vasárnap, augusztus 31, 2008

Amerikai psycho

Nagyon rég óta terveztem, hogy elolvasom Bret Easton Ellis amerikai regényíró eme "remek" művét, miután részleteket láttam valamikor évekkel ezelőtt a filmből és sok ismerősöm elkerekedett szemekkel, nagy fújtatások közepette győzködött arról, hogy mindenképp el kell olvasnom, mert a film az semmi ehhez képest! Tegnap estére sikerült abszolválnom ezt az embert próbáló feladatot.

Hála a gondviselésnek, meglehetősen élénk a fantáziám, tehát tök jól el tudom képzelni a könyvekben leírtakat, ha az író is egyértelmű mondatokban láttatja az olvasnivalót. A Battle Royal után úgy gondoltam, hogy ennél durvábbal nem nagyon találkozhatok, hiszen ott iskolás gyerekek mészárolják le egymást válogatott eszközökkel egy külvilágtól elzárt szigeten. Ehhez képest az Amerikai pszichoban olyan részletes és lényegretörő leírást kapunk az áldozatok kínzásairól, hogy az még nekem is sok volt és amúgy lehet, hogy nem esténként elalvás előtt kellett volna olvasnom a könyvet. Kicsit előreszaladtunk, de nem baj, ugorjunk vissza.

A regény egyes szám első személyben íródott, főszereplője Patrick Bateman, 26 éves YUPPIE a Wall Street-ről, aki tobzódik a pénzben, sikerben, nőkben és alkalmasint a vérben és belekben. Ahogy bevallja az egyik fejezetben, valami történik vele, amit ő sem tud megmagyarázni, de a téboly egyre inkább a hatalmába keríti és lassan már nem csak az éjszakái, de nappalai részévé is válik. Számára senki és semmi sem szent, hatalmas egója nem tűri a vereséget és a megaláztatást (vagy amit ő annak vesz).

Pszichopata szörnyeteg, aki nem ismer mértéket. Fantáziája határtalan, a regény folyamán egyre ordenárébb dolgokat eszel ki áldozatai megkínzására és megbecstelenítésére, persze csak egy kiadós orgia után, amely akár egy pornófilm forgatókönyvéből is származhatna. Ezt igazából felesleges is volna tovább ecsetelni, hiszen csak nehezen tudom szavakba önteni azt a borzalmat, amit olvastam, nálam átlépte a tűréshatárt, miközben még jobban odaszegezte a tekintetem a sorokra. Egy kis ízelítő a könyvből (18-as karika):

"Végül is fűrésszel vágom le a fejét - Tiffany meg nézi, amint a vér sugárban spriccel a falra, de még a mennyezetre is -, majd magasra tartom, mint valami trófeát, aztán előveszem a farkam, mely olyan kemény már, hogy lilán mered előre, majd az ölembe teszem Torri fejét, és farkamat a véres szájba dugva kefélni kezdem, amíg el nem élvezek, valósággal belerobbantva az ondót a fejbe."

Van ennél durvább is, de azt már magadnak kell megtalálnod!

Első olvasatra kissé nehézkesnek találtam, mivel minden oldalon több tucatnyi márkanévvel kellett megküzdenem, az oldalakon megjelenő szereplők és helyszínek több mint részletes leírása eléggé fárasztó, de nem lehet kihagyni, vagy átlapozni, mert bármikor elkerülheti figyelmünket egy fontos információ. Ez is az író eszköze annak a velejéig romlott, felszínes, materialista világnak a bemutatására, amelyben Bateman él és amelybe megpróbál "beilleszkedni".

Valaki azt mondta nekem, hogy szar volt ez a könyv, mert másról sem szólt, csak divat, pornó és gyilkolás. Szerintem meg ez a könyv nem EGY történetet akart elmesélni, hanem valójában egy kérdést tett fel, amely el is hangzik a mű végén: MIÉRT? Igazi választ nem kapunk rá, ez már a mi dolgunk, hogy megtaláljuk rá, ha egyáltalán létezik.

Nos, annyira felbuzdultam a könyvön, hogy gyorsan le is töltöttem a filmet, mivel csak foszlányok maradtak meg belőle és látni akartam teljes egészében, hogy mégis mi sült ki belőle. Ismereteim szerint a regény alapján készült filmet az elsőfilmes Mary Harron rendezte 2000-ben és bár ne tette volna meg! Ez egy olyan falat volt neki, amely túl nagynak bizonyult és csak annak a néhány jól sikerült jelenetnek és az egyetlen említésre méltó színészi teljesítményt nyújtó Christian Bale-nek tulajdonítható, hogy nem akadt meg teljesen a torkán. A másik nagy fájó pont, hogy rettenetesen megnyirbálták a regény cselekményét, részeket mostak egybe, alig mutattak néhány gyilkosságot, azt is csak úgy ímmel-ámmal és volt olyan jelenet is, ami egyáltalán nem szerepelt a könyvben, ráadásul volt olyan szereplő, akinek megváltoztatták a nevét, az milyenmá'?

A film nagy csalódás volt, a regény ismerete nélkül lehet élvezni, de a könyv elolvasása után soha ne akard megnézni! (Amúgy szerintem zseniálisak azok a részek, amikor Bateman gyilkolás előtt a Genesis, Whitney Houston vagy a Huey Lewis and the News zenéjét magyarázza. A névjegykártya jelenetről és a vallomástételről nem is beszélve!)

csütörtök, augusztus 28, 2008

Hulk 2

Ezt is moziban szerettem volna megnézni, de sajna nem sikerült, így kénytelen voltam illegálisan letölteni a zinternetről. Csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ezt meg kell szerezni HDDVD-n, mivel elég rendesen odatett vizuálisan! No de ne szaladjunk ennyire előre.

Hulk szintén gyerekkori képregényhősöm, habár leginkább a szombat délelőtti rajzfilm-délelőttökön néztem a német RTL-en, ahogy dr. Bruce Banner aprítja az épületeket és autókat. Láttam az 1977-82-es Hulk TV sorozatból jópár részt, amiben Bill Bixbi játszotta Bannert és egy pankrátor, Lou Ferrigno a zöld szörnyet. Rá még később visszatérünk. A 2003-as Ang Lee rendezte film szar volt. Kész gyötrődés volt végignézni és ezen az sem segített, hogy Eric Bana a kedvenc színészeim közé tartozik, amióta láttam a Choppert. Erre a filmre nem is vesztegetnék több szót. Innetől SPOILERVESZÉLY, ha még nem láttad:

A folytatást beharangozó előzetesek kecsegtetőek voltak, már ott látszott, hogy újragondolták a szörny figuráját és Banner karaktere Edward Nortonnak hála egy kicsit árnyaltabb lett. A sztori ott kezdődik, hogy Banner valahol egy Brazil kisvárosban bújkál és egy gyárban üdítősitalokat tölt. Történik egy kis malőr, mire a gonosz amerikai katonák, élükön Banner ex-csajának az apjával a nyomára bukkannak. Eközben Banner azon fáradozik, hogy megtalálja az elváltozás ellenszerét, egy titokzatos Mr. Blue-val folytat eszmecseréket és naphosszat meditál, hogy a benne lakozó szörnyet nehogy véletlenül kiengedje. A Nirvána persze elkerüli.

Liv Tylernek nem volt sok dolga Betty Ross szerepében: az aggódás és csábosan kinézés különböző skáláit mutatta be. Mellesleg a sminkje és a haja nem tetszett, hatalmas lófeje volt néhány felvételen.

Bár Tim Roth az abszolút kedvenc színészeim közé tartozik, szerintem ez a katonás szerep nem illik rá, nekem valahogy erőltetettnek tűnt. A jelleméről csak néhány infót tudunk meg, ami nagy kár. Becsvágyó harcos, parancsot teljesít és gond nélkül aláveti magát mindenféle bizonytalan kísérletnek. Király. Ja és elég ciki volt, hogy szinte leugrott képernyőről, hogy a hasára a kockákat kb úgy festették rá. Nem vágom hány milliót költöttek speciális effektekre, de Blonsky (Roth karaktere) hasát nem tudták hihetően elkészíteni.

Az emberek és Hulk közti összecsapások nagyjából arra mentek ki, amire a legtöbb katonás amerikai film: mutassuk meg milyen sokféle fegyverünk van! Bravó! Hulk és Abomination végső csatája O-DA-BA-SZOTT keményen! Mindkét szörnyet a legapróbb részletekig kidolgozták, ugyanez érvényes a csatajelenet minden részére! Az előző Hulk a mostanihoz képest úgy néz ki, mint egy gumibaba. Ez egy iszonyatosan szálkás, izmos, hatalmas és végtelenül dühös zöld monstrum, amitől lefosnám a bokám, ha elém kerülne és rámordítana. Leginkább Todd McFarlane rajzait jutatta eszembe. Az Abomination extrém módon csúnya és brutálisra sikerült. Kegyetlen gyilkológép, méltó ellenfél.

El kell ismernem, hogy a látványra nagyon ügyeltek a készítők, ez érvényes a helyszínek kiválasztására is, ezt szeretem. Egy ilyen kategóriájú film meg is kívánja. A fejlődő technikának hála egyre jobb képregényadaptációk születnek, persze akadnak kivételek, mint pl a Pókember sorozat, ami szerintem nem méltó az eredeti képregényhez, főleg a gyenge színészi teljesítmények, valamint a harmatgyenge dramaturgia miatt.

Ami még igazán élvezhetővé tette nekem a filmet, az a Hulk univerzum korább darabjaira való utalások. Lou Ferrigno - Hulk a 28 évvel ezelőtti TV sorozatból - az őr szerepében, akit egy pizzával le lehet fizetni, majd Betty vesz Bruce-nak egy lila susogós nacit, mivel az átváltozás után a nadrág örökös problémát jelent, ezért a nyúlós sztreccsnacik jönnek szóba praktikus viseletként. Banner/Hulk a képregényben és rajzfilmsorozatban hordott lila nadrágot:) Ott van még a helikopterből kiesős jelenet, ezt is a korábbi TV sorozatban láttam először. Szeretem az ilyen kis rejtett poénokat, amiket csak az ilyen megszállott képregénybuzik, mint én, fedeznek fel és tudnak értékelni. Mert én értékelem:
nagyon jól szórakoztam, többet kaptam, mint amit vártam és mindent egybevetve ez 8/10.

(Külön kuriózum, ahogy a film legvégén megjelenik egy jelenet erejéig Tony Stark (Robert Downey Jr.), aki a Vasember! Szerinted?)

kedd, augusztus 26, 2008

A Holnap-szindróma

Ha jól számolom, 11 éve élek külön az otthonomtól, kezdve a kollégiummal Veszprémben 4 évig, azóta pedig itt a Nagy Faluban, ahol már 10 lakhelyem volt, többségében albérletek. Ezen idô alatt összesen 28 emberrel kellett megosztanom egy szobát vagy lakást. Az együtt lakás legkritikusabb pontja mindig a mosogatás és takarítás, ezt szerintem mindenki alátámasztja.

Nem vagyok egy tisztaságmániás, de egy bizonyos ponton túl nem viselem el a rumlit, fôleg ha az a konyhában keletkezik, azon belül is a mosogatóban. Tegnap este 8-9 között megint elhangzott az ominózus mondat Mózes szájából, hogy "majd holnap elmosogatok". Még akkor is, ha ôszintén gondolja sem hiszem el neki. Ebbôl a 28 emberbôl 18 számít albérlôtársnak és akik között ez napi téma volt. Ebbôl a 18 emberbôl 1 volt olyan, aki minden alkalommal elmosogatott maga után (egy csúnya lány 4 évvel ezelôtt, akinek szerencsére már a nevére sem emlékszem), kb 3-4 volt aki 40-50%-ban teljesítette a szóban forgó ígéretet, a többi meg max 20%-ban. A lényeg, hogy én már soha senkinek nem hiszem el a "majd holnap megcsinálom" címû ígéreteket.

Ha mocskos az összes kés, villa meg tányér, akkor nem fogok holnap estig várni, hogy tiszta evôeszközökkel kajálhassak. Fôleg úgy nem, ha még be sincs áztatva és majd kaparni kell róla a cuccot, ha egyáltalán a mosogató-ember veszi a fáradtságot és lekaparja. Ugyanis a legtöbb lakótársam a mosogatást összetévesztette a tányérok simogatásával, aminek következtében újra kellett kezdeni a trehányul elvégzett munkát, ami általában az én reszortom volt, mert én olyan rohadt igényes vagyok, hogy retkes tányérból nem eszem.

Ne hidd azt, hogy én is minden egyes alkalommal eltakarítom magam után a koszt, de legrosszabb esetben 2 naponta elmosok magam után. Néha geci vagyok és direkt ott hagyom napokig az eszközöket a mosogatóban, így tesztelem a lakótársaimat, hogy noszgatás nélkül rászánják-e magukat a piszkos munkára. Igen, ez valójában egy teszt, amit kb 5 éve csinálok és megfigyeléseim szerint az emberek kb 70%-a akár egy hetet vagy többet is képes lenne várni, ami eléggé aggasztó. Egy dolgot sajnálok csak, hogy soha nem készítettem feljegyzéseket, mert akkor most pontos statisztikákal tudnék szolgálni...

péntek, augusztus 22, 2008

Áramtalan este

Mint azt elôzôleg írtam, tegnap a kedves ELMÛ lekapcsolta nálunk a pilácsot. Meló után nem sok kedvünk volt Mózessel a sötét lakásban ücsörögni, ezért inkább elmentünk a sötét moziba, ahol az elektromosan meghajtott mozigépbôl a Hellboy 2-t varázsolták a vászonra. Errôl majd egy késôbbi postban talán beszámolok.

Kb. 11-re értünk haza, miután a Moszkván megvacsoráztunk Nagymama palacsintázójában. Otthon elôkapartuk az összes fellelhetô világítótestet és végül összeszedtünk kb 5 mûködô lámpát (biciklilámpák + kameravilágítás), 5 illatos gyertyát és kb 30 mécsest. Mózes szobájában kinyírtam egy soklábú szörnyet a nagykéssel, biciklilámpa fényében lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyamba, majd nekikezdtem az Amerikai pszicho-nak, amely Bret Easton Ellis mûve. 2 óra és 110 oldal után elaludtam és felkeltem ezen a pénteken, bár jobb lett volna, ha éjjel rámszakad a plafon.

Nemrég jött az infó, hogy visszakapcsolták az elektromosságot, ennek most örülök, csak nem mutatom ki, mert a rohadék Kékek mára minden érzelmet kiirtottak belôlem, csak a gyûlölet maradt...

csütörtök, augusztus 21, 2008

Setétség

Robotolok itt az irodában, sejtem, hogy ma még nem baszódott el minden és mekkora igazam lett! Felhív Mózes, hogy kikapcsolták nálunk az áramot, mert van valami hátralék. Ha még rajtunk múlt volna a dolog, akkor azt mondom, hogy megérdemeljük, de nem így volt. Ami most paráztat, az az, hogy hazamegyek és nem lesz otthon mûködô számítógép, nem lesz villany, ami mellett legalább olvashatnék, semmi! Ez rosszabb, mint amikor kikapcsolták a netünket, akkor még le tudtam magam foglalni. De így? Nem mehetek el a városba bicajozni, hogy aztán éjszaka hazatérve vaksötétben mossam meg az izzadt tökeimet! Legyen világosság!!!

Panem et circenses

Kenyeret és Cirkuszt a népnek - mondja a régi római közmondás. Tegnap, azaz augusztus 20-án, pirosbetûs nemzeti ünnepünkön volt mindenbôl, ha nem tévedek. A jónép kapott cirkuszt légiparádé és még ki tudja milyen mutatványok képében, mindent elleptek az utcai árusok bódéval vagy anélkül. Elküldhettek a pitschába, de én az erkélyrôl néztem végig az Airrace-t, miközben kényelmesen megebédeltem. A tüzijátékra már letoltam a képem a rakpartra Zsu, Dettke és édesanyja társaságában, mivel életemben elôször meg akartam kísérelni a 20-i dirr-durrt lefotózni. Sikerült néhány meglehetôsen absztakt képet összehoznom, jól éreztem magam. Összességében tök jó volt ez a huszadika, csak ma ne kellett volna felkelni...

Ezt meg az Airrace elôtt sikerült.

csütörtök, augusztus 14, 2008

Setét lovag

Tegnap gondoltam egyet és megnéztem a Batman széria soron következô részét, a Sötét lovagot. Már idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára mozgókép snházban, de az idei év szuperhôs felhozatalából se az Iron Man-t, se a Hulk 2-t nem tudtam nagy vásznon megtekinteni, de ezt nem akartam kihagyni. Gyermekkorom meghatározó képregényhôse volt a Bôregér, az elôzô szériából igazából csak a Tim Burton által készített elsô rész tetszett, a második gyenge volt, onnantól meg az egész projektet elkapta a hálivúdi gépszíj és a marketingesek kisajtoltak belôle minden szart, de annak már nem sok köze volt az eredeti történethez és eltûnt az a jó kis dark fíling is a filmekbôl. Batmanbôl konkrétan egy bôrszerkóban mászkáló vásári bohócot csináltak, amihez az ellenfelei asszisztáltak, ja meg a Robin is, na az volt a vég!

2005-ben epekedve vártam a Batman begins-t és a film nem okozott csalódást. Tetszett az irány, amit az alkotók megvalósítottak, egy modernizált Batman mesét kaptunk, kellôen sötét volt, kevesebb gótikával, amit azért picit sajnáltam. Ezt a részt is nagyon vártam, és erre rátett egy jó nagy lapáttal a filmet körbelengô hype. Azt meg kell adni, hogy annyira jól sikerült a marketing, hogy sokan az évszázad filmjének kiáltották ki - vagy miafasz -, rekordokat döntögetett Amerikában, a webes megjelenés is teljesen rendben volt és a moziplakátok is odabasztak rendesen. Szóval az egész körítés jó volt, talán túl jó. Nem követem az IMDB-t, de most épp 9,2%-on áll a film, ami azért odabasz. De én nem hiszek a statisztikáknak, az embereket behülyíti a média és megesznek mindent. Kész.

Szóval beültem a fotelembe, kólával és vaníliás karikával felszerelkezve és vártam, hogy csapjon arcba a soron következő élmény!

SPOILERVESZÉLY! Innentôl kezdve ne olvass tovább, ha még nem láttad a filmet, de meg szeretnéd nézni, mert most jobban belemászok az alkotásba.

Alapvetően bejött a mozi, jó film volt. Végig odatapadtam a vászonra, nem hagyta, hogy ellankadjon a figyelmem. Néhány kiszámítható csavart leszámítva, jó volt a dramaturgiai vonalvezetés. A színészek szinte mind a legjobbjukat hozták (na, azért ez túlzás). Azt le kell szögeznem, hogy a polgármestert nagyon elszabták a maszkmesterek. A csávó úgy nézett ki, mint egy öltönybe bújtatott olasz gigolo.

Az egész filmben amúgy Joker figurája érdekelt a legjobban, szerintem Heath Ledger - nyugodjék békében - az egyik legjobbját hozta. Nem igazán merném Nicholson alakításával összemérni, az egy teljesen más világ volt, a maga idejében az hatalmas volt! Viszont mai szemmel az új Joker valóban félelmetesebb, mint a régi, ez tény! Joker az egyik leggecibb gonosztevő EVER, és Ledger a legapróbb részletekig kidolgozta a figurát, zseniális alakítás volt!

Harvey Dent/Kétarc figuráját valahogy nem éreztem elég erősnek. Lehet azért, mert nem koncentráltam rá eléggé? Meg kéne nézni újra... A megégett arcáról először a Mars Attacks kis zöld, nagyagyú, gülüszemű marslakói jutottak eszembe. Amúgy ha szemtől-szembe kéne vele találkoznom, lehet lefagynék... Remélem a következő részre visszanő egy kis bőrke a pofijára, mert így elég nyers.

Batman jött, röpült, püfölt, nyert, veszített, önfeláldozott, minden vót! Christian Bale hozta a tőle elvárhatót, szerintem az eddigi legjobb Batman, Michael Keaton-nal a második helyen. Egyik kedvenc szuperhős sidekick-em Alfred, Bruce komornyikja. Michael Caine lévén angol, könnyedén hozza a szolgálatkész és hűséges komornyik figuráját. A játéka egyszerre hordoz magában komolyságot, komikumot és könnyedséget. Szinte feszültségoldó hatása van.

A mozi végén éreztem, hogy ez a film, nem A FILM. Egy a sokból. Szórakoztat, izgalmas, jópárszor megnézném, de ennyi.

Kíváncsi vagyok a következő részre, mivel a film elég érdekesen ért véget és szabályszerűen követeli a folytatást. Joker él, Kétarc is, Batman feláldozta az imidzsét, Gordon soha nem látja többé a családját, annyi munkája lesz:) Nagyon remélem, hogy Batmannek a következő részben nem 3 ellenféllel kell megküzdenie egyedül, mert az egyrészt hihetetlen volna, tehát be kéne vonni még egy sidekick-et, aki Robin lenne, játszhatná monnyuk Orlando Bloom. Nem kell, köszi.

Talán túl sokat vártam el, de ha magát a filmet pontozzuk és mindent egybevetek, akkor ez megérdemli a 9/10-et. De valami hiányzik belőle, nem úgy mentem ki a moziból, hogy "AZTAKURVA"!

kedd, augusztus 12, 2008

Hogyan spóroljunk 2 millió forintot egyszerûen?

Következô tippem inkább csak fotósoknak szól, tehát úgy olvass tovább, kedves olvasóm.

Pár hónappal ezelôtt írtam, hogy vettem egy Nikon D80 digitális fotómasinériát. Valójában csak a mai naptól az én 100%-os tulajdonom, a 2 obijával együtt, mivel ma fizettem ki az utolsó törlesztôrészletet az eladónak. Továbbá az is szerencse, hogy nem törtem szarrá a hétvégi esésem következtében és az is szerencse, hogy tegnap, amikor leejtettem a kisebbik obit, szintén megúszta sértetlenül. Ez is egy módja a spórolásnak, ha szerencsénk van, de így csak százezreket lehet megtakarítani (az én esetemben legalábbis).

Tehát adott egy fasza digitális váz (fasza = az igényeimnek megfelelô), amihez gondolatban már milliókat elköltöttem mindenféle kiegészítôre: vaku, portrémarkolat, még egy vaku, állványok, lámpák, szûrôk és persze objektívek minden mennyiségben! Sajnos nincsenek millióim, meg amúgy is, most másra spórolok. Ettôl függetlenül baromira örülnék egy nagy teleobjektívnek, mert egyrészt szeretem az utca emberét beavatkozás nélkül, természetes közegében fotózni, meg tervben van egy nagyszabású fotóesszé, amihez szükségem van egy 300-as vagy 400-as teléhez. (Ez az esszé valószínûleg csak jövôre készül el, elôtte még be kell fejeznem azt, amin most dolgozom, ami szintén nagyszabású.)

Nézegettem a Nikonhoz kapható teléket és itt van pl ez a szép nevû Nikkor 400mm f/2.8G ED VR AF-S, ami meglehetôsen komoly üveg, ennek megfelelôen a Digitcamben 2.160.000 Ft az ára. Pár éve vettem a Zenithez egy Sigma MC f5.6/400-as telét, amit menettel lehet a vázhoz csatlakoztatni, mivel ez egy jó öreg orosz vas. Szerencsére ma már lehet kapni konvertereket, amivel gyakorlatilag bármilyen menettel/bajonettel rendelkezô obit hozzá tudsz csatlakoztatni egy más rendszert használó vázhoz. Így tettem én is, rácuppantam a zinternetre, hogy kivonjam a vizbül a zokszigént. Legnagyobb megrökönyödésemre 5-6000 forintért találtam offline boltokban olyan adaptert, ami nekem kell, ráadásul a legolcsóbb online shopban is 1600 Ft körül mozgott az ára, amihez még hozzájött volna a postaköltség. Ez már annyira nem vészes, de én rohadt spórolós tudok lenni (néha) és próbaképp megnéztem az eBay-t. Nem akartam elhinni, de 5 angol fontos darabáron találtam egy halom konvertert, egy hong kong-i eladótól, ingyenes nemzetközi szállítással! Akkori árfolyamon ez kb. 1400 magyar forintomba került, és rendeléstôl számítva 8 napon belül megérkezett a csomag. Összefoglalva: Hong Kongból olcsóbban vettem meg egy holmit, mint itthon tudtam volna, azköszi!

Van összesen hat obim a Zenithez, mindegyik fix fényerôvel és gyújtótávolsággal rendelkezik. (Fotósok körében közismert tény, hogy a fix objektívek szebb képet produkálnak, mint a zoom-ok. Ha laikusként tovább olvastál és eljutottál idáig, akkor ennyi információ megillet téged is!) Eddig csak a 400-assal próbáltam ki és az eredménnyel elégedett vagyok.

A dolognak persze vannak hátulütôi is. Okés, megspóroltam kb 2 millát, de mi az, amit ezzel együtt nem kapok meg? Mivel ez egy analóg objektív, a digitális vázon nem használható az autofókusz, nincs benne képstabilizátor és hiányzik minden egyéb digitális basz, ami a kényes és elkényelmesedett fotósok dolgát megkönnyítené. Nincs benne az a rohadt drága lencserendszer sem, ami a fent belinkelt objektívben helyet kapott. De van egy 400 mm-es obim, amivel 30 méterrôl elolvasom az SMS-t, amit írsz, ha épp háttal állsz nekem:) Jelenegi céljaimnak tökéletesen megfelel! Elvégre a Zeniten sincs autofókusz, mégis tudtam vele képeket készíteni, nem?

Szerintem ez volt életem legésszerûbben elköltött 1400 forintja.

szombat, augusztus 09, 2008

Mínusz 11 ropi

Lejtőn lefelé 30-cal behúztam az első féket, mert a hátsó fékes kezemmel a táskámban matattam a szemüvegem után. Ennek megfelelően a bringám felágaskodott én meg a Nikonnal a nyakamban (!) előrebuktam és egy szép nagyot taknyoltam. A 11.000 Ft-os szemüvegem eltörött, a herémet bevertem csúnyán, amúgy köszi, jól vagyok... Lehetett volna rosszabb, ha mondjuk a fotómasina törik el, tehát most örülök. Azért ekkora amatőr húzásom rég volt...

szerda, augusztus 06, 2008

Goldenblog 3. felvonás

Nem kerültem be a Komplex kategória első 10 helyezettje közé. Ez így van jól. Ha már egy új rendszeres olvasóm lett ettől a dologtól, már megérte! (Ha megkérhetem azt az egy embert - ha létezik - akkor szóljon má' nekem egy komment formájában, köszi!)

Ma újabb kategória listáját tette közzé a G.blog: a Fotóblogokét, ahova szerénységem flikkeres fotósztrímje is bekerült. Már megint egy bekerülés... Ebből se lesz semmi, de valaki igazán felfedezhetne már, hozzámvághatna pár milliós fotófelszerelést, hogy menjek el a Natgeonak, vagy valami magazinnak képeket készíteni a világ minden táján! Elviselném:)

A helyezetteknek gratula, bár még nem néztem végig a teljes listát és nem tudom megállapítani, hogy szerintem korrekt-e a döntés, de annak külön örülök, hogy 2 általam szavazatban részesített blog ott van a tizesben: a Zoli vagyok és a Cloneshit. Csekkoljátok őket!

Kriszti

Nem igazán tudom, hogy kezdjek neki ennek a postnak, eddig kétszer rugaszkodtam neki, talán harmadjára sikerülni fog. Csapjunk a közepébe: a hugom ma reggel elutazott Isztambulba, hogy ott próbáljon szerencsét.

Elege lett a magyar valóságból és kilátástalanságból. Teljes mértékig meg tudom érteni elkeseredettségét, hiszen elvégezte a győri Tanítóképző Főiskolát, de mire lediplomázott, a kormány oktatási reformjának hála - iskolabezárás és összevonás - esélye sem volt arra, hogy pedagógusként szerezzen állást. Sok embertől hallottam már azt, hogy rengetegen csak azért végzik el a tanítóképzőt, hogy legyen valamilyen papír a kezükben. Kriszti nem tartozik közéjük. Anyu óvónő volt, ő pedig alsótagozatos gyerekeket szeretett volna tanítani, mint a család következő pedagógus generációja. Nem tudom, hogy sikerül-e neki valaha... Diplomázás után pár hónappal elvállalt egy recepciós állást napi 12 órában, mert neki ez adatott. Közben kereste a kiutat és lőn Isztambul, ahol most au-pairként kell megállnia a helyét.

Nagyon becsülöm őt ezért a lépésért. Én valahogy soha nem bírtam magam rávenni, hogy hosszabb időre elhagyjam az országot, még akkor sem, amikor minden lehetőség adott volt! Valószínű azért, mert velem nem történt annyira elkeserítő dolog, ami megadta volna a kellő löketet. (Voltak más elkeserítő dolgok, másfajta lökettel, ezekről pár évvel ezelőtti bejegyzéseimben olvashattok.) Ő elhatározta és megtette. Ha nem lenne ott Serkan, a barátja, akkor most hülyére aggódnám magam. Ja igen, pasi is van a dologban, dehát ez már csak így megy...

Ma reggel 7-kor szállt fel Bécsből a gépe. Basszus, hogy én mennyire utálom a könnyes búcsúkat! Apám-anyám nagyon szarul érezheti magát, kétségek közt, vajon tudnak-e aludni? Ettől függetlenül, nem féltem a hugom, bízom benne, hogy előbb-utóbb megtalálja a helyét! Csak el ne adják a bazárban!

hétfő, augusztus 04, 2008

Goldenblog final

Kicsit késôn írom ide a hírt, de a Mindpieces bejutott a Goldenblog finalistái közé a Komplex kategóriában. Nem hiszem, hogy olyan sok szavazatot kapnék, mivel az elmúlt pár napban alig 4-5 találat jött a Goldenblogról. No mindegy, önmagában már az is szép eredmény, hogy a több mint 500 nevezettt blog közül bekerültem a szûk keresztmetszetbe, ami kb 170 versenyzôt számlál. Ezen túl zsûri is lettem a kategóriámban, ami meglehetôsen megbonyolította a hétvégémet, ugyanis olvasni kellett (volna) és osztályozni. Sajna nem sikerült mind a százhetvenakárhány blogba belenéznem, csak a harmadába, de éjfélig még van idôm szavazni. 5 blogot kell kiválasztanom és listába rendeznem. Két fô ismérv alapján válogatom ki a favoritjaimat:
- mennyire ír jól az adott blog írója
- design

A stílus maga az ember. Lehet a blog bazdmegelôs, csak legyen stílusa az illetônek. (Amúgy szerintem kicsit sok az anyázós blog.) Sajnos sok a szedett-vedett iromány, frászt kapok attól, ha valaki mindent kisbetûvel ír és leszarja a központozást. Általános iskolában ezt tanították pubikáim?

Egy blog nem csak a (faszán) megírt tartalomból áll, hanem lényeges eleme a design is. Lehet, hogy ezen a téren kicsit elfogult vagyok és azt gondolhatnátok, hogy alapból kizárom azokat, akiknek fingja nincs a webdesign-hoz, pedig ez nem így van. Nem ezen múlik, hanem az ízléses megjelenítésen, amihez csak egy kis szépérzék szükségeltetik. Viszont ha találok olyan blogot, ami tartalmilag frenetikus, de design-ügyileg hányás, akkor simán bekerülhet a favoritjaim közé. (Még nem találtam.)

Mg kell jegyeznem, hogy ezek a saját preferenciáim, a szavazás teljesen szubjektív, nincsenek meghatározva konkrét irányelvek a G.blog részérôl.

V.F.I.Á.M.R.

Azaz "Végtelenül Fontos Idôszak, mert az Állásunk Múlik Rajta". Ez a mozaikszó töltötte be az elmúlt 3 hetet, amikor is tripla annyi meló volt, mint általában, ráadásul a fejünk fölött lógott Damoklész kardja. A részletek nem is lényegesek, hanem az, hogy most az egész csapat azért dolgozott - fôleg az elmúlt héten, hétvégén is -, hogy ne kelljen új állás után nézni. A fônököm és az ogilvys küldöttség az elmúlt órákban prezentálták le a cuccot a fejôstehénnek, mi meg remegve várjuk az eredményt. Mellesleg megjegyzem, hogy nagyon rottyon vagyok, a szemem le akar csukódni, izzad a tököm meg amúgy mindenem ebben a rohadt melegben, ép gondolat alig jut eszembe, de munka az most is van dögivel.

Közben várjuk a megváltó hírt...

Update: megmarad az állásunk. Király!