Hivatalos

Most már hivatalosan is budapesti lakos vagyok. Ma reggel elmentem a 7. kerületi önkormányzathoz és megcsináltattam a lakcímkártyám. Végre választahatok magamnak saját háziorvost, lehetek beteg, kérhetek róla igazolást és nem kell emiatt 200 km-el arrébb utaznom. (Az elmúlt években nem nagyon voltam beteg, ha meg mégis, akkor is dolgoztam és csak végszükség esetén maradtam otthon, ami miatt rendes szababadnapot kellett kivennem.) Mehetek szavazni a Hernád utcába és még fene tudja mi mindenben vehetek részt hivatalosan.

Azt el kell mondanom, hogy ez a lakcímkártya dolog sem ment csak úgy egyszerûen. Utánanéztem a dolgoknak és valaki azt javasolta, hogy interneten jelentkezzek, foglaljak magamnak idôpontot és az a tuti. Meg is tettem kb egy hónapja. Az elsô baj az volt, hogy a legközelebbi idôpontra két hetet várnom kellett volna. Gondoltam ez van, annyit várok simán. Aztán eltelt egy hét, közeledett az idôpont és közben leesett, hogy a kiválasztott idôsáv Húsvét hétfôre esik, amikor a) nem vagyok Budapesten, b) nem lesz nyitva a hivatal. Magyarul ezt kurvára nem vették figyelembe a honlapon. Próbálkoztam volna újra, de megint 2-3 hetet kellett volna várni, ekkor már kezdett elegem lenni. Egy ismerôsöm azt mondta, hogy ô bement reggel, húzott sorszámot, kivárta a sorát és viszonylag hamar elkészült a kártyája. Na ezt az opciót annyira nem szerettem, mert amint meghallom a "hivatal" vagy "okmányiroda" szavakat, a sztereotípiákkal teli fejemben hosszú sorokban várakozó, ideges, büdös, izzadó embertömegek jelennek meg, esetleg néhány csontváz elvétve a sarkokban, bár a Földhivatal kellemes csalódás volt e tekintetben, 10 percnél többet egyszer sem töltöttem ott. Végül úgy láttam ez lesz a megoldás, ezért ma reggel kivételesen fél órával elôbb keltem fel, bringával hamar abszolváltam a távot, miközben a reggeli dugóban ácsingózó kocsik között végigcikáztam a Körútig. Nem is késtem sokat, a szokásos 9:45-ös idôben érkeztem be a munkahelyemre :)

A nagy beköltözô show

Azt se tudom hol kezdjem ezt a postot, mivel hullafáradt vagyok (bent melóhelyen amúgy), kôkemény három napos hétvégét abszolváltam. Kezdjük a pénteknél: délelôtt 11-tôl kezdve pakoltam, dobozoltam, zacskóztam. Délután lett volna egy fotózás haverokkal nem messze tôlünk, de a modell szerencsére lemondta, így tudtam folytatni amit elkezdtem. Este mentünk vizuálozni a hajóra, nagyon király buli volt, kár hogy bukta lett a vége és csak fele pénzt kaptuk meg, de volt már rosszabb is.

Szombaton reggel hatkor kerültem ágyba, fél 11-kor meg kimásztam belôle, mert jöttek fel szüleim vidékrôl, hogy megkezdjük a beköltözés elsô fázisát: konyha, fürdôszoba rendberakása, függönyök kitisztítása, takarítás stb. Az ágyból való kimászás elôtt derült ki, hogy nem jönnek fel a Várba, hanem egybôl a lakáshoz mennek, így alapból hátrányba kerültünk a hugommal, aki akkor érkezett haza, amikor én kimásztam az ágyból. Gyors zuhany meg öltözés után elindultunk, de a bejárati kapunál kénytelenek voltunk konstatálni, hogy letört a kilincs és be voltunk zárva. A szomszéddal próbáltunk kijutni, ami 10 perc szenvedés után egy kombinátfogó segítségével megoldódott. Déltôl négyig takarítás, apuval szereltünk ezt-azt, addig anyu meg tesóm gyakorlatilag felszerelték a konyhát. Köpni-nyelni nem tudtam, fullextrás konyhám lett :) Miután szüleim elmentek, levezetésképp tovább rámoltam a Várban hajnali 2-ig.

Vasárnapra már tényleg csak az apraja maradt, de így is szinte folyamatosan dobozoltam, míg megérkeztem az elsô segédek. Hugom eléggé szakaszosan volt otthon, neki kevesebb is volt a cucca, fôleg a konyhával bajlódott. Csak aznap délben derült ki, hogy meglesz a 4. kocsi, amivel a cuccainkat deportáljuk, ennek nagyon örültem. Reméltem, hogy így egy körben abszolváljuk a feladatot. 14:45 és 15:45 között egy doboz kivételével mindent bepakoltunk az autókba, 16:00-ra ott voltunk a lakás elôtt. Sikerült kifognunk pont a bejárati kapu elôtt egy parkolóhelyet. Rotációs rendszerben rámoltunk ki a kocsikból: amint kiürült az egyik, a következô a helyére állt és nem egy sarokkal odébbról kellett cipekedni. Hihetetlen mennyire zökkenômentesen zajlott a dolog, egy autóval kb 5-10 perc alatt végeztünk. Voltak zúgolódások a segédek közt, hogy 4 emelet lift nélkül kicsit durva, de olyankor odacsaptam közéjük az ostorral és akkor hirtelen könnyed szökkenésekkel vitték fölfelé a 5-10-20 kilós dobozokat. 16:45-re fent volt az életünk a negyediken.

Hugom sütött ki kolbászt, hurkát, szalonnát és sonkát az embereknek, volt nagy zabálás a nappali közepén húszezer doboz által körbevéve. Amúgy az elsô dolog amit kipakoltam, a számítógépem volt, hogy legyen zene :) Késôbb még visszamentem a Várba a bringámért. Sajnos a bringaórámat pár napja nem találom, talán majd egyszer elôkerül...

Ezer köszönet Jucának, Dávidnak, Suszinak és Anginak, akik kocsival jöttek, továbbá Áginak, Öcsinek és Danielsannak, akik szintén segédkeztek. (Sajnos Karesz nem ért oda, pedig éreztem az igyekezetet a telefonban, így lemaradt az "elsô vacsoráról".)

Utolsó nap a Várban

Eljött ez a nap is. Vártam is meg nem is. Vártam, mert végre a saját lakásomba költözhetek, egyelőre a húgommal, később egyedül, később talán barátnőmmel. Ugyanakkor nem vártam, mert az itt eltöltött 1 év és 9 hónap hihetetlenül jó volt, igazából nehéz rá szavakat találni. Eleinte féltem attól, hogy egy nagyon jó barátommal költözzek össze, mert már láttam így barátságokat tönkremenni, de végül nem csalódtam. Mózes volt a legjobb lakótárs! Megszámlálhatatlan élmény fűz ehhez a helyhez. A kilátást imádtam, mindig mosolyogtam, amikor kimentem az erkélyre, bár az utóbbi időben már csak nosztalgikus sóhajok hagyták el a számat, mosoly egy sem. Szomorú vagyok, hiényozni fog...

Két és fél napig tartott míg összepakoltam a cuccaimat. Pár perc múlva itt vannak a barátok/barátnék 4 kocsival, hogy áttelepítsenek az új fészkembe. Köszi mindenkinek a rengeteg segítséget! Ha nagy leszek, meghálálom, bár a tesóm főzni fog rájuk ha átértünk, csak ezt ők még nem tudják.

Nem tűnik soknak, de valójában az!

Unit

Dagad a májam. A 365Budapest első nyomtatott megjelenése az áprilisi Unit Magazin hasábjain:

Köszönet mindenkinek, akinek tetszik a projekt és követi vagy követni fogja a jövőben.

Új tetoválás!

Régóta dédelgetett tervem vált valóra csütörtök este. Újabb tetoválással bővült a hátam, egész pontosan a régi mintám kapott egy keretet. Egy nagyon durva nonfiguratív önarcképet varrattam fel, amelynek eredetijét 2004 februárjában terveztem. Azóta többször átterveztem szinte az egészet, még közvetlenül a felvarrás előtt is módosítottam egy apró részletet.

Egyik kollégám, PiZso nyaktól combközépig tele van varrva és mikor tavaly említettem neki, hogy bővíteni akarom a hátamon lévő mintát, egyből beajánlotta nekem egyik jó barátját, Balázst, aki amúgy Zürichben futtat egy saját tetoválószalont. (Ez itt a honlapja, amelyet egy ex-kollégám, Kamen rakott össze.) A mester havonta hazajár egy hétre családot, barátnőt és barátokat látogatni, így nem kellett kiutaznom Svájcba :-) Volt egy próbálkozásom nála tavaly, de különböző okok miatt akkor elmaradt a találkozás. Idén már nem nagyon akartam halogatni, bár főleg a munka miatt kevés időm jutott az új tetoválásra gondolni, de szerencsére PiZso emlékeztetett rá.

Március végén találkoztunk Balázzsal, vittem magammal a mintát, beszélgettünk róla sokat, majd abban maradtunk, hogy várunk egy hónapot és Balázs kicsit "tetkósabbá" rajzolja. Végül mégis az eredeti minta mellett tettük le közösen a voksunkat. Maga a mester sem volt elégedett az áttervezett változatokkal, azt mondta, hogy a hátamon lévő régi mintáról és az újról lejön, hogy ugyanaz a kézírás, amit ő nem tudott utánozni. Erre a kijelentésre azért büszke voltam.

Csütörtök hatkor elviharzottam az OG-ből (bár lett volna mit csinálni), leparkoltam a bringát a Gödörnél és BKV-ztem Pesterzsébetre. Basszus, megint kellett bérletet vennem... Annak ellenére, hogy nem egy profin felszerelt stúdióban voltunk, hanem a mester lakásán, minden a legsterilebb körülmények között zajlott le, és minden részletre kiterjedő alapossággal és szakértelemmel vettük szemügyre az esetet (a hátam), mielőtt nekilátott dolgozni a tűvel. Ekkor derült ki, hogy az első mintám nem pontosan a hátam közepén van, amire eddig egyikünk sem gondolt... Egy kis tervezgetés és a tetoválás utáni lépések megbeszélése után nekilátott a munkának, addig én magazinokat olvastam.

Még az elején megérkezett Szilárd, Balázs egy jó haverja, akinek szintén van egy tattoo & piercing szalonja az EuroParkban és szintén nagyon jó arc és amúgy testékszereket helyez emberekbe. (Ő is ott volt a márciusi találkozásunkkor. A legtöbben Elvis néven ismerik, akik még emlékeznek a VV1-re.) Szóval Szilárd és Balázs barátnője helyet foglaltak a kanapén, majd lájtos jammelgetésbe kezdtek akusztikus gitáron. Talán el sem kell mondanom, mennyire jó fílingje volt az egésznek. Tetoválás élőzenés aláfestéssel. This is tha real shit!

Vélehtően felmerül bennetek pár kérdés, ezekre az alábbiak a válaszaim:

• A procedúra majdnem 3 órán keresztül tartott, közben persze tartottunk 2×5 perces szünet.
• Igen, fájt. Hol jobban, hol kevésbé. Gerinc mentén, lapockánál és anyajegyek körül nagyon.
• A fájdalom ellen úgy védekeztem, hogy nagyon kapaszkodtam a tetoválószékbe, vagy a saját kezembe és erősen becsuktam a szememet, majd tetovált nyulakkal és őzekkel teli rétre gondoltam, amelyek boldogan legelésznek és ugrálnak szertelenül:-)
  
• Nem lettem rosszul egyszer sem, nem vinnyogtam, nem sírtam, amikor szünetet tartottunk, alig vártam, hogy folytassuk. Próbatételnek tekintettem a procedúrát, aminek meg akartam felelni.

Amikor végeztünk és végre megtekinthettem a tükörben, nagyon elégedett voltam. Jó emberhez fordultam, akiben sem szakmailag, sem emberileg nem kellett csalódnom.

Nos, képet azért nem teszek most közzé, mert a mű még nincs kész. Egyrészt ki kell találnom, hogy az első tetoválás félrecsúszásából fakadó bonyodalom a hátam közepén hogyan legyen kijavítva, továbbá a régi mintát is újra kell varrni, mert 7 év alatt nagyon kifakult. Kb 1 hónap múlva, ha kész lesz a mű teszek ki képet is. Addig aki látni akarja, az jöjjön oda hozzám személyesen. Utcán leszólítani nem ér!

A nyugalom szigete

Amikor lezárult az ingatlan adás-vétel és ott voltam egyedül a lakásomban, egyáltalán nem éreztem odavalónak magam. Nem éreztem át a helyzetet, idegen volt, fura. Ez így volt kb két hétig. Most már más a helyzet. Valószínûleg a munkahelyi stressz is közrejátszik, de az utóbbi pár napban meló után minden nap felmentem a kéróba lazulni, pihenni, semmit sem csinálni. Csak feküdtem a kétszemélyes kis kanapémon, olvasgattam valami 2 évvel ezelôtti Kiskegyedet vagy a kerület lapját, zenét hallgattam, ettem és ittam ha volt mit, nyitott ablaknál hallgattam az utcáról beszûrôdô zajokat. Csend. Nyugalom. Béke. Kurvajó érzés. Ezáltal valahogy egyre jobban elfogadtam a helyzetet, sôt most már vágyom rá, hogy minél hamarabb beköltözhessek. Sokáig spártai körülmények között fogok élni, ez már most világos számomra, de leszarom. Király lesz!

Kerékagy

Az előző postban írtam, hogy valószínűleg eltört a bringám hátsó kerékagya. Igazam volt. Ma délután szétszedtem és nem nagyon kellett erőlködnöm a kivétellel...

Holnap viszem a szervizbe, hogy cseréljék ki.

Update: kicserélték. Letisztítottam a váltót. Rengeteg mocskot szedtem le róla. Most jobb a bringa mint amikor megvettem:)

Az év 100. napja

A névnapom. Sokan emlékeztek rá, jól esett és köszi! De úgy alakult, hogy ez legyen az egyik legszarabb nap az évben. Eddig nem tudtam, hogy a névnapom a századik napon van. Gondoltam különlegesnek kell lennie. Az lett. 

A reklámgyárban a munkanap végére a kedves KÉK ügyfélnek sikerült a csapatunkból kihoznia az állatot, kétségbeesést, elkeseredett kvázi-pozitív hozzáállást egy reménytelen kampányhoz, amely nem azért lesz szar, mert mi vagyunk a hülyék, hanem mert az ÜF képtelen felelős döntés meghozni. Erről ennyit, Chemotoxot neki!

Mikor végre elszabadultam és elindultam bringával egy kicsit lazítani, az történt, hogy egy hatalmas reccsenő hang kíséretében eltört a hátsó kerékagy. A kerék instabillá vált, kacsázni kezdett, attól féltem kiesik alólam. Nem volt más választás, mint eltolni a bringát a kérómba, felcipelni a negyedikre és otthagyni további intézkedésig. Azt azért meg kell valljam, hogy örülök annak, hogy nem reggel történt meg az eset, amikor általában 40-nel száguldok lefelé a Várból az egyirányú Hunyadi utcán, forgalommal szembe, mert arra sokkal rövidebb... Azért ha belegondolok, az a hátsó kerék sok mindent kibírt már. Kb 4000 km-t raktam bele 2007 augusztusa óta. Azért nem tudok pontos számot mondani, mert a kilométerórát csak fél évvel a bringa beszerzése után vettem meg. Most 3425-ön áll a számláló. Jövő héten Critical Mass, addig meg kell csináltatnom.

Holnap végre hazamegyek. Vidékre. A friss levegőre. Anyuhoz-apuhoz-öcsémhez. De jó lesz!

Képmutatás

Nem nagyon szeretek itt a blogon politikai témáról írni, mivel ez meglehetôsen megosztja az embereket és a mai magyar politikai színtérrôl megvan a nem túl szalonképes véleményem. Ugye itt van a nyakunkon a "kis" belpolitikai válságunk egy gazdasági világválság kellôs közepén, nagyon jó úton haladunk a béka segge felé, van baj bôven. Egy év múlva parlamenti választások lesznek, ami azt jelenti, hogy a választásokat megelôzô kampányidôszakban újra megbolondul az ország, káosz lesz meg anyázás ezerrel, az okosabb választópolgároknak új szlogeneket kell kitalálni a "Gyurcsány takarodj" illetve akkor már a jobban valószínûsíthetô "Bajnai takarodj" helyett.
A hét elején elindult egy weboldal, amely a kampányfinanszírozás kérdését boncolgatja és megoldási javaslatokkal is elôáll - véleményem szerint nagyon okos javaslatokkal - amelyek egy jobban szabályozott, pénzügyileg átláthatóbb és rövidebb kampányidôszakot indítványoznak. Külön öröm számomra, hogy egy ici-picit nekem is volt közöm ehhez az oldalhoz, ugyanis a videókat, melyeket Mózes vett fel és vágott össze, én láthattam kb elsôként és itt-ott osztottam is hozzá az észt, tanácsot adtam javításügyileg. No, nem magamat szeretném fényezni, inkább nézd meg a képmutatas.hu-t és lásd saját szemeiddel, hogy mirôl is van szó.

Benne voltam a TV-ben

Nem kell félni, a médiasztárságtól messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtôl, sôt nem is szeretnék eljutni a lét eme "magasztosabb" szintjére. Továbbá ha korrekt szerenék maradni, azt kell mondjam, hogy nem is én voltam benne a TV-ben, hanem a 365Budapest az Infománia nevû mûsorban, amit valamikor 26-án éjszaka vetítettek le egy számomra ismeretlen adón. Kolleginám Kata hívta fel rá a figyelmemet és ezúton is köszönet érte (meg DaRedDa-nak, aki viszont Katának szólt). Rövid kis szösszenet, de nekem tetszik. Mindössze egy félreértés van a narrációban, miszerint a szerkesztôk úgy értelmezték, hogy minden nap az adott számot fotózom le, de szerintem ennyi még belefér. Függönyt fel:

Home sweet home

A mai naptól lakástulajdonos vagyok. Felfogni még nem bírom, kicsit félek is, de jó lesz végül. Örök hála a szüleimnek!

Ez a lakásom száma. 5+7=12. Az egyik szerencseszámom. 

AMB

Karesz közbenjárásával tavaly ôsszel felhívott AMB, aki egy hírös magyar breakbeat DJ/producer, és szeretett volna magáról néhány jobb fotót. Bár ezért semmilyen anyagi juttatást nem tudott nekem biztosítani, csak annyit, hogy a publikálásra kerülô képeken ott lesz a nevem, belementem a dologba. Amúgy is vágytam már arra, hogy ne csak magamat/számokat fotózzak, ja és AMB "Romeo" címû trackje fôiskolás koromban meghatározó muzsika volt számomra, így megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Valamikor november végén találkoztunk egy reggel a Margit hídon a szigetnél. Rettentô hideg volt és lesétáltunk a híd lábához, mivel akkor nagyon alacsony volt a vízállás és ott bohóckodtunk kb egy órát. Baromi jól szórakoztunk, születtek jó képek is, meg is dumáltuk, hogy ha jobb idô lesz tavasszal, akkor még készítünk pár fotót. Jelen post azon okból született meg, hogy épp az imént kaptam AMB-tôl egy flyert, amin hamarosan megjelenô lemezeit promótálja, amelynek fejlécében az egyik akkor készült fotóm virít. Egy másik kép ide kattintva megtekinthetô.

Isaac Asimov

Soha nem voltam nagy rajongója a sci-fi irodalomnak, de Asimov nevét még én is ismertem, ennek ellenére sokáig nem bírtam magam rászánni, hogy bármelyik mûvét elolvassam. Valamikor fél éve esett meg, hogy az albiban lévô összes könyvemet kivégeztem már, így nem maradt semmi lefekvés elôttre. Mózest kölcsön adta az Alapítvány-trilógia elsô részét, így kezdôdött.

Gondoltam ezúttal kénytelen leszek ráfanyalodni a sci-fi irodalomra, aztán legnagyobb meglepetésemre alig bírtam letenni a könyvet, megnehezítve ezzel az amúgy is nehézkes reggeli ébredést. Teljesen lenyûgözött, fôleg mivel teljesen mást vártam tôle. Attól tartottam, hogy ez is olyan sci-fi lesz, ami végeláthatatlan leírásokkal ecseteli a kor technikai vívmányait (az ilyen könyvek miatt ment el a kedvem a sci-fi-tôl), de csalódnom kellett, mert szó sem volt ilyesmirôl. Ennek hatására gyûjtögetésbe kezdtem és néhány hónap alatt megszereztem Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának elsô 5 kötetét - részben antikváriumból, részben a Bookline-ból -, amely az emberiség képzeletbeli történelmének következô húszezer évét foglalja magába.

Egyszerûen brilliáns, ahogy Asimov "megjósolja" a társadalmi változásokat, sokszor szociálpszichológiai kérdésekbe is belebonyolódik, és mindezt egy-egy izgalmas történeten keresztül mutatja be. Jobban belegondolva az univerzum, amit kitalált egy grandiózus szociálpszichológiai fiktív tanulmány. Igazából fölösleges szaporítani a szót, oldalakat tudnék írni arról, hogy mennyire kurva jó ez az egész, most hogy sikerült elolvasnom mind az 5 kötetet, ami 3059 oldalt tett ki összesen. Most azt tervezem, hogy hamarosan megszerzem a folytatást, amely más szerzôk által írt történeteket tartalmaznak, szorosan kapcsolódva az Asimov által kitalált világhoz. Ajánlom mindenkinek, fôleg azoknak, akik nem szeretni a sci-fi-t, mert ezután garantáltan más szemmel néznek rá.


Isaac Asimov amúgy 1939-ben kezdte írói pályafutását, amely 1992-es haláláig tartott, amelyet egy vérátömlesztés során a szervezetébe jutott HIV-vírus okozott.

Hitelválság videó

Nos, azt már egy ideje tudjuk, hogy a világ benne van a lecsóban, amit ezúttal "világméretû hitelválság" néven emlegetnek, de szerintem sokaknak máig sem világos, hogy ez miképpen alakulhatott ki és hogy tulajdonképpen mik is az elsôdleges következményei és miért. Így voltam ezzel én is pár héttel ezelôttig, mígnem megtaláltam ezt a videót, amely nagyon szépen és érthetôen elmagyarázza egy 11 percben ennek az egésznek a csimborasszóját. Legalább középfokú angoltudás szükséges hozzá, továbbá néhány esetben a Sztaki is. Eredeti forrás ide kattintva elérhetô.


The Crisis of Credit Visualized from Jonathan Jarvis on Vimeo.

Baby-boom

Az utóbbi két évben az ismerőseim körében egyre csak gyűlik azoknak a száma, akik szülők lettek vagy pár hónapon belül lesznek azok. Ennek megfelelően viszonylag sokat babáztam az elmúlt időszakban, az eddigiekhez képest. Néha az az érzésem, hogy lemaradok valamiről és ez nem tölt el jó érzéssel. Egyelőre barátnőm sincs, csak egy vége felé közeledő lakásvásárlási projekt, ami szüleim segítségével valósul meg. Tudom, hogy leginkább egy unokával tudnám meghálálni, de abban is biztos vagyok, hogy erre még pár évet várni kell. Ilyen öreg lennék már, hogy az apai érzések kerülgetnek, mint másnaposan a hányinger? (Ez most rossz hasonlat volt, de a lényeget megfogja.)

Jelek

Ahogy végignéztem az alábbi videót, beléptem a Bloggerre és elkedtem írni ezt a bejegyzést. Ritka eset, de egy olyan alkotásba botlottam, ami egybôl felkerült a kedvenceim listájára. Egy 12 perces majdnem beszédmentes rövidfilm a kommunikációról, szájbarágás nélkül, aranyos sztorival, ráadásul sikerült elérzékenyülnöm!



Alkotók: Publicis Mojo and @RadicalMedia

68 nap

Kicsit több, mint 2 hónapja online a 365budapest.com és sokan kérdezgetik, hogy éppen milyen stádiumban van a projekt, illetve megvan-e az összes szám. Szívesen válaszolok az érdeklôdôk kérdéseire, de egy kicsit fárasztó minden kérdezônek külön elmagyarázni a dolgok állását, ráadásul mindig kihagyok valami fontos részt, ezért jöjjön itt egy kisebb összefoglaló a projektrôl.

A legtöbben afelôl érdeklôdnek, hogy megvan-e már az összes szám, amire a válaszom nemleges. Sajnos, ahogy haladok elôre a számsoron, egyre nehezebb lesz megfelelô házszámokat felkutatnom. Ezt úgy értem, hogy messzebbre kell kitekerni (aztán meg vissza), általában nem ismerem a környéket, tehát sokat bújom a térképet, ami sok megállást és még több idôveszteséget eredményez. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi a francnak indulok el számvadászatra ilyen szar idôben, mint ami általában a téli idôjárást jellemzi, amikor ráadásul este 5 után már nem elegendôek a fények a jó képek elkészítéséhez. A válaszom: egyrészt fanatikus vagyok, másrészt június 23-ig meg akarom találni az összes számot. Ugyanis tavaly aznap készítettem az elsô olyan fotókat házszámokról, amelyek azóta már ott virítanak a weblapon. (Valójában pár héttel korábban kezdôdött ez az egész, de akkor nem volt semmilyen kialakult koncepcióm a képek elkészítésére, meg másra sem.) Ha pontos adatokra vagy kíváncsi, akkor elárulom, hogy a legutóbbi kiruccanásom után már 297 számmal rendelkezem és 69 hiányzik még.


Sokan kérdezték, hogy cserélem-e a számokat? Ha találok egy olyat, ami már megvan a listában, de jobb/szebb/különlegesebb mint a meglévô, akkor simán lecserélem. Persze képtelenség 300 képet fejben megjegyezni és a terepen eldönteni, hogy ez vajon jobb-e, mint ami a pc-n várja a sorsát, ezért gyakran fotózok tipp-hoppra. Ennek van egy olyan negatív folyománya, hogy rengeteg alkalommal kellett olyan számot lecserélnem, amely valamiért a szívemhez nôtt, de az új jobban illeszkedett a gyûjteménybe. (Pl most legszívesebben közönségszavazásra bocsátanám, hogy melyik 152-est tegyem majd ki az oldalra, mert kb 3 hete nem bírom eldönteni...) Továbbá figyelembe veszem azt is, hogy lehetôleg eltérô betûtípusúak legyenek a számok, ami azért elég problémás. Néhány hete észrevettem, hogy 5-6 szám azonos betûtípusból van, ami már elég gáz, ezért ezeket le akarom cserélni. Továbbá vannak alibi számok, amelyeket csak azért fotóztam le, hogy kiegészüljön a lista lyukacsos szerkezete, ám ezen számok egy része nem igazán tetszik, unalmasak, ezeket is cserélnem kell. Vész esetére jó, hogy megvannak, de nem a legjobbak. Szerencsére kevés van belôlük.


Valaki kérdezte már azt is, hogy miben nyilvánul meg a megszállottságom? Íme néhány példa: gyûjtöttem már számokat szakadó esôben a Rózsadombon, rossz fékkel. Vagy a 18-19. kerületben addig bóklásztam, míg rám esteledett majd elkezdett zuhogni az esô és semmilyen vízálló cucc nem volt rajtam, de valahogy hazatekertem. Illetve majdnem, mert pont akkor taknyoltam egy óriásit az Erzsébet-híd alatt egy pocsolyába és defektet kaptam. Csúnyán nézhetett ki, mert több autós megállt érdeklôdni hogylétem felôl, amúgy semmi bajom nem lett. Párszor elindultam számvadászatra a szombat esti buli után full másnaposan, minimális kajával a hasamban. Mínusz 5 fokban kitekertem a Nagytétényi út végéig és vissza (A Camponán is túl). Úgy rémlik akkor is másnapos voltam. Volt olyan szám, amihez háromszor is visszamentem, mire meglett a jó kép. A munkahelyi ebédidômet is feláldoztam már néhányszor az ügy érdekében. Ha hétvégén jó idô van, akkor felôlem bármi elôre tervezett program mehet a sunyiba, én meg indulok számokat vadászni. Többször elértem már a Budapest vége táblát. Több tízezer kôkemény magyar forintot költöttem már felszerelésre a fényképezôgépen túl: bringatáska, fotósrekeszek, télire extra réteg ruha, kamásli, kesztyû, egy jobb bringalakat és nem hagyhatom ki a bicaj karbantartását. Kb 2000 km-t tekertem már le a cél érdekében.

Kérdezték, hogy mennyi látogatója van az oldalnak. Mihez képest? Ahhoz képest, hogy a tipográfia egy tök egyetemes dolog, sok embert érint és rengeteg ember munkájának részét képezi? Nem, ahhoz képest nagyon kevesen látogatják az oldalt. Kb 150-200 rendszeresen visszatérô látogató van, de ôk sem minden nap nézik. Mindössze néhány tucat ember aki mindennapos látogató. Talán ez most talán változni fog, mert egyik rendszeres olvasóm (Maurka) kipostolta a Notcot-ra, ahová egyébként másodjára került ki (elôször Oizys jóvoltából), így csütörtökön végre elértem az 1000 fölötti egyedi látogatót. Eddig az Antarktiszt leszámítva minden kontinensrôl érkeztek emberek, összesen 86 országból, 160 különbözô webhelyrôl. Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik belinkelték és/vagy írtak róla.


Milyen ingerek érnek számvadászat közben? Elsôsorban kerítésnek rontó kutyák, amelyektôl parázom és olyankor csak sietve tudok egy képet csinálni a házszámról. Emberek ritkábban szólítanak le, de volt már rá példa. Volt, hogy konkrétan elküldtek a picsába, de volt aki még be is engedett az udvarba, hogy közelebb kerüljek a célpontomhoz. Mióta elkezdtem ezt a projektet, több másik is eszembe jutott, köztük akadnak kisebb illetve még ennél is nagyobb volumenû dolgok, amelyeket az elkövetkezendô években fogok megvalósítani. Nem szeretem a tétlenséget ;)
Mit profitálok ebből? Egy kis elismerést, ami hihetetlenül jól esik, meg egy kis tájékozottságot Budapesten. Ha elveszteném az állásomat és nem találnék újat, vész esetére beállhatok bringás futárnak, mivel Budapest térképe lassan a kisujjamban lesz :)

Még annyit hozzáfűznék a fentiekhez, hogy Mózessel tervezünk egy werkfilmszerűséget összeállítani, szóval legyetek résen! Elkezdtem tervezni egy naptárt is, talán lesz belőle valami.

Shortlist

Addig írom le, amíg friss az élmény, tehát:

1. Tök részeg vagyok.
2. Izé, mindegy.
3. Elloptam egy poharat.

Sajnos a harmadikra nem vagyok annyira büszke, d kezembe maradt egy pohár benne roséval, amikor eljöttem a fogadásról. Történt ugyanis, hogy az egyik munkám shortlistes lett a Ringier-Népszabadság reklámversenyén, ahol a tavalyi mobilinternetes kampány sajtóhirdetése bekerült a legjobb 3 hirdets közé, "Az év sajtóhirdetése 2008" kategóriában. Teljesen őszinte leszek, én utáltam azt a kampányt, mert csak a lemondást és a kompromisszumot láttam benne, ahhoz képest, amit én elképzeltem, de most, hogy legalább jelölték, kurva büszke vagyok rá. Egy ilyen dolog nagyon sok dolgot képes megváltoztatni az emberben. Tegyük hozzá, hogy amióta a reklámiparban dolgozom (2006 október), ez volt az első jelölésem. Sajnos nem nyertünk semmit, de legalább hülyét csináltam magamból a színpadon valamilyen dobolós performansz keretében, és mivel ingeyn volt a pia és kaja, egy kicsit nmegvacsiztam és nagyon berúgtam, de szerencsére nem annyira, mint az első céges bulimon, amikor telibehánytam a bejáératot...
Ráadásul talákoztam Dettkével, régi külkeres ismerős, KHE-s, jóbarát, mittomén, jót beszélgettünk és jó volt látni őt. Ja, amúgy a zsűriben 2 régi külkeres tanárom is aktívan közreműködött, Fazekas Ildikó (ő jó fej) és Sas István (ő annyira nem volt jó fej, maradjunk ennyiben).

Na, ez a post a jelenlegi állapotomhoz mérten eléggé ziláltra sikerült, úgyhogy mielőtt tovább józanodnék és elkezdenék értelnmes dolgokról írni, abbahagyom. Jóéjt!

A jövőbeni nyertesek (Attila és én)

A zanyag, amit jelöltek

Utazz te is New York-ba!

Eredetileg a tavaly októberi utamról szóló blogbeszámolók után terveztem egy összefoglaló írást arról, hogy mire érdemes figyelni azoknak, akik egy new york-i kiruccanást terveznek és még nem jártak azelőtt a Nagy Almában. A mostani bejegyzés apropóját az adja, hogy a 3 hónappal ezelőtt flickr-re feltöltött képeim közül a Times Square panorámámat több, mint ezren nézték meg, ezzel a legnézettebb fotómmá vált:

(katt)

Tegyük fel, hogy szereted ha jól van megszervezve az utad és nem ér kellemetlen meglepetés, valamint a pénztárcád is limitált, viszont nem tudod mi mennyibe kerül. Első jótanács: ne fukarkodj azzal a pénzmennyiséggel, amit kivinnél! Ez pont az a trip, ahol nem lenne jó pénz nélkül maradni, higgy nekem, átéltem.

Szállás: Mielőtt elindulsz, találj magadnak szállást! Manhattanben lakni drága. Ha nem vagy túl igényes, akkor kereshetsz egy youth-hostelt, rengeteg van belőlük, többnyire olcsóak, de ne legyen sok elvárásod. Ezek a helyek jobbára arra jók, hogy éjszaka ott aludj és hogy a cuccaid el legyenek zárva egy szobában. Mi a szálláson spóroltunk és sajnos pont egy ilyet fogtunk ki a Bowery-n (200$ egy hétre/fő). Legközelebb tuti Brooklynban keresek helyet, az árak is mérsékeltebbek, ráadásul metróval nagyon gyorsan lehet átérni a szigetre. Óvakodj az olyan szálláshelyektől, ahol "open roof" szobák vannak, azaz nyitott tetejűek, a folyosó mentén lévő szobák mindenféle neszét hallani lehet.

Közlekedés: New York-ban az a jó, hogy a tömegközlekedés nagyon jól szervezett, bár első blikkre teljesen átláthatatlan káosznak tűnik. A buszhálózatról sajnos nem tudok beszámolni, mert alapvetően metróval vagy gyalog jutottunk el mindenhova. Manhattant 3 városrészre lehet osztani: Downtown a 23. utcáig, Midtown a Central park-ig (59. utca) és afelett Uptown. Ha tudod, hogy Északnak (Uptown) vagy Délnek (Downtown) kell elindulnod, már van egy jó esély arra, hogy nem tévedsz el nagyon. Ha azzal is képbe kerülsz, hogy a sziget keleti vagy nyugati részén tartózkodsz, akkor te biztos férfi vagy és megtalálod a hazautat;)
NYC-ben 26 metróhálózat működik, mielőtt felszállsz bármelyikre is, nem árt komolyabban áttanulmányozni a metrótérképet. A heti bérlet 25$. A metróknál figyelj arra, hogy EXPRESS vagy LOCAL járatra szállsz-e! Az előbbi csak néhány állomáson áll meg, míg a másik minden egyes megállónál. Ugyanazon jelű metróból van mindkét verzió, rengeteget szívtunk amiatt, hogy az EXPRESS-re szálltunk és túlmentünk a megállón.
Egyéb esetben leinthetsz egy taxist, élmény lesz:)

Kaja: New York a fast food Mekkája! Minden második sarkon hot-dog árus, Halal Food, McDonalds, Burger King, KFC, Wendy's, Fridays, Starbucks, Subway stb. Pár dollárért bármilyen gyorskaja megvan pillanatok alatt. Ha rendesen akarsz enni, akkor menj étterembe Little Italy-ban vagy a kínai negyedben. Drágább, mint a gyorskaja, de a minőséget és élményt tekintve mindenképp megéri. Ha jól tudom, a Keleti 82. utca környékén van magyar vendéglő is.

"Must see" látnivalók: Az egész város egy hatalmas turistalátványosság. Ezen belül van pár nevezetes pont, amelyekre röviden kitérnék.
Ground Zero: 9/11-es terrortámadás után maradt hatalmas lyuk/építési terület a Wall Street közepén. 5 év múlva elvileg elkészülnek a Freedom Centerrel. Érdemes befizetni a túrára és utána megnézni a kiállítást. Van diákkedvezmény.
Staten Island Ferry: ingyenes komp, amely fél óránként indul a Battery Park kikötőből Staten Island-re, ahonnan látványos panorámával találjuk szembe magunkat.
Grand Central Terminal: a new york-i fő pályaudvar. Szerdánként 12:30-kor ingyenes, két órás idegenvezetés veszi kezdetét a központi óránál. Az idegenvezető jó arc, rengeteg érdekességet mesélt a város történelméről.
Rockefeller Center: A 70 emeletes épület tetején van egy kilátó, amely nemrég nyílt meg újra - ez a Top of the Rock. Fenomenális panoráma tárul elénk a legfelső szintről. (Állítólag jobb, mint az Empire State Building kilátója, de erről nem tudok nyilatkozni, mivel azt kihagytam.) Ide a belépő felnőtteknek 18$ fejenként, 13$ gyerekeknek, de van 30$-ért sunrise-sunset jegy, amellyel felmehetsz a tetőre napkeltekor és napnyugtakor (erre a gyerekjegy 15$). A tetőn tilos állványt használni, este is!
Times Square: láttad fent a képet?
Liberty Island: itt áll a Szabadság szobor. A jegyet a kompra a Battery Park közepén lévő kör alakú régi erődben lehet megvenni, 12$/fő.
Central Park: a város legnagyobb egybefüggő zöldterülete. Szerintem enélkül meghalna a city. Azon túl , hogy tök jó egy kis délutáni semmittevés keretében a zöld fűben heverészni, rengeteg látnivalót rejteget a park. Éjszaka ne kóborolj ott egyedül!
Guggenheim Museum: Sajnos ez nekem kimaradt, úgyhogy következő adandó alkalommal ezzel kezdem new york-i utam.
Brooklyn Bridge: az a híd önmagában egy műalkotás! (Átsétáltunk rajta reggel 6-kor, amikor még szinte senki nem volt az utcákon, hatalmas volt!)

Ami nagyon extra és drága, az a helikopteres körút a város felett. Sajnos csak az utolsó napokban botlottam bele, amikor már amúgy sem volt sok pénzünk, de legközelebb tutira befizetek egy útra!


Mielőtt elutazol, vegyél egy térképet és egy útikönyvet. Én a Teskóban vettem egyet kétezerért, Thomas Cook Útikönyvek, Alexandra kiadó. A térképet meg tanulmányozd alaposan, mert ha ott állsz neki, akkor igencsak bajban leszel.

Íme néhány hasznos link, amiket összeszedtem:
Metropolitan Transportation Authority (MTA, a ny-i BKV): tömegközlekedési térképek. Minden letölthető pdf-ben.
SI Ferry: a Staten Island komp indulási táblázata.
nycgo: tervezz előre programot, keress hotelt, éttermet, szórakozóhelyet stb.
newyorkology: napi frissítésű blog, a legaktuálisabb tudnivalókkal (üzletek nyitvatartása, mit-hol-merre-mikor-mennyiért stb.) Itt mindent megtalálhatsz, olvashatsz kritikákat is, mellesleg az egyik legjobbnak tartott utazós infoblog.
Útvonaltervező: nemrég találtam, hasznos lehet, ha van nálad egy laptop vagy netezni képes telefon.

Remélem vannak olyan olvasóim, akiknek hasznos információkkal tudtam szolgálni, vagy legalábbis felcsigáztam őket.

Wass albert: Átoksori kísértetek

Karácsonyra kaptam hugomtól ezt a könyvet. Kb 4-5 éve szeretnék Wass Albertet olvasni, úgy tûnik most jött el az ideje. Semmit nem tudtam az íróról, kicsoda-micsoda, milyen könyveket ír, milyen témában stb. Nem tudtam mit várjak.

Ennek megfelelôen súlyos könyvélmény volt az Átoksori kísértetek. A történet egy amerikai szemszögébôl meséli el a 2. világháború elôtti, alatti és utáni Magyarországot. Igazából nehéz szavakat találni. Wass prózai egyszerûséggel írja le az eseményeket, majdhogynem tárgyilagosan, egy olyan korról, amelyrôl nagyapám mesélt még nagyon régen, de ô is csak félmondatokban és kelletlenül. Nagyon sokáig nem értettem miért, most már van róla fogalmam. Az a rengeteg borzalom és szenvedés, amit azoknak az egyszerû embereknek át kellett élnie, nem a legkedvesebb beszédtéma.

A könyv nyomasztó volt, talán ez a legjobb szó rá. Néha bosszantó, néha dühítô, de a lájtos kezdést leszámítva szinte végig körbelengte a nyomasztó légkör.

Ez egy jó könyv. Hatással volt rám, tudtam azonosulni bizonyos karakterekkel, olyan életek elevenedtek meg elôttem a lapokon, amelyek akár az én falumból is származhattak volna. Rettegéssel tölt el az a gondolat, hogy estleg bármi olyan megtörténhet az én szeretteimmel is, mint a könyvben szereplô számos családdal.

Szívem szerint kötelezô olvasmánnyá tenném, elrettentésül a felnövô nemzedékeknek.