Zsutti in London - 1st and 2nd day

Multikulturális massza. Ebben a két szóban össze tudom foglalni azt, amit az elsõ nap után a városról tapasztaltam.
Annak, aki nem tudná röviden leírom az elõzményeket: egyik barátnõm, Dius kijött Londonba szerencsét próbálni és mi a haverokkal elhatároztuk, hogy kiutazunk hozzá boldogítani õt:) Végül csak ketten tudtunk kijönni Dainnel, akinek hátsó szándékai vannak, ugyanis itt akar maradni dolgozni flash designer-ként, persze csak ha sikerül állást találnia.
Aki ismer, az tudja, hogy nekem valahogy soha nem sikerül a dolgaimat egyszerûen elintézni, másképp megfogalmazva nem jutok el A-ból B-be egy egyenes vonalon. Igaz, hogy végül valami hihetetlen mázli folytán sikerül B pontba elérnem, de az a stressz meg sok macera ami odáig vezet egyszerûen idegõrlõ, tudnék élni nélküle. Így volt ez az utazásom elõtti napon is, mikor nem sikerült ott pénzt váltanom ahol akartam (a legolcsóbb pénzváltónál Budapesten), és amikor reggel felkeléskor eszembe jutott megkeresni az útlevelemet, amit akkkor már hónapok óta nem láttam az albérletemben. Egyelõre hagytam, így is késtem a munkahelyemrõl 1 órát. Este meló után kezdtem el kutakodni a szobámban találató hatalmas kuplerájban és végül egy óra matatás után sikerült is elõkerítenem, közben egy picit össze is rámoltam, de a végére már totális idegroncs voltam. Ezúton szeretném megköszönni Anginak, hogy pár órára élvezhettem a társaságát és pénteki (hektikus) napom elsõ nyugodt perceit nála tölthettem.
Le sem feküdtem péntek este, hajnali négykor megérkezett Bogár, hogy kikísérjen a reptérre, amibõl az lett, hogy csak az Örsig segített a cuccimat cipelni, ott bemondta az unalmast. Elbékávéztam Ferihegy 1-re, becsekkolásnál adtam a frissen megtalált útlevelemet a kezelõ hölgyikének, aki felvilágosított, hogy ez már lejárt és ki van lyukasztva! Baaaaazdmeeeg! Hála a gondviselésnek már benne vagyunk a tutiban ( gy.k.: az EU-ban) így a személyimmel igazoltam magam, azóta is azt mutogatom minden angolnak, ha kell.
Oké, becsekk, gépre fel, felszállás, alvás, leszállás, ez már Anglia! Egy shuttle járattal eljutottam a Baker street-ig, ahol Diussal kb fél óra múlva meg is találtuk egymást. Vettem egy Oyster card-ot, amivel az itteni BKV-t tudom használni. Van 12 db metróvonal, a város zónákra van osztva stb, de ez most nem lényeges. Azt azért megjegyezném, hogy a metróhálózat sokkal jobban ki van találva, mint otton, tanulhatna a BKV a Transport for London Ltd-tõl!
Diusék albijában kicsit spártai körülmények között lakunk négyen (itt van Amanda is, Dius baratnõje), dehát annyi baj legyen. Ott derült ki, hogy a Zenitem bemondta az unalmast és nem hajladó fényképeket készíteni, a másik váz ami nálam van, meg szintén nem mûködik valamiért, bár abban lehet hogy csak elemet kell cserélni. BIATCH!
Délután aludtam pár órát, este pedig elmentünk bulizni a The End nevû szórakozóhelyre. Elõtte az albiban beizzítottunk 2 üveg pezsgõvel meg Red Bullal, kár hogy totál bezombultam amiatt a gyógyszer miatt, amit a fejfájásomra vettem be. Szóval beálltunk a sorba, közben próbáltak nekünk drogot árulni, nem vettünk, a bejáratnál megmotoztak, kipakoltatták a zsebeimet, a tárcám minden zegzugát átnézték és csak utána mehettem be. Valami elekrto-izé buliba kerültünk, ami nem volt rossz, a pia olcsó volt. Kellett egy kis idõ, hogy felengedjek, nem sokkal késõbb tudtam élvezni a zenét is, a másik teremben volt egy kis dobbasszus meg break, voltak fura arcok, bunkó angolok (nem sok), kedvesebb angolok, magyarok. Sikerült annyit ugrálnom, hogy ma frankón izomlázam van, teljesen elszoktam a buliban való ugribugri-tól. Az vicces volt, hogy az elsõ ember aki leszólított a buliban, miközben a lányokra vártam a WC elõtt, kapásból Extasy-t próbált nekem eladni, no thanks. Mielõtt eljöttünk a buliból és megint a WC elõtt vártam a lányokra, megint megpróbáltak Extasy-t rámsózni, no thanks again!
Éjszakai busszal hazajöttünk, lefeküdtünk, délelõtt megérkezett Dain is és kb átaludtuk az egész napot. Ma tervet készítünk az elkövetkezendõ napokra és holnap nyakunkba vesszük a várost.

Boldog vagyok

Mint azt elôzô postomban írtam a két ünnep között megrendeltem egy szkennert. Tegnapelôtt felhívtak a boltból, hogy megérkezett, a DVD-írómmal együtt, ezért tegnap már alig vártam, hogy vége legyen a munkaidônek és elhozzam tôlük. Szépen elhatároztam, hogy 10 perccel hat elôtt lelépek és kényelmesen beslattyogok a Damjanich utcai boltba. Erre 17:25-kor Szandra, a kollégám megkért, hogy segítsek be neki egy munkában. Szegényre rádobtak egy rakás gányolnivaló cuccot én meg persze nem mondtam nemet, bíztam a gyors munkavégzô képességemben. El is kezdtem tologatni a pixeleket ezerrel, végül 18:20 körül tudtam elindulni az Ogilvybôl. Rohanás!
Sikerült a legoptimálisabb útvonalon eljutnom a boltba és 25-30 perc alatt elértem a Flórián térrôl a Damjanich utcáig! Az üzletben kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni, ezért még keresnem kellett egy automatát, vissza futólépésben, garancialevél, fizetés, mosoly, köszi, viszlát, még jövök vásárolni! Mikor kiértem az utcára, örömömben elkezdtem ugrálni:) de csak picit.
Egybôl mentem át Dainhez, aki szintén tegnap vette meg a Canonjához az új zoom-objektívét, úgyhogy ketten örültünk a fejünknek:)) Én nem bírtam ki hazáig és ott kipakoltam, mert minél elôbb látni akartam! Hát, majd elolvadtam a gyönyörtôl!
No, nem sokkal késôbb elindultam haza. Az albiban úgy gondoltam, hogy megadom a módját és letakarítottam az asztalomat, kidobáltam a szemeteket, elôkészítettem a terepet, átrendeztem a kábelrengeteget, még mosogattam is, hogy levezessem a feszültséget. Majd bevittem a szobába, kicsomagoltam, összeeszkábáltam egy kisasztalféleséget egy polcból és egy hûtôtáskából (nem vicc!), leterítettem selyem hatású, királykék posztóval és ráhelyeztem az ESZKÖZT. Csodálatos volt.
Az már kevésbé volt csodálatos, amikor kiderült, hogy az USB-kábelét Dainnél felejtettem és nem tudom összekötni a számítógépemmel. Szerinted mennyire voltam kiborulva? Elszívtam egy cigit és már készültem elindulni az elsô éjszakai járattal, amikor Zolinak (új lakótárs, róla egy késôbbi postban lesz még szó) eszébe jutott, hogy a nyomtató kábele alkalmas lehet erre a feladatra. És igaza volt! Hopp, életkedvem visszajött:)) ki a kábel, be a kábel, nyomjad vazze!
Az új DVd-íróm is remekül szuperált, a szoftvereket már azzal telepítettem. Kb 3 órán keresztül csináltam az elsô tesztkört, próbálgattam a programokat, kipróbáltam a különféle beállítási lehetôségeket. Az elsô körben csak papírképeket szkenneltem, a következôben már a negatív szkennelést fogom kôkeményen tesztelni! Elsô benyomásaim teljesen pozitívak. A Canon saját szkennelô szoftvere hibátlan, rengeteg beállítási lehetôség és apró, ámde annál hasznosabb fícsör teszi igazán szerethetôvé! Itt meg kell jegyeznem, hogy a Canon által gyártott szoftverekkel eddig csak jó tapasztalataim voltak!
Valamikor hajnali három után feküdtem le, miután beszkenneltem 22 képet. Ennek megfelelôen ma többet késtem a szokásosnál, de ennyi belefér!
Tehát most boldog vagyok:)

Vazze, már egy hete 2007 van!

Már megint vége egy évnek. Hurrá! Nem a legjobb év volt, de az a helyzet, volt már ennél rosszabb is. Bár ha jobban belegondolok, a 2005-ös év sem volt jobb, tehát 2006-tal fej-fej mellett haladnak. Csapjunk a lecsóba!
...
Basszus, mondanám a tutit, erre nem jut eszembe semmi értelmes. Akkor jöjjön az, ami magától jön:

Megyek Londonba! Juhé, alig várom már! Diusnál fogunk lakni, aki most - mondjuk így - szerencsét próbál az angolszászoknál. Itt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy kurvaannyát a Wizzair-nek, mert nem tette zökkenőmentessé a jegyrendelést, de erről most ennyit.
Mindenesetre most elkezdtem gyűjteni mindenfélét, amit meg akarok nézni 7 nap alatt, meg amit venni is akarok. Előre félek, hogy rengeteg pénzt fogok elszórni, de most van itt a lehetőség, nyár közepéig valószínű sehova nem fogok utazni és szabadságra sem nagyon fogok menni. Nem érdekel, tavaly szilveszter óta nem voltam külföldön. (Azt az esetet már akkor postolni akartam itt a blogon, csak egyszerűen képtelen voltam leírni az egész sztorit, annyira megviselt, de talán majd egyszer.)

Divat;) Most London nélkül is szórom a pénzt idehaza. A szórás itt nem a meggondolatlan pénzköltést jelenti, bár néha az is beficcen. Kb két éve nem tudtam magamnak normális ruhaneműt vásárolni és a régi darabok kissé már kopottasak meg több lyuk van rajtuk, mint azt a gyártó gondolta. November óta vettem magamnak 4 nadrágot, 1 pulcsit, 1 pólót, 1 nagyon fasza öltönyt és újra felfedeztem két olyan pulcsimat, amit tavaly vettem, de valamiért nem hordtam és most rájöttem, hogy igen nagy hülye voltam, mert kurva jók és elegánsak! Ezentúl csak olyan pólóm lesz, amire én tervezem a mintát, bár ha valami nagyon megtetszik, akkor teszek majd kivételt. Ja és hugomtól kaptam egy nagyon király pulcsit meg nyakkendőt (nem röhög) karácsonyra, amit itt is szeretnék neki nagyon megköszönni.

Fotó. Az is pénzbe kerül és mivel eddig nem volt, nem vittem túlzásba 2006-ban a fotózást. Na de most! Vettem egy 5.6/400-as telét a Zenithez, fantasztikusan szép képeket készít! Újra elkezdek panorámákat készíteni, már voltam a Kerepesiben kétszer, ahol olyan helyeket fedeztem fel, hogy szinte sírtam az örömtől! Tervezem, hogy olyan helyekre megyek fényképezni, amelyek el vannak zárva a kukkolók elől, ezért ha elkapnak számíthatok büntetésre (mit lehet kapni birtokháborításért?) Nem érdekel, tudom hogy ha sikerül, akkor olyan képeket fogok készíteni, amilyet eddig senki, vagy legalábbis nem tudok ilyenről.
A fotózáshoz kapcsolódik, hogy más hardware-be is beruházok. Már megrendeltem egy Canon 4400F szkennert és egy DVD-írót, mivel az még nincs. Veszek majd egy új monitort is, valószínűleg ezt itt, mert a mostani CRT egyszerűen szétbassza a szemeimet! Vibrál a kép, fáj tőle a fejem is, le kell váltanom. (Ajánlom a "3D Flash view" feliratra való kattintást a kép alatt!)
De itt nem állok meg, összerakok egy durva gépet és ha ez megvan, akkor idén elkezdek 3D-t tanulni! Ezt nagyon elhatároztam és végig is viszem! Tudom, hogy több évig fog tartani, mire eljutok egy valóban profi szintre, de azt is tudom, hogy akkor majd nekem nagyon jó lesz emiatt!
Ez nem egy újévi fogadalom, ilyeneket nem teszek, mert úgysem tartom be egyiket sem. Ez elhatározás kérdése. Nem kell ahhoz új év, hogy az ember elhatározzon és véghezvigyen dolgokat. Szerintem ezek az újévi fogadalmak a "legnagyobb önámítás" kategóriába tartoznak.

Net-life. Már több ismerősömnek is mondtam, hogy az életem egyik fele a neten zajlik. Ezzel igazából az elmúlt pár hétben szembesültem, amikor elhatároztam, hogy rendbe szedem a virtuális zsuttikat. Olyan sok helyen vagyok beregisztrálva, több néven, többféle jelszóval, hogy már nehéz követni. Nem beszélve arról, hogy meg akarom szüntetni a régi vipmail-es fiókomat (mindkettőt) és mostantól csak a Gmail-t használom. Minden regisztrációt, amit vipmail-es accounttal csináltam át kell írnom Gmail-re, leveleket exportálni stb. Aztán Gmail-en belül is rendszerezni kell a leveleket, mindegyiket megcímkézni, címkéket gyártani, igazi idegtépő pepecs-munka.
Aztán ott van a Netvibes-om, ahol konstans 660 olvasatlan feed körül járok. Oké, szelektíven olvasom őket, meg biztos van köztük még mindig rengeteg fölösleges, pedig azt is nemrég szedtem ráncba és szinte teljesen újrastrukturáltam.
De a legnagyobb falat a del.icio.us accountom rendbeszedése volt. 650 link fölött jártam, mikor elkezdtem az elejéről végignézni az elmentett kedvenceket, az esetek 70-80%-ban adtam rövid angol leírást az oldalról, rendszereztem a tag-eket, újakat találtam ki, a haszontalanokat kitöröltem, újra felfedeztem régi kedvenc oldalakat, a YouTube-os videókat átmentettem a YouTube-os accountomra stb. Nagyjából két hetembe tellett, mire végeztem a 650 linkkel, ami lecsökkent 590-re, de most van egy rendbeszedett del.icio.us-öm, amit szerintem sokan irigyelnének!
Jó meg szép dolog a webkettő, de kurvasok macerával jár, ha valaki igazán komolyan benne is van a tutiban!

Zene. Mindig is egy sarkallatos pont volt az életemben, amióta elkezdtem Jacko-t hallgatni 8-9 évesen. Volt már mindenféle korszakom: Jacko-s, diszkós, tuc-tuc-os, gimiben volt egy kis hip-hop-os, metálos, a fősulin meg jött az elektronika kőkeményen, amikor szinte csak és kizárólag drum and bass-t hallgattam 4 éven keresztül!
Most meg? Olyan zenéket hallgatok, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá. Most például egy John Lennon Collection-t hallgatok, miközben ezt a bejegyzést írom. Rákaptam a nyugis zenékre, a jazz-re, újra elkezdtem klasszikus zenét hallgatni, felfedeztem olyan albumokat a gépemen, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek! Mondjuk az elektronikus zenét még mindig szeretem, de új stílusok felé kacsingatok és nagyon megválogatom mit hallgatok! Azt hiszem, ez tök pozitív dolog.

Család. Nincs sok pozitívum. Apám rokkantosítva, anyám még dolgozik, de ki tudja meddig + el kell viselnie apám hülyeségeit is, akinek ez a helyzet, hogy hirtelen rengeteg szabadideje lett, elég fura és néha úgy is reagálja le a dolgokat. Öcsém 16 éves, rapper akar lenni, ami a szüleim számára szintén nem okoz túl sok örömöt, de legalább idén nem fog megbukni a suliban. Próbálok hatni rá, de mivel csak 2 hetente látom másfél napra, nem hiszem hogy sok vizet zavarok nála. Hugom tanul, mint állat, ő is összeveszett a pasijával, úgymond mosolyszünetelnek. Ki tudja meddig. Ez a karácsony sem múlt el veszekedés nélkül, de én nem is emlékszem olyanra, amikor minden nyugis volt. Falun lassan mennek az események.

Magánélet. Nos, annyira nincs. Tényleg, az elmúlt pár hónapban annyira lefoglalt, hogy rendberakjam a körülöttem lévő dolgokat, hogy ezzel nem volt időm foglalkozni. Okés, voltam bulizni 1-2-szer, ami az utóbbi 2 évben szintén nem fordult elő túl gyakran, csak mikor vizuálozni mentünk valahova, de az nem buli elsősorban!
Miről szólt eddig az életem? Munka az Ogilvyben, fotózás, net-life, munka privátban, minimális szórakozás, az albérlet fenntartása, a jövő tervezése. Találkozgattam 1-2 lánnyal az utóbbi időben, de semmi komoly. Nem is igazán tervezek most semmi komolyat, inkább csak sodródom az árral és meglátom mi lesz. (Lehet nem lesz semmi...)
Egyikük volt gimis osztálytársam, kicsit rokonlélek. Ő is mindig kívülálló volt, mint én is némely közösségben. A másik lányt máshonnan ismerem és kiderült, hogy több közös vonásunk is van - szerintem. Hasonlóképp gondolkodunk bizonyos dolgokról. És ott van még a harmadik lány, akivel nem tudok mit kezdeni sokszor. Néha odamennék hozzá és mondanám, hogy "mi lenne ha...?" néha viszont nem tudom hova rakni a fejemben.
És ott van még Ági. Akinek kapcsolata van, néha jó neki, néha nem, megvannak a saját problémái, tervei stb. Mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy ne készüljek ki fizikailag, mikor beszélgetünk és szóba hozza a barátját, talán lassan túlteszem magam az egészen így másfél év távlatában, de azt nem állítom, hogy 100%-ig sikerült. Ahhoz én kevés vagyok egyedül.
Szóval nincs olyan magánéletem, amire vágyom és szerintem pár hónapig még nem is lesz, hacsak nem talál rám valaki.

Köszönöm annak a maréknyi embernek, aki olvassa a blogom, azoknak is akikről nem tudok! Legyen ez az év jobb, mint az előző volt, harcoljunk a hangos smiley-k és az emberi butaság ellen, Szaddám meghalt, most már csak Bush-t kell eltenni láb alól! JA, egyvalamit nagyon jegyezz meg! Bármekkorár szopsz is az életben, mindig tartsd észben a következő mondatot:

Success means sometimes to suffer!

Ez és a barátaim tartottak életben az elmúlt hónapokban, amikor szarul mentek a dolgaim. Let it be!

Shit = Money = Life

Épp életem első legálisan kikért szabiját töltöm. Kiroá! Otthon töltöttem 3 teljes napot, amire már hónapok óta nem volt példa, talán még nyáron sem. Életemben először vezettem traktort ( mondjuk a "vezetés" kifejezés túlzás ahhoz, amit én csináltam) és rengeteg trágyát (gy.k.: disznószart, ganét) lapátoltam a szőlőföldünkre.
Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy ma itt vagyok és azt csinálom amit szeretek. Illetve egész pontosan a szüleimnek, de ők voltak azok, akik évtizedeken keresztül állattenyésztésből kaparták össze azt a pénzt, amiből a tesóim meg én tanulni tudtunk. Sokáig szégyelltem, de ma már büszkén felvállalom.
Falun az állatenyésztésből élnek sokan, ami egy elég mocskos munka. Szart lapátolni, etetni az állatokat, a gabonát megtermelni, ami nem tűnik olyan vészesnek, de rengeteg vesződséggel, stresszel jár és mellesleg az egészségre is eléggé káros. Töltöttél már napi 1 órát disznóólban? Mertél már árpát zsákba? Mondjuk 8-10 mázsát naponta? Nem? Sokkal durvább, mintha elszívnál egy nap alatt 2 doboz cigit! Az árpapor a leggyűlöletesebb valami a Földön. Csíp, szúr, viszketsz tőle és tök jól eltömíti a légzőszerveidet, a szürke takony és nyál valamint a fél órán keresztül zajló tömény krehácsolás garantált! Nos, a szüleim ezt csinálták éveken keresztül, de amit az imént leírtam, meg sem közelíti a valóságot, mert rengeteg dolog van, amit el kell viselni, ha ebben él az ember. Szörnyű.
A mi esetünkben tehát teljes joggal mondhatom azt, hogy a szüleim a szarból csináltak pénzt! Megélhetést, fejlődést, jövőt! Nekünk. Az utódaiknak. Csak az utóbbi 1-2 évben jöttem rá, hogy valójában mennyi mindent köszönhetek nekik. Soha nem fogom tudni visszaadni nekik.
És mi történik, amikor úgy tűnik normalizálódik a helyzet? Rosszabbodik... Apám beteg, magas vérnyomással küszködik, szed vagy 15 féle gyógyszert, leadott 20 kilót, már a beszéde sem a régi, ingerlékenyebb mint valaha, lerokkantosították, hirtelen annyi szabadideje lett, hogy nem tud vele mit kezdeni, ami az agyára megy. Anyám meg tűr, tűr, mert nem tud mást csinálni, meg reménykedik, hogy jövőre még lesz állása, közben vezeti ezerrel a háztartást, de ma mikor hazatelefonáltam, kiderült, hogy rosszul lett az oviban ( a munkahelyén) és most otthon van, fekszik, próbál pihenni.

Miért nem lehet egyszer úgy, hogy egy teljes hónapig nincsen semmi gebasz? Miért nem mehet minden jól egy pár hétig? Miért kell valami miatt folyton aggódni? MIÉRT?
Talán mert LIFE = SHIT?

24

Ma 3 fontos SMS-t kaptam:

Szia! Boldog Szülinapot!!!Ünnepelj, ez a Te éved lesz ;-)8-)
00:16

Szia, drága Zsuttim!Szeretném szívből jövő jókívánságaimat tolmácsolni Neked születésnapod alkalmából!Légy nagyon boldog és valósítsd meg az álmaidat!Ölelés+pusz
08:52

Zsutti barátom!Születésed 24. fordulónapján köszöntelek szeretettel!Kívánom találd meg számításaidat életed minden részén!Mihamarabbi találkozás reményében: Tommy
20:48

Kell ennél több az ember születésnapjára? 3 fontos üzenet 3 fontos embertől.
Köszönöm!

RGB

Elsô fizu

Ma megnéztem a számlaegyenlegem és örömmel konstatáltam, hogy megérkezett az elsô fizetésem (tudod, ami után már adózni is kell meg ilyenek). Tökéletes elégedettség áradt szét bennem, szinte felizgultam...
Benne vagyok a mókuskerékben, nem vitás, és bár mindig ódzkodtam ettôl és a nagy szürke tömegbe való beépüléstôl, rá kell jöjjek, hogy ez egyrészt nem is annyira rossz, másrészt meg kikerülhetetlen, ha valamit el akar érni az ember. A szürkeségbôl meg még lesz idôm kiszakadni késôbb.
Komolyan mondom, jól vagyok! De fura!

Vajon újabb 24 év múlva mit írok ide? Hogy érzem magam majd akkor?

A legjobb dolog per pillanat

Mától végre valahára elmondhatom magamról, hogy dolgozó ember lettem. Hivatalosan is.
Mától az Ogilvy & Mathers Budapestnél vagyok Layout designer a Pannon teamben. Kb két év szopás után kihúzták a bránert a számból és most azért használok ilyen durva szavakat, mert én ezt tényleg így érzékeltem! Olyan sok mindenrôl kellett lemondanom munkanélküliségem miatt, még akkor is amikor a PhotoMania-nál voltam. Tényleg kaptam a szopót folymatosan és nagyon sok hullámvölgyön kellett magamat kersztülverekednem, ráadásul egyéb magánéleti és lelki problémáim sem könnyítették meg a dolgom.
Kurva nehéz volt, most már nem titkolom, hogy sokszor keresztülfutott az agyamon a - nevezzük így: "legrosszabb megoldás" - gondolata. Depresszív voltam, pusztítottam önmagamat, befordultam, mindenbôl elegem volt.
Hála néhány embernek nem adtam fel. Nem adtam fel az életet és a reményt, hogy még lehet jobb a sorsom!
Itt szeretném megköszönni annak a néhány embernek, akik tartották bennem a lelket! Az elsô embert leszámítva nem fontossági sorrendben következnek a nevek:
Mózes (aki elküldte a telefonszámom a megfelelô embernek), szüleim, hugom, Dain, Ági, Zsu, Hámó, Tomi. KÖSZÖNÖM!!!! Ha valaki úgy gondolja, hogy neki is itt kellene lennie a felsorolásban, akkor lehet, hogy igaza van, de én azért ezt a pár nevet írtam be, mert ôk olyan személyek akik vagy folyamatosan támogattak és bíztattak, vagy épp csak egyszer-kétszer kommunikáltak le nekem olyan dolgokat, ami sok erôt adott, vagy épp olyan emberrôl van szó, akivel hónapok óta nem tartottam a kapcsolatot, de mégis felfedezte a problémámat és tanácsokkal látott el jó idôben, ami szintén nagyon nagy motivációt adott nekem és ennek tetejébe kellemes csalódást is okozott az adott személlyel kapcsolatban.
Tehát mától új korszak kezdôdik életemben.

I have suffered a lot, now it´s time for success!

Semmi sem közös már...

csak az emlékek és a fájdalmak

Nesze vazze vizuál - 2.

Tegnap este az A38-on vizuáloztunk, Parádé After volt. Nem vagyok otthon a brékben, ezért nem vágtam mire képes ez a Krafty Kacc (gy.k.: Krafty Kuts) csávó. Naggyon zsír buli volt, olyan számokat tolt, amiket buliban talán még soha nem hallottam: egy rakár Prodigyt (amitől megőrültem:), Daft Punk - Around The World, Fatboy remixek, giga számok tömkelegét zúdította a népre!
Időm javarészét a vizuálpultban töltöttem (hol máshol) és 1-2 incidenstől eltekintve nagyon élveztem az egész banzájt. Teljesen rákattantam a vizuálra...
Engem mindig is érdekelt, hogy az emberek mit gondolnak arról, amit a vásznon látnak, de igazából azt a 15-20 ismerőst leszámítva akiktől kapjuk a visszajelzéseket, máshonnan nem kapunk infót. Néha valaki megjegyzi a buli fórumán, hogy bejött a "mozgóképi világ", de ez sem valami sok. Ezért végeztem ad hoc jelleggel egy nem reprezentatív kutatómunkát, ott a buliban!
Kiírtam az egyik text-flashel, hogy "SIKÍTS HA JÓ A VIZUÁL!!!" - és az emberek sikítottak!! Viszont rosszkor időzítettem a kutatásomat, mert a Krafty épp valami dropot dobott egy kiállás végére és az emberek amúgy is megőrültek, tehát nem voltam biztos benne, hogy a vizuál váltotta ki ezt a hatást, lehet hogy épp a drop... Ezért vártam 1-2 percet, amikor már csak sima 4/4-ed szólt és újra bevillantottam a feliratot, az éppen futó animáció fölé - és az emberek SIKÍTOTTAAAK!!! Meg integettek a pult felé, kaptam a RESPECT-eket, azt se tudtam hova dagadjon a májam! Azt hiszem fülig ért a szám, meg ugráltam, mint a hülyegyerek:)
Nem nagyképűségből mondom, de ebből a nem reprezentatív kutatásból nekem az jött le, hogy megint zsír vizuált toltam, nem kegyelmeztem, adtam az emberek arcába a tutit! Mindenesetre ez nagyon jól esett, egy picit visszarántott a kétségeim közül, hogy van-e értelme ezt csinálni, mikor annyi vesződéssel jár és annyira kevéssé becsülik meg a munkánkat, de ez kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak!

Úgyhogy köszönöm minden partyarcnak, akinek bejön az amit buliról bulira a vászonra kreálunk és fogunk is kreálni remélem még jó sokáig! RESPECT!

Tekerés

Ma életemben először kimerészkedtem a városba biciklivel. Nem volt rosszabb, mint mikor először vezettem itt. Nem ütöttem el senkit, oszlopot se találtam telibe, pedig csúcsforgalom volt és sokat kellett kerülgetni. a cipőm szélét azért sikerült felhasítanom. Az Örs vezér tértől egészen a Moszkváig kerekeztem, ott ettem valamit majd jöttem vissza. Mózes biciklijével voltam. Borzasztóan van beálllítva, egy igazi rettenet.

Visszafelé megállatam a Margit hídon. Orkán erejű szél fújt, szemben a Duna folyásával, amitől eléggé morcosnak, furának tűnt a folyó. Néha úgy tűnt, mintha visszafelé folyna. Ott álltam tíz percig, csak néztem a vizet és élveztem, ahogy a szél lökdös. Ez egy tiszta momentum volt az életemben. Huszonvalahány órája nem aludtam, de most azt hiszem eljött az ideje egy kis szunyának.

Suicide Manifesto

Blade

Knife

Nesze vazze vizuál

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
fiuk, nem akarom elvenni a kedveteket, de ez nem nyaralás lesz, hanem átbaszás

Bassbin üzenete:
?

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
annyiszor basztak már át minket vizuál szinten, hogy nem igaz, de ezt ti is tudjátok

Bassbin üzenete:
indokold
és ott lesznek a spanok
meg a party

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
annyi itt a különbség, hogy ezek románok és pár nappal előtte szólnak, hogy "fiuk, ha lejöttök, át lesztek baszva"

mert te lemész, kifizeted az utazást, kaját, talán átengednek a határon a sok cuccal, ott baszod a rezet minden éjjel a vizuálpultban, mert elvileg elvárják, hogy te csináld a dolgod, és mit kapsz érte? Max egy szállást és egy nagy bránert a seggedbe, ezüsttálcán felszolgálva

ez a véleményem

az ECLIPS3 INZANES-t már soxor átbaszták és szerintem ez lesz a legnagyobb és nem akarok benne részt venni

sajnálom, de én így látom a dolgot

...

Bassbin üzenete:
nem rábeszélni akarunk

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
én az elején megmondtam h milyen körülmények közt vagyok hajlandó lemenni, de ezek nem teljesültek

legalább magamat nem akarom átbaszni

Bassbin üzenete:
ok
rendben
sajnálom Zsolt

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
mond meg a románoknak, h baszódjanak meg a névnapjukon!

Bassbin üzenete:
nem a románok tehetnek róla baszki
nem vágod?

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
de egy szervezőbrigád ne hívjon le egy rendezvényre valakit úgy, hogy nem tud alapvető dolgokat biztosítani

Bassbin üzenete:
hanem a szigetesek

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akárki, leszarom

Bassbin üzenete:
én nem tudom leszarni
mert nem az arigato a bunos

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
alapvető dolgok közé a fizetés is beletartozik, amit az elejétől fogva elutasítottak
magyarul az elejétől fogva tudták, hogy át leszünk baszva

Bassbin üzenete:
nem tudták

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akkor nem tudták

Bassbin üzenete:
kurvara nem igy terveztek
vagom a tagokat

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
figyelj, nekem ebből az jött le, hogy terveztek, mindenféle fedezet nélkül
ez orbitális hiba
van annyi szervezési tapasztalatom, hogy tudjam mikor mit szabad tervezni

Bassbin üzenete:
mivan, ha a szigetesek igertek, de nem tartották be

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
figy, gondolom az arigatonak van szerződése a szigetesekkel, amiben gondolom le van írva, hogy mibe adnak pénzt a szigtesek és mennyit

ha le van írva, akkor az arigato a balfasz, h hagyta magát átbaszni

szerződés nélkül meg aztán akkora ökrök, hogy istállóba nem férnének be.baszki ez a 21.század
papír nélkül egy tapodtat se!!!

Bassbin üzenete:
tehat ezek szerint ökör az eclips3 is

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
igen, mi is azok vagyunk, mert már soxor belementünk mi is ebbe a szarba
abba kéne hagyni!!

...

Bassbin üzenete:
+kb 5000huf egy napra\fő
+30 utikölts +soför
100 000 a szállás
60 az út dúrván
500 000 a fizetség
hmm?
az 660 000 forint
igy lett volna tiszta

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
igen így
ebből mi lett?
kaptok szállást
juhé

Bassbin üzenete:
Danielsan:30000ft-os fomániai fesztiválozás. nem is olyan rossz, meg artist belépő. szerintem belefér.
Bassbin üzenete:
+ spanok, furcsi, csajok, zozi, izgalmak, fellépők, utazásos tripp, stb

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
akinek van rá fölös 30 ropija, annak lehet h nem
de nekem ennyit nem ér meg egyszerűen
...
nekem fontosabb az h meglegyen a 140 ropim szeptemberre a sulimra
ami igy is kétséges h meglesz

...

Bassbin üzenete:
INKÁBB KÍVÁNJ JÓ UTAT, SOK SIKERT, MEG JÓ BULIT NEKÜNK
BAZD MEG

[ zsutti ]-->nem szigetni... üzenete:
azt kivánok
meg magamban még gondolok valamit mellé, de az az én dolgom

Jó dolgok - 3. rész

Egy szanaszétbulizott éjszaka után, mikor annyi Massive Attack-et ittál, hogy kiszökött a róka, és mivel részeg vagy, elveszted a pénzed egy részét, mikor annyira fáradt vagy, hogy a metrón nem bírsz leszállni a megállódnál ezért mész még egy kört, majd kiszállsz a Népligetnél, megveszed a jegyedet a 4 órás buszutadra, beállsz a tömegbe, hogy minél előbb felszállhass a buszra, kapaszkodsz az utazótáskádba, nagyon kész vagy és arra koncentrálsz, hogy ne aludj el állva!

És akkor elered az eső, szakad ezerrel Te pedig otthagysz mindent és kiállsz a meleg nyári zápor alá és élvezed, ahogy az a langyos víz végigcsorog rajtad újra felélesztve Téged, minden egyes esőcseppet külön kiélvezel, mert ilyen még nem volt és ki tudja mikor lesz újra és Te csak állsz az ég felé tekintve, körülötted pár száz ember és nem értik, hogy mit csinál az a srác, van aki nevet rajtad, van aki fintorog, de Te tudod, hogy ők mind birkák és Te vagy a FEKETE BÁRÁNY! Ez olyan volt, mint a filmekben...

Jobsearch

Újabb kudarc. Pont.

Jó dolgok - 2. rész

Hosszú dő után történt valami igazán jó dolog az életemben. Részt veszek egy Európai Panoráma Projekt című Panoráma Fotópályázaton, és nemrég kaptam értesítést arról, hogy a 12 pályaképem közül 7 darab továbbjutott a döntő fordulóba! Minden bejutott pályaműről külön levélben értesítettek, én pedig csapkodtam a térdem meg ugráltam és visítottam örömömben itt az albiban:)))
Az arányok érzékeltetése érdekében: kb. 1100 beérkezett pályamű közül választottak. Nem tudom hány kép került a döntőbe, én nagyjából 350-re tippelem. Végignéztem az összes pályaművet:)
Hja, szóval ez van. Zsírpuxi! Az első vagy második díjra fáj a fogam, de nekem már ez is nagy dolog, hogy a döntőben lehetek. Ha már ott vagyok, miért ne fájhatna rá a fogam?

Íme a döntős képeim:

A katona

Budapest a János-hegyről

Pest éjjel

Jégzajlás

Keleti Pályaudvar

Ébredő Parlament

Lánczhíd

Az összeolvadás éjsz...KURVANYÁD SZÚNYOG!!!!

A cím kb hűen tükrözi a tegnap este történéseit, Keszthelyen. Úgy esett a rémeset, hogy régi vizuálos ismerősöm f.a.d.e. Balázs rámcsörgött péntek délután, hogy szüksége van 2 VJ-re szombat estére Keszthelyen, jó pénzért. Nagyon megforogtam az ajánlaton, mert pont szombat este egy nagyon fontos találkozóm lett volna VELE, de végül úgy okoskodtam, hogy inkább megkeresem az albim havi díját egy esti munkával, találkozni lehet később is, nem dől össze a világ.
Szóval felhívtam Bassbin-t, hogy van e kedve és volt:) Tehát szombat délután felültünk az IC-re és irány a Balaton! Valószínű ez volt az első és utolsó alkalom ezen a nyáron, hogy eljutottam a Balaton közelébe.
Mivel nyár van meg sunshine, happiness (kevésbé), úgy gondoltam, hogy egy laza nyári viselet megfelelő lesz bőröm részleges elfedésére, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést: rövidnadrág, ing oszt csá! A helyszínen szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a part gyakorlatilag szúnyoginvázió alatt van, ami azt eredményezte, hogy ott töltött időm kb. 30-40%-át hadonászással és szúnyogok csapkodásával töltöttem el. Még egy doboz cigit is vettem és elkezdtem bőszen dohányozni, hogy távoltartsam őket, megjegyzem minimális sikerrel!
A vizuál amt csináltunk, teljesen rendhagyó volt: mivel ez egy promociós rendezvény volt (BACARDI-COLA: Az összeolvadás éjszakája) meglehetősen be volt határolva, hogy mit nyomhattunk a jónépnek, valamint voltak kötelező promóciós anyagok, amelyeknek túlsúlyban KELLETT lennie a saját vizuáljaink kárára, de azért okosba megoldottuk a dolgot:) Ja, és volt egy kamera, amivel élőkamerás vetítést is kellett csinálni, talán annak volt a legnagyobb sikere, főleg mikor Bogár (Bassbin) folyamatosan alulról vette a lengén öltözött és meglehetősen izgató táncoslányokat. Komolyan, néha már annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy azt vártam mikor dugja bele a kamerát a csajszi nacijába:)) Ott állt a színpad előtt, tátott szájjal, nyálcsorgatva, na jó én meg a VJ pultban... Hozzáteszem, volt a jónépben néhány emberke aki még rajtunk is túltett nyálcsorgatásban, nekünk azért közben kellett csinálni a vizuált is.
A legnagyobb flash egyébként az volt, hogy gömb (!) felületekre vetítettünk, speciálisan arra készített Vj anyagokat. Balázsnak RESPECT, aki ezeket készíti és kitalálta, azt hiszem.
Szóval sok jót és érdekeset tapasztaltunk és tanultunk aznap este, megérte a sok utazást, de a szúnyogokat akkor SEM! Igazából nem lehet azt a szenvedést leírni, az egész stáb anyázott, csapkodott, elrohant (hiába).
Hála a gondviselésnek, a buli kettőkor lezárult és kezdhettünk pakolni. A fényhídra fel volt aggatva egy bazi nagy projektor kb 7-8 méter magasban, amit nekünk kellett volna leszedni. Gondoltam bevállalom, úgyis nagy gyakorlatom van már létramászásban és magaslati akrobatikában, csak arra nem számítottam, hogy a lámpák közelében lévő összes szúnyog nem fog örülni érkezésemnek és közös erővel akadályoznak majd meg a proji leakasztásában. Kb fél percet voltam képes eltölteni a létra tetején, miközben a szám, orrom és füleim megteltek a rohadékokkal, attól féltem, hogy a nagy hadonászás közben le találok esni, ráadásul Bogár is küzdött alattam, miközben tartotta a létrát. Végül sikerült rábeszélnünk az egyik technikus srácot, hogy "ugyan szenvedjé má helyettünk és szedd le nekünk azt a projit, amit amúgy nekünk kéne, de nem vállaljuk be tovább". Megtörtént a dolog, gyorsan összerámoltunk, még gyorsabban kerítettünk valakit, aki kivitt minket a vasútállomásra, miközben poggyászunk is gyarapodott egy laptoppal meg egy kamerával.
Az állomáson kiderült, hogy a következő vonat 6 óra után indul Pest falura, tehát több mint 3 és fél óra várakozásnak néztünk elébe!!! Cigink is már csak 4 szál volt, szúnyogok száma konstans magasan állt, a Mac (a főnökömé) lemerülőben, tehát zenénk se volt, minden ellenünk volt.
Szerencsére csórtam egy guriga fekete tépet (gy.k.: textilbázisú ragasztószalag), amivel elkezdtük betekerni a MIDI kontroller dobozát, úgy mint a számítógépem dobozát is. Közben lett társaságunk is, néhány tizenéves Balaton környéki csávó személyében. Az ő hatásukra
úgy döntöttem, hogy felhasználom az egyetlen rendelkezésünkre álló áramforrást, hogy feltöltsem a Mac-et, ezért kihúztam a kólaautomatát a konnektorból és bedugtam a helyére a Mac töltőjét:))) Hirtelen lett zenénk!! Már csak a wireless internet hiányzott, hogy csekkolhassam az emailjeimet:) Szóval elszórakoztunk, a helyzet majdnem idilli volt, leszámítva a szúnyogokat és a várakozást.
Valaki azonban szerethet minket, mert egyszercsak megjelent a színen egy kaller, akitől megtudtuk, hogy a következő vonattal eljutunk valahova, ahol átszállhatunk a Pesti gyorsra. JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Azonnal összeszedtük magunkat, az automatát visszadugtam a konnektorba, hadd örüljön a pórnép annak ami belülről rohasztja szét... A srácok jófejek voltak, segítettek cipekedni is, BIG UP!
A gyorsvonaton húszmillió csomaggal a vállunkon meg a kezünkben, lopott Bacardi-Colás poharakkal a táskámban (Atesz lopta, én csak cipeltem:) Bogár kerszetülráncigált az egész vonaton, mígnem megtaláltuk a fülkés kocsit, ahol végül letelepedtünk. Kivettük a gépből a vinyóm meg a gigás RAM-omat, majd folytattuk a ragasztást. Végül magunkra zártuk a fülkét és elaludtunk. Csak néhány prosztó köcsög zavarta néha az álmainkat, mikor a folyosón hangos nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy mi aludni merészelünk, miközben ők kénytelenek kint állni. (Üzenet az ismeretleneknek, akik nem tudják mi a jómodor és prosztó köcsögök maradnak mindörökké: Az élet szar, nem mindig az van amit te szeretnél és amúgy is ki nem szarja le, hogy neked állnod kell a folyosón? Én megdolgoztam azért a kis pihenésért!)
A Déliben ébresztettek a sárga ruhás emberkék, kissé gyűrött ábrázattal lemásztunk a vonatról, hazataxiztunk Ateszhoz, ahol bőszen folytattuk az alvást délután egyig.

Nagy flash volt!!

Csorog, csorog, csorog

Rest In Peace

2006. június 17-én elhunyt az én egyetlen drága madárpókom, Ica.
9 évet és négy napot élt nálam, velünk, odahaza vidéken. Szerettem azt az állatot, még egy könnycseppet is le kellett törölnöm mikor megláttam mozdulatlan testét.

Elmesélem az Ő történetét, ami lényegénben az én történetem is.
Általános iskola 3. osztályában a kiváló tanulmányi eredményeimért kaptam egy könyvet a sulitól, amely a pókokról szólt. Onnantól kezdve megszerettem ezeket az állatokat és mély tisztelettel vagyok irántuk.
Ne bántsd a pókot!
Később elhatároztam, hogy én pókot szeretnék háziállatnak tartani. Érdekeltek a kígyók is, de azt szüleim nem igazán tolerálták volna. Mit mondjak, amikor felvetettem a madárpók ötletét, azt sem fogadták kitörő lelkesedéssel. Így évekig hiába nyüstöltem őket, csak nem kaptam pókot...
Vége felé tartott az álti és még mindig nem mondtam le tervemről. Valamikor a félév során tettem egy ajánlatot szüleimnek: ha év végén mindenből ötös leszek, akkor kapok egy madárpókot. Belementek! Nem állt túl fényesen a szénám, néhány tantárgyból fel kellett tornásznom magamat, ezért mindenféle szorgalmikat vállaltam el, csak hogy javítsak a jegyeimen. Az igazi kihívás azonban az ofőm volt, aki törit tanított. Ő ugyanis rettegett a pókoktól és amikor előadtam neki, hogy miért kell év végén ötöst adnia, rosszabbul reagált, mint anno a szüleim. Kemény volt, még a szüleimmel is leült beszélni! Végül is év végén kitűnő bizonyítvánnyal végeztem el az általános iskolát. Minden fasza volt, sunshine, happiness:-)
Őszintén szólva kicsit féltem attól, hogy apám mégis azt mondja, hogy "hülye vagy fiam?ide pókot?", de másnap bement a család Pápára és a szokásos nyár eleji nagybevásárlás végén elmentünk az állatkereskedésbe, ahol én már kinéztem magamnak egy madárpókot. Király volt, édsapám megvette nekem a pókot. Az én madárpókomat!
Hát ja, így történt. Nagy menet volt érte. Később megmutattam az ofőmnek is, a reakciója természetes volt.

Amúgy Icának neveztem el. Pók Ica:-)

Az évek során úgy hozzánőtt a családhoz, mint a kutyák pédául. Sajnos nemigen lehetett szabadon futtatni, nem volt kézhez szoktatva, mert már félig kifejlett volt, mikor megvettük. Picit agresszív volt néha. Egyszer megszökött. Apám fogta be! Egyszer rátámadt a tesómra. Amikor nem voltam otthon, az öcsém gondozta. Használtam terápiás célokra:) Mindenki lenyűgözve nézte, mikor ebédelt. Ötször vedlett.

R.I.P

Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái 2. avagy Kozmikus Energiák

Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy ez megtörtént!

Kedves olvasó, szerinted mi történhet akkor, ha 7 jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyik dokk lépcsőjének tetejére, hogy egyszerűen csak kiszabaduljanak a szűk kis lakásukból és ne otthon tespedjenek a kalviatúra vagy a lemezjátszó gombjait nyomogatva? (Felmerül a kérdés, hogy miért nem a TV távirányítóját írtam az imént. Nos azért, mert egyikünk sem néz TV-t!)
Hozzá kell tenni, hogy mind a hét delikvens kész csődtömeg a maga nemében, de legalábbis az utóbbi időben kapja a szópót a szájába, ki a közelgő államvizsga miatt, ki azért, mert aznap reggel jól elrongyolták, ki azért, mert az állásáért küzd, ki azért, mert lenyúlták a telefonját, ki azért, mert szimplán egy lúzer és semmi nem sikerül neki, amihez hozzáfog és egyéb lelki válságai vannak és még sorolhatnám...
Nos, a válasz egyszerű: ilyenkor semmi más nem történhet, csak még nagyobb szopók ostromolják a társaságot! Ehhez hozzásegít a sok sör, a meleg Hubertus és ezáltal a józanság és a józan ítélőképesség drasztikus redukálódása a kb nulla szintre a társaságban. Sajnos mivel menetközben elkezdett fájni a fejem és egyre elviselhetetlenebb lett, én inkább szemlélője és csak kisebb részben voltam résztvevője az eseményeknek.
Esküszöm, egy brazil szappanopera hozzánk képest lófaszt se ér! Ilyen rövid időn belül ennyi összeveszés, kibékülés, anyázás, seggrészegen bölcsmondás, dolgok elvesztése (fontos napszemüveg) majd megtalálása és más dolgok (pénztárca) meg nem találása egy TV sorozatban valószínűleg több részt is felölelne, nekünk ez sikerült röpke 3-4 órán belül lerendeznünk.
Nos igen, megvannak a saját hibáink. Van akinek nincs empatikus készsége, van akiben túlteng, van aki erőszakos és nehezen vaszi rá magát az illemre, van aki ennek az ellenkezője, de ha kell be tud köcsög módon szólni. Van, aki úgy viselkedik, mintha leszarná a másik barátja baját, és megint van olyan, aki nem szarja le a barátja baját, de mégis ellenkezőleg viselkedik. Mindenki sáros, mindenki kavar, vagy csak simán balfasz. Ezt nem azért írom, mert ezt gondolom erről a társaságról, mert nem így van. Ez a szituáció kihozta belőlünk az aljanépet, szerintem. Egyikünk bölcsen megjegyezte, hogy külön-külön mindenki ász, de ha együtt vagyünk, akkor minden és mindenki becsődöl!
Tehát felteszem mégegyszer a kérdést: Mi történik, ha 7 darab, ilyen kaliberű jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyikk dokk lépcsőjének tetejére lazítani?
A válasz: kozmikus energiák szabadulnak fel (amiben eddig nem hittem, de most már igen) és ennek a pár embernek a negatív energiái egy pontba sűrüsödnek össze, majd kirobban, tönkretéve egy nagyon faszának és tökéletesnek induló estét!

Ja igen, majd elfelejtettem! A konzekvenciák. Mindössze 3 darabot sikerült levonnom az egészből:
1. A seggrészeg ember a bokorba hány.
2. Akit a legnagyobb veszteség éri, az csinálja a végén a legnagyobb hülyeséget: fejreáll egy biciklivel!!!
3. Soha többé nem mozdulok ki ezzel a társasággal a szabad ég alá, max egy részével, de így heten soha többé! Ez káros az egészségre...

Az első kör

A mai nappal elkezdek sportolni. Már le is futottam az első körömet itt a kerületben. Amúgy nem szeretek futni. Gyűlölöm, utálom, fuj! De ez az egyetlen alternatívám most. Ugyhogy minden nap lefutok 1-2 kört a Bánki Donát és Bolgárkertész utcában. Elhatároztam, kész! Vége a tespedésnek!

Köszönet annak a pár embernek, aki ráébresztett és motivált, hogy kezdjek el sportolni! Hámónak, Mózesnek, Matyinak, Tominak, otthoni legjobb cimborámnak Tominak és persze Zsunak!

Innerlich komplett zerstört / Nem szeretem magam

Úgy érzem eljött az ideje a legjabb postomnak. Nagyon kikívánkozik már belőlem és eddig bírtam. Az elmúlt 1-2 hét eseményei rettentő mély nyomot hagytak bennem és sajnos ezek között nincs pozitív dolog.

Először is elnézést az előző bejegyzésemért. Tudom, hogy ez nem üti meg egy diplomás ember intelligenciaszintjét, de a harag és a csalódottság nem az intelligencia függvénye. Ha eljön az ideje, leírom a "Düh" post hátterét.


Felvetődik ugyebár a kérdés, hogy miért nem szeretem magam. Nem rossz dolog, ha jóban vagyunk magunkkal, de vannak események, amik arra késztetik az embert, hogy vizsgálja meg addigi életét, és bírálja felül az addigi, saját magáról kialakított képet.
Megváltoztam. Gyökeresen. Ha 6 évvel ezelőtt láthattam volna, hogy hova jutok, miféle ember lesz belőlem, valószínű elborzadtam volna. Hajdanán még életvidám voltam, szerettem élni, élvezni az életet, társaságba járni, emberek közt lenni. Szerettem szeretni is. Mára mindez eltűnt.

Nem vagyok életvidám. Az egy dolog, hogy rossz rám nézni, mert állandóan búskomor és komoly arcot vágok, de az már egy másik dolog, hogy nem élvezem az életet. Mielőtt bárki általánosítana, nálam az élet élvezete nem azt jelenti, hogy leiszom magam minden második nap és folyton dajdajozok a haverokkal. Nem... Ha pillanatnyilag szarul alakulnak a dolgaim, de mégis látom azt a kis reménysugarat, ami azt mutatja nekem, hogy csak egy kis türelem és hamarosan jobb lesz, máris élvezem az életet. Nekem a reménysugár az út az élvezethez!

Szerettem társaságba járni. A múlt idő nem jelenti azt, hogy most már nem szeretek, csak éppen nincsenek meg hozzá a hátterem, hogy megengedhessem magamnak. Akárki akármit mond, a társaságba járás nem csak arról szól, hogy elmész és ott vagy; hanem ott vagy és együtt bulizol, iszol az emberekkel, meghívod őket 1-2 körre stbstb. Sajnos nem vagyok olyan anyagi körülmények között, hogy ezt megtehessem. A gyalázatos fizetésemből (olyannyira gyalázatos, hogy erre nem lehet alapozni semmit) kell kigazdálkodnom az albim havi díját, rezsijeit és még abból kéne úgy egy hónapban megélnem, hogy ne haljak éhen. Hozzáteszem nem megy. Ha nem segítenének a szüleim (sajnos még mindig rászorulok) már rég éhenhaltam volna. Persze olyan dolgok eszebe se mernek jutni, hogy esetleg vegyek magamnak valami új nadrágot, pulcsit vagy pólót, vagy azt a nagyon frankó öltönyt, amit már régen kinéztem magamnak. Nem rinyálni akarok, mert gyűlölöm, de ezek a sajnálatos tények. Meg vagyok kötözve.
Tehát nem tudok társaságba járni. Társadalmi érintkezéseim mindössze néhány emberre redukálódott, akikkel nagyon jól megvagyok, de sokszor még előttük is ég a pofám, vagy csak jól leplezem. Szeretnék végre úgy lenni egy társaságban, hogy ne kelljen feszengnem.

Szerettem szeretni is. Még most is szeretek. A baj csak az, pár napja kiderült, hogy annak az esélyei, hogy viszontszeressenek, drasztikusan lecsökkentek. Már-már úgy érzem lenullázódtak.
Nagyjából 8-9 hónapja már, hogy tényleg nem vagyunk együtt, de emiatt ennyire rosszul, mint most, talán még nem éreztem magam. Neked új barátod van, akiről én hat hónapig nem tudtam, vagy csak nem akartam tudni (tudat alatt). Az információ úgy hatolt belém mint kés a vajba, és két bordám közt orvosi pontossággal beletrafált a szívem közepébe. A kés mintha még mindig kiállna a mellkasomból, úgy ézem magam. Úgy járok-kelek az utcán, nézem az embereket, megyek dolgozni, főzőm a vacsorám, zuhanyzom; úgy fekszem le esténként a kék adidas póló mellé, úgy forgolódom éjszaka, késsel a szívemben kelek fel reggelente.
A munkahelyemen friss házaspárok esküvői diaporámáit kell összeraknom. Az elmúlt 2 hétben szinte kizárólag csak ezt csináltam, 2 naponta befejeztem egyet és kezdtem el a következőt. Ez a legbrutálisabb kínzóeszköz, amit velem szemben alkalmazni lehet. Sokszor sírni tudnék közben...
Alig bírok enni, pedig valaha jó étvágyam volt. A lelki szemeim előtt folyton megjelenik ahogy hozzádér, megcsókol, átölel...Olyan dolgokat adhat meg neked, amik nekem nem álltak módómban. Rettentően elrontottam az életemet, de semmit nem sajnálok annyira, mint a Te elvesztésed. Magamat okolom érte elsősorban és talán ez a legfőbb oka annak, hogy nem szeretem magam. Saját magamnak köszönhetek minden rosszat. Sokszor azt hittem, hogy mindenki másnak volt több szerencséje, mint nekem, de most már egyre inkább hiszem azt, hogy én vagyok az, aki mindig mindent elrontott. Ha visszamehetnék az elmúlt 3-4 év bármelyik napjára, akkora pofont lekevernék magamnak - de lehet inkább kettőt - hogy egyből észhez térnék!

Nincs tehetségem az élethez. Ez az igazság. Ha van is, akkor jól elbújt. Rengeteg buta dolgot műveltem már az életemben, de attól félek, hogy egy közeli napon elszakad nálam a cérna és akkor elkövetem életem legnagyobb hülyeségét. Úgy érzem az elkövetkezendő 1-2 hét sorsdöntő lehet.

2 dolog tud most csak segíteni rajtam, viszont azokra várni kell... Vissza akarom kapni a régi Zsuttit!