egy harmadik személy lennék. Átgondoltam és átértékeltem az addigi életemet, mindent ami jó volt, rossz volt, ami számomra fontos és ami nem, akik számomra fontosak és akikről tudom, hogy én is fontos vagyok nekik.
Úgy érzem léptem egy szintet: gondolkodásban, felelősségtudatban, stílusban (bármilyen stílusra gondolhatsz). Elértem a szellemi érettség egy újabb fokát, amiről soha senki nem ad hivatalos papírt... Ezek a dolgok vezettek a most fenálló helyzetig.

Tehát a változás: elköltözöm.

4 éve és másfél hónapja lakom itt a Bánki Donát utcában. Előtte 7 másik albérletem/lakhelyem volt majdnem másfél év alatt. 5 és fél év alatt szinte mindig osztoznom kellett valakivel a szobámon. A magánéletem ebből kifolyólag elég sivár volt, folyamatosan stresszelnem kellett magam mások miatt, kit mikor miért hozhatok fel a lakásba, hogy senkinek ne legyen kellemetlen, senki ne zavarja a másikat stb. Ciki volt, ha trehány volt a lakótársam és az albi úgy nézett ki, mint egy 2. világháborús barakk.
Jó ez a mostani albérlet, de elég volt belőle. Elegem van a folyton elduguló WC-ből, az ablakokból, amik nem csukódnak rendesen és beeresztik a hideget. A lakótársakból, akik nem képesek normálisan elmosni egy rohadt tányért vagy poharat, persze ahhoz is idő kell, hogy egyáltalán elkezdjenek mosogatni. Ez általában akkor történik meg, mikor már nagyon kevés az evőeszköz. Utálom, hogy itt szinte állandó a kosz!
Elegem van abból, hogy trehány a szobatársam, megbízhatatlan lusta dög! Utálom, hogy nem képes rendet tartani maga körül, nem képes elpakolni maga után a konyhában, mézes kenyeret eszik és utána ragad az asztal, a tálca, a tányér, a szék, de letakarítani már derogál! Utálom, hogy zokniban alszik, hogy kétnaponta jut eszébe a fürdés, utálom hogy elájulok a lábszagtól, mikor este hazajövök a melóból, utálom, mert nem adja meg a pénzem, amivel már több mint egy hónapja tartozik mert én jófej voltam és kisegítettem és ezért most én szopom a lófaszt! Van 3000 forintom a hétre, 1300 a bankkártyámon, a telefonom lemerült, egy kibaszott SMS-t nem tudok írni! Utálom, hogy nem értem mit beszél, mert artikulálni nem tud, gyorsan is beszél és a száját csak akkor nyitja ki rendesen, ha tömi a fejét. Utálom, hogy kétnaponta dolgozik 24 órát, átalussza a munkaidejét és utána itthon szinte 2 napig folyamatosan hálóban lövik egymást halomra a haverjaival! Rühellem, a faszkivan az egésszel!
Miért van az, hogy rajtam kívül senki nem hajlandó WC papírt, mosogatószivacsot, mosogatószert, villanykörtét, WC frissítőt, gyufát venni, ha az már elfogyott??? MIÉRT?
Én nem vagyok senkinek a komornyikja. Elegem van a szopásból, innentől fogva leszarok itt mindent. Nem mosok el senki után, nem takarítom ki a kérót, a pohárgyűjteményem elrakom, ma vettem utoljára gyufát, de lehet köcsög leszek és megtartom magamnak!
Elköltözök, beljebb a városba, közelebb a munkahelyemhez egy haveromhoz. Kapok egy saját kis szobát, lesz MY SPACE-em, lesz magánéletem és nem kell többet fizetnem, mint itt.
Már csak 1 hónapot és 1 hetet kell kibírnom. Érzem nem lesz egyszerű, de nem érdekel, mert az elhatározásom stabil, van célom és ez a cél segíteni fog abban, hogy kibírjam még ezt az 5 hét szopást! BIATCH!

Képek Londonból

A fotókat Dain, Dius és én készítettük egy Canon 350D-vel (ami Dainé). Én egy Minolta Dynax vázzal nyomultam, miután a Zenitem bemondta az unalmast. A saját képeimet még nem tudtam elôhívatni, mivel le vagyok égve mint a Reichstag... Majd ha megjön a márciusi fizum.

Ez Kilburn egy része, innen nem messze laktunk és ilyen szépen voltak lefestve a metró melletti falak.

Kilátás Diusék albijából az utcára.

Picadilly Circus 360º-os panoráma.

Ez az a naggyon durva Second Hand Comic and Bookstore Notting Hillben!

Ez nemtom micsoda, de kurvajól nézett ki! Valami hologrammos posztmodern oszlop a Regent Street-tôl nem messze.

Ez a könyvesbolttal szemközt volt, valami sütöde vagy mi a szösz... A kirakatban egy Minivel.

Ezt nem én csináltam:)

Dius szereti a tojás alakú absztrakt mûvészetet:)

Dain - Conquering London

A Tower Bridge egy részlete érdekes árnyékokkal.

Ez egy Bentley szalon, tele szar kocsikkal. Mellette volt a még szarabb (de tényleg!) Rolls Royce szalon.

Ez valahol a belvárosban volt, és ez a mozgássérült gyermekek emlékmûve (angolul MONUMENT, amire nincs megfelelô magyar szó Dain meg én szerintem.)

Ez Springs Garden, a királynô elôkertje, ahol gyönyörûen vannak kivilágítva a fák és ahol Dainnel könnyítettünk magunkon, mert muszáj volt!

Buckingham Shop. Vehetsz mamuszt 100 fontért, de legalább rajta van a Buckingham Palace címere...

Ezt muszáj volt:)

Zsutti in London - a többi nap

Tyû. Már másfél hete hazaérkeztem, de rohadtul nem volt idôm blogot írni és befejezni a Londoni történetet. A munkahelyemen megy a pörgés ezerrel, majdnem minden nap éjszakába nyúló túlórák vannak, a hétvégémet is bent töltöttem:( Mindenesetre most megpróbálom befejezni és lezárni (egy idôre) Londont, bár nem emlékszem pontosan, hogy a keddi nap után mi milyen sorrendben történt, de talán nem is ez a lényeg, hanem az élmény maga, hogy átélhettem! Tehát kezdôdjék:

Ha jól emlékszem, szerdán megint hárman indultunk útnak: Dius, Dain és én. Általában jellemzô volt ránk, hogy délelôtt nehezen keltünk és délután többnyire késve indultunk be a városba növelni a turistatömeget. Elsô feladatként megnéztük magunknak a St. Paul katedrálist, amirôl megállípítottuk, hogy bazinagy. Majd átsétáltunk a London Bridge-en aminek a túloldalán a Tate Modern Gallery hatalmas épülete állt, ami valaha gyárként üzemelt. Sajnos a kiállítás amit meg akartunk nézni inkább valami mini vidámpark volt, lecsúzdázhattál a magasból, amit mi nem tettünk meg sajnos ilyen-olyan okok miatt. Viszont a Tate könyvesboltja kurvajó, ott vettem is egy könyvet amely a "Graphic Design for the 21st Century" címet viseli. Most azt olvasom egyébként. Onnan továbbsétáltunk a Borrough Market
felé, ahol bekajáltunk volna, ha lettek volna nyitva büfék...ehelyett életemben elôször beültem egy Starbucksba egy forrócsokira - nem fog sokszor megismétlôdni, mivel NEM iszom kávét!
Tehát megint turistának álcáztuk magunkat, néztünk hidat, kolbászoltunk erre-arra, mígnem rábukkantunk a Design Museum-ra!! Óóóó, hát ez a mi helyünk! Majdnem megnéztünk egy épp aktuális kiállítást, de a múzeum boltjánál tovább nem jutottunk! Nos itt is vettem két könyvet az egyik: The Ten Commandments of Typography/Type Heresy: Breaking the Ten Commandments of Typography
a másik : VJ: Audio-Visual Art and VJ Culture (includes DVD)
Mindkettô best-buy volt! Ezeket Magyarországon nem tudtam volna megszerezni! Az elsôt már kiolvastam:) Ezzel elköltöttem a kártyámról szinte minden pénzt, alig maradt már pár fontom, de nem bántam, mert úgy éreztem ezek a könyvek minden pennyt megérnek!
Megint este értünk haza, nagyon szép napunk volt.

Csütörtökön megint önállósodtam. Temetôbe mentem fotózni, ez volt az a program, amit nem hagyhattam ki! Hát igen, megint elôjött a temetô fétisem:D
Elôsztori: nagyon régóta ismerem ezt a honlapot: http://www.afterlifeseasons.com/
Ez egy gyönyörûszép temetô amirôl nem tudtam, hogy Londonban van, amíg kíváncsiságból meg nem néztem ott a neten. El tudod képzelni az ábrázatomat fültôl-fülig érô mosollyal, mikor ez a tény tudatosult bennem? Szóval csütörtökön elindultam megkeresni a helyet, ami London egy kívülebb esô részében volt, a 3-as zónában. Pechem és mázlim volt egyszerre, ugyanis nagy nehezen ráleltem, de fél órával zárás elôtt értem oda! A nap a szobrok hátát sütötte, tehát nem voltak szerencsések a körülmények, de azt hiszem sikerült pár jó képet készítenem. A fotók hívása még várat magára.
Este még elmentünk Dainnel egy kis lájtos fotótúrára. Nagyon komoly eset volt, mikor London egyik hatalmas felhôkarcolóját fotóztuk - ami leginkább egy hatalmas végbélkúpra emlékeztet - és odajött hozzánk egy Bobby (brit fakabát) és kérdezôsködött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, tetszik e London, milyen kamera ez stb! Nem ám az itthon megszokott "kérem igazolja magát" szöveggel jött! Ja és kb 3 mondatonként kért bocsánatot a zavarásért, de neki ez a kötelessége, a biztonság miatt blablabla! BESZARÁS!
A Temze másik partján nem messze a Design Museum-tól találtunk egy kis szökôkutat nôi bronzszobrokal, amit szintén nem kíméltünk a kameráinkkal! Valamikor hajnalban értünk haza, nagyon fáradtan...

Péntek. A péntek az péntek. Február másodika volt és már feladtam, hogy még bármit vegyek magamnak könyveken kívül, ráadásul anyukámnak is akartam valamit hozni. Viszont mikor felkeltem már várt egy SMS amiben a munkabérem átutalásáról értesítettek :D Be is jelentettem Dainnek, hogy ma shoppingolunk mint állat!
Annyira nem is szaporítanám a szót, senkit nem akarok a vásárlás részleteivel untatni, hacsak azt meg nem jegyzem, hogy mire vettem egy cipôt, kb 5 boltot jártam meg 20 perc alatt. Nem azért, mert szar volt a választék, hanem mert egymás mellett voltak és nem kellett egy egész kibaszott plázát bejárnom, hanem továbbálltam az út másik oldalára vagy a szomszédos boltba. LÁNYOK MOST IRIGYELJETEK :p!
Szóval ez volt a termés: egy kék iPod Shuffle az Apple Flagship Store-ból, egy cipô, egy kabát a Mujiból, anyukámnak egy sütivágó forma szintén a Mujiból. Mindennel kurva jó vásárt csináltam, egyrészt az itthoni árakhoz képest egyáltalán nem volt rosszabb, másrészt végre lecserélhettem az elhasználódott discman-em, cipôm és kabátom.
Miután kiéltem feminin oldalam (gy.k. kóros vásárlás), hazamentünk és felkészültünk testileg-lelkileg-tudatilag az éjszakára. Nagy túrát terveztünk Dainnel, ezért készítettünk fincsi vacsit, picit lepihentünk, olvastam és egy elhamvadt cigarettavéget bámultam fél órán keresztül, míg csodaszép dolgokat fedeztem fel a szôrszálaim végén! (értelmezd ahogy akarod)
Valamikor éjfél után elindultunk utunkra és random városnézést csináltunk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem volt konkrét úticélunk, hanem arra mentünk közös megegyezés alapján, ahol valami érdekeset láttunk! "Mi ez a nagy?" - nézzük meg. "Mi ez a szép?" - nézzük meg. "Mi ez a sok fa itt a város közepén?" - nézzük meg. Így történt, hogy eljutottunk a Trafalgar Square-re, ait nappal nem láttam egyszer sem, benéztünk a Springs Gardenbe, ami a királynô elôkertjének tekinthetô. Nem mintha büszke lennék rá, de pisiltünk a királynô kertjében, mert kellett! Azt meg kell jegyeznem, hogy a kert gyönyörûszép volt, csodálatosan kivilágított fákkal, növényekkel, tóval. Egyszercsak behajtott oda két rendôr és bôszen kerestek valamit a fák koronájában bazi erôs fényû zseblámpákkal! Viccesen néztek ki. Talán terrorista bújt ott el vagy csak a királynô macskája szökött ki kufircolni - soha nem tudjuk már meg.
Springs Garden végében ott áll egyébként a Queen kis vityillója, a Buckingham Palace - ezt szintén nem láttam nappal. Azt meg kell jegyezni mindenképp, hogy az angolok megadják a módját, úgy értem rohadtul tudják érzékeltetni a kis földi halandóval, hogy "igen bazdmeg, valamikor mi uraltuk a fél világot, mindenhol volt gyarmatunk!"
A palota mellett elhaladván egy olyan környékre jutottunk, ahol nem nagyon volt 15 milla (HUF) alatti kocsi a házak elôtt! Aztán találtunk egy utcát, illetve többet is, ahol csak hófehér házak voltak és mindegyikre az volt kiírva, hogy HOTEL! Több tucat hotel egymás mellett! Mindegyikben recepció, full service, anyámkínja!
Volt nálunk egy laptop a fotóapparátus mellett, amivel megcsapoltuk a gazdag negyed WiFi hálózatát :D A GoogleMap-en belôttük hol járunk. Vicces volt. Dainnel kitaláltuk, hogy keressük meg azt a helyet, ahova majd mennie kell interjúra és hála a modern technikának, meg annak hogy a gazdagoknak fingja nincs arról hogy kell lezárni az otthoni WiFi-t kéretlen látogatók elôl :D a GMap segítségével elnavigáltunk abba az utcába, aminek az elején egy iszonyatosan csúnya épület éktelenkedett: a Scotland Yard.
Barangolásunk közepette belecsöppentünk London éjszakai életébe. Most képzelj el egy átlagos szombat estét Budapesten (tüntetés nélkül of course) és szorozd meg tízzel. Az emberek egymás hegyén-hátán, mattrészegen, kikészülve fetrengenek az utcán, buliznak, 12 méteres limuzinokkal ragadnak meg a sarkon mert nem tud befordulni a szerencsétlen sofôr! Tehát nagyon komoly a látvány meg a hangulat! Hétközben amúgy semmi! Abszolút! A rendôrök meg leszarták!
Kemény trip volt, több kilométert gyalogoltunk. Valamikor reggel 7 körül értünk haza és feküdtünk le.

Szombat. Este nyolckor indult haza a gépem. Miután összerámoltam és elbúcsúztam mindenkitôl, Dainnel elindultunk még egy utolsó közös minitúrára. Elmentünk egy táskaüzletbe, amit éjszaka fedeztünk fel. Itt még gyorsan vettem magamnak egy új válltáskát, mivel a régin már több lyuk volt mint azt gyárilag tervezték. Nagyon nehezen megtaláltuk a vonatállomást ahonnan visszajutottam Luton Airport-ra. A gépem másfél óra késéssel indult, összespanoltam pár magyarral, egymásnak nyújtottunk társaságot.
Otthon a reptéren Mózes várt rám, nagyon örültem neki! Hazataxiztunk, tartottam élménybeszámolót stb, de innentôl már semmi sem érdekes. Visszacsöppentem a magyar valóságba, melóba, tüntetôs hangulatba itt Pesten stb. Mindegy, ez az egy hét konkrét LIFETIME EXPERIENCE volt, változott a szemléletmódom pár dologban, nagyon sokat kaptam a várostól meg az emberektôl. VISSZA KELL MENNEM! (már csak a temetô miatt is:)

Képek jönnek késôbbb!