GINA

Már egy hete kering a neten az alábbi videó, de csak most jutottam el addig, hogy írjak is róla. A BMW kidolgozott egy koncept-autót, amelyben újragondolták a karosszéria fogalmát. Az eredménytôl padlót fogtam, annyira KUR-VA-JÓL néz ki! Nem vagyok nagy autó-buzi és kocsira csak akkor költenék pénzt, ha meglesz a 18 millióm a Tesla Roadsterre, de most a Tesla mellett itt van ez, ami megdobogtatta a szívemet, annak ellenére, hogy nem elektromos autó, de még csak nem is hybrid. Egyszerûen gyönyörû! Persze felvetôdnek kérdések a tisztíthatóságot és a stabilitást illetôen, de ez legyen a mérnökök és a jövô dolga.

Érdemes megnézni a BMW által nemrég indított webTV-t, vannak érdekes dolgok.

Blog update

Technikai jellegû információ következik, ami elsôsorban azokat érinti, akik feed-olvasóból csekkolják a blogot. A blog feed-jét ezentúl a Feedburneren keresztül vezetem, ezért kérlek cseréld le a az RSS-linket erre itt, de ha szimplán lusta vagy és csak egérkattintásra vagy hajlandó, akkor klikkolj a linkre:

http://feeds.feedburner.com/mindpieces

Ha összeszedi magát a Blogger és újra tudom normálisan szerkeszteni az oldalt, akkor majd a jobb oldali sávba is beteszem az RSS ikont, amire kattintva az összes létezô feed/share szolgáltatáshoz hozzáadhatod a blogot, mert az jó!

Flickr meet

A hétvégém elsô fele nyugodtan telt el, míg vasárnap már jóval mozgalmasabb volt, még az esôs idô ellenére is: délután részt vettem egy "Hungarian Flickr Meet"-en, ami kb annyit tesz, hogy néhány hobbifottós, aki a Flickr-re töltögeti fel a képeit, összeverôdött a Jászain és elsétált a Margit-szigetre. Ez így eddig nem is olyan nagy cucc, de ez volt az ELSÔ olyan alkalom, hogy olyan emberekkel ismerkedtem össze ÉLÔBEN, akik ugyanazt az online közösségi szolgáltatást használják, mint én és azelôtt nem ismertem ôket, soha nem találkoztam velük! Kurvajó volt!

Bár ez csak egy 5-6 órás fotótúra volt a szigeten és környékén, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Interjút készítettek a banda felével, többször eláztunk, fotóztunk állatokat meg egymást, közben volt egy kis fluktuáció a csapat létszámában (még egy indiai flikkeres is csatlakozott hozzánk), aztán 50 méterre a sziget bejáratától két esernyô alatt kuporogtunk hatan, majd amikor durvult a zivatar elrohantunk az aluljáróig, de addigra persze szétáztunk mint állat! Az aluljáróban kisebbfajta menekültáradat volt, majd a vihar csillapodásával elindultunk vissza a szárazföld felé. A vihar csillapodott, bár ez csak annyit jelentett, hogy nem ömlött a víz, hanem a szélnek köszönhetôen vízszintesen csapódott az arcunkba. Én speciel nagyon élveztem és annyira jó volt látni a többiek arcát is, hogy a brutál idôjárás ellenére végig röhögcsélték a hídon megtett utat.

Na ja, a fotós (homo photicus) az külön állatfaj, mint tudjuk. Nagyon merész voltam, amikor a viharban elôvettem a drága Nikont, de úgy gondoltam ez a legmegfelelôbb alkalom egy kis hardcore teszteléshez. Szerencsére nem lett baja, ellenben született 1 kurvajó kép!


Néhány kép megtekinthetô a csapatról, ha ide kattintasz. A többi, jobban sikerült képet majd késôbb töltöm fel.

Flikkeres fiúk-lányok örülök, hogy megismertelek titeket! Még sok ilyet!

Goldenblog

Neveztem a blogomat a Goldenblog-on, bár nem tudom mennyi értelme van, ha van egyáltalán. Mindenesetre örülnék, ha Te, kedves olvasóm szintén ajánlanád a versenyre. A névhez ezt írd be: "zsutti's mindpieces", az URL-t tudod honnan kell kimásolnod, a kategóriánál pedig válaszd ki a Komplexet. Lehet nyerni laptopot, juhé! (Egy nem annyira szarnak kinéző HP-t, bár én HP termékben nem bízom.)

Jobb sáv

Az elmúlt pár hétben többször volt szerencsém szélsőjobboldali tüntetésbe botlani. Először egyik este munkából hazafelé bicajozva lettem figyelmes a Parlament előtti téren álldogáló gyér tömörületre, akik egy kocsi tetejére felépített pódiumról hallgatták a szentbeszédet. Öregek, fiatalok, középkorúak vegyesen, nem lehetett több 2-3 tucat embernél. Szokásos bekiabálások, vicces transzparensek, női lábikrákat fényképező morcos öreg fotós és jómagam. A képekre kattintva megtekintheted nagyobb méretben is!


Legutóbb két napja botlottam bele egy nagyobb volumenű szélsőjobboldali gyülekezetbe a Hősök terénél. A szerb nagykövetség előtt verődtek össze és skandáltak mindenfélét, amire nem térnék ki, mert mi a fasznak? Szóval ott álltam bicajjal a lábaim között, szemben az Árpád sávos tömeggel, kattintgattam párat, hallgattam a teherautóról jövő szónoklatot, a skandáló tömeget és farkasszemet néztem a Magyar Nindzsákkal. Igen, nem olvastad rosszul, Magyar Nindzsák. Én legalábbis így neveztem el ezeket a talpig fekete betyárruhába öltözött, kopasz, álarcos, barátságos tekintetű emberkéket.


Utólag végignézve a képeket (több is készült) a "black" betyárok nagyon sasoltak engem, biztos jól bevésték az arcom a korlátolt fejükbe. Vártam, hogy csináljanak valami akciót, pattintsanak az ostorral, ha már ott volt a kőszoborrá merevedett nindzsa kezében, de úgy tűnik nem kaptak parancsot a cselekvésre. Robotok...
A szónoklat néha vicces volt, néha szánalmas, mindenestre rám nem tett olyan hatást, mint tömegre. Aztán vége lett a dumának, a mikrofont átvette egy fiatal 18 körüli csávó, majd bejelentette, hogy a teherautó most megfordul, mindenki vigyázzon. A következőket igyekszem az elhangzottak szerint idézni:
"Megkérném az egybegyűlt magyarokat, hogy szépen rendezetten haladjunk végig az Andrássy úton a jobb szélső sávban. Ismétlem: a JOBB SZÉLSŐ SÁVBAN!" Enyhe kacaj, de nem hagyta abba:
"Nem is tudom, amíg megfordul a kamion énekeljetek már valami szépet, vagy skandáljatok!" A tömeg kussol, csak a privátbeszélgetések zúgó moraja hallatszik. Erre ő:
"Akkor mondjátok azt, hogy VESSZEN TRIANON, az olyan jól ment az előbb!" Erre a tömeg őrjítő módon elkezdte skandálni a Vesszen Trianon című kétszavas versikét ismeretlen szerzőtől, látszott hogy már elég sokat gyakorolták, ezért fél perc után bele is untak. Én meg eközben elkezdtem visítani a röhögéstől, szemben a tömeggel. Hatalmas fíling volt. Szerintem a nindzsák ekkor már nagyon pikkeltek rám, közelebb kellett volna mennem...

A tömeg elindult lefelé az Andrássyn. Egy darabig bicajjal követtem őket és készítettem pár fotót. Egyáltalán nem paráztam, mivel folyamatosan rendőrökkel voltam körülvéve. Egy idő után beleuntam, mentem tovább a dolgomra. Megvan a véleményem a szélsőjobbról, de ezt nem erszteném bő lére, meg szerintem a post magáért beszél.


Itt egy cikk a fent említett tüntetésről.

"A lift, az nem tud szeretni!"

Ez a gyönyörűséges mondat Márfi Gyula veszprémi érsek száját hagyta el egy bérmáláson, ami a falunkban volt ezen a szép vasárnapon. Részemről ez a hét beszólása!

(Előre is elnézést kérek mindazoktól, akiket esetleg meg fogok bántani vagy csalódást okozok néhány most következő kijelentésemmel. Elnézést!)

Ez a mondat a prédikációja közben hangzott el, amikor azt ecsetelte, hogy a mai fiatalság mennyire könnyen adja a fejét a bűnös életvitelre, nincs szeretet és mindenki magával törődik. Ekkor előhozott egy példát, hogy régen a katolikus (vagy szimplán keresztény?) iskolákban a diákok egymással versengve segítettek mozgásukban korlátozott társaiknak feljutni a lépcsőn. Azért, mert szerették egymást és mindenki segíteni akart a másikon. De ma már ilyen nincs többé, mert csak annyit mondanak az emberek, hogy ott a lift, menj azzal! Dehát... a lift, az nem tud szeretni!

Ne feledjük, hogy egy bérmáláson vagyunk, az érsek prédikációt tart huszonegynéhány 13-14 éves gyereknek. Egyébként az eszme, amit említett, azzal még nem is lenne baj. Csak azt felejti el, hogy közben a technika fejlődik, és pl a mozgásuknban korlátozottaknak a lift egy tök jól működő, kényelmes és biztonságos közlekedési mód. Más előnyeiről nem is beszélve. Basszus, most esik le: a fránya technika tehet az elidegenedésről!

Najó, emésszük meg ezt a dolgot, ez egy kicsit elhibázott és túldramatizált példa volt részéről. Ami igazából kiborította nálam a bilit, az a prédikációjának azon része volt, amikor a "másságot" mint olyan, egy velejéig bűnös dolognak festette le a bérmálkozók előtt és óva intette őket, hogy erre az útra térjenek! "Másság" alatt egyértelműen a homoszexuálisokat értette. Viszonylag hosszan tért ki arra, hogy ez a természetellenes viselkedés isten törvényeivel szembenálló dolog, ezért bűnös cselekedet!

Nos, eddig is ismertem a katolikus egyház álláspontját a homoszexuálisokkal kapcsolatban, de egészen más, amikor ezt a saját fülemmel hallom a saját falumban egy magasrangú egyházi személytől. A fotóimra esküszöm nektek, ha én homokos lennék, kiálltam volna a templom közepére a párszáz ember szeme láttára és elkiáltottam volna magam, hogy "Engem megkereszteltek, megbérmáltak, 3 évig koptattam ebben a templomban a ministráns padot és mégis buzi lettem! Nem azért, mert az akartam lenni, hanem azért, mert ilyennek SZÜLETTEM!"

Mivel nem vagyok homokos, megkíméltem a családom és a falut a totális megszégyenüléstől. De érzem, ha ez megtörtént volna, rohadtul büszke lettem volna magamra, mert kiálltam volna egy olyan közösségért, amit tévesen ítélnek meg és amelynek én is részese lennék, ha az lennék. Éreztem a zsigereimben, hogy megtenném!

Érdekes módon, a pedofilokat nem említette... Kár, hogy az egyház, még mindig nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy a szexuális orientációt nem választja az ember, hanem felnőtt emberré való szocializálódása során kialakul benne a nemi ÖSZTÖN és irányultság. Egy meleg kapcsolat ugyanúgy egymás elfogadására és szeretetére épül ugyanúgy, mint egy hagyományos hetero kapcsolat. A partnerek között létrejövő szexuális kapcsolat - a homoszexuálisokat tekintve ez képezi a bűn tárgyát - általában kölcsönös beleegyezésen alapszik, nemde? Szerintem inkább az képezné a bűn tárgyát, ha nem mindkét fél beleegyezésével történik meg a dolog. Mint a pedofilok vagy erőszaktevők esetében...

A HIT definíciója: valaminek a feltétel nélküli elfogadása.

Aki ismer, az tudja: hitét vesztett keresztény vagyok, azaz ateista. Az egyház intézményét elavultnak tartom, bár kétségkívül van egy bizonyos közösséget összetertó pozitív ereje. Tud értékeket is közvetíteni, én például rengeteg jót tanultam a falu plébánosától - Rajczi Pál kanonok úrtól - amikor aktív templomba járó srác voltam, és aki mellett 3 évig ministráltam, töltöttem a misebort, amit soha nem kóstoltam meg, mert annyira tiszteltem... Régi emlékek...

Nekem már akkor sem stimmelt minden a keresztény vallás körül. 7-8 évesen elolvastam a Bibliát és csomó ellentmondást fedeztem fel benne, ezekbe most nem mennék bele. Évekig kerestem a kérdéseimre a válaszokat, szorgalmasan gyűjtöttem minden vallásokkal kapcsolatos információt, amiben a gimis töriórák és Schindler tanár úr segítettek a legtöbbet. Szóval hosszú út volt és nekem megalapozott bizonyítékokra volt szükségem ahhoz, hogy el tudjam dönteni a vallás szükségességét, mint életem résztvevője. Konklúzióm a következő:

A legtöbb vallás olyan manipulatív, nagy tömegeket mozgatni képes ideológiákon alapszik, amely nevében képes akár más emberekben is kárt tenni, ami egyáltalán nem vall humanitáriánus elvekre. Ezen túl, az ideológiák élén is emberek állnak, akiknek nyilvánvaló érdekük van hatalmuk fenntartásában, mivel egy ideológia vezetőjének lenni, hatalmat is jelent.

Én ezt nem akarom támogatni. Megszabadítottam magam a vallási "kötelezettségek" alól és jó ateista vagyok. Már csak ki kéne keresztelkednem, lehet olyat?

Letölthető háttérkép, 1600x1200 px, csak itt, csak most! Kattints a képre! Ezt feltettem DeviantArtra is, érdemes elolvasni a kommenteket, elég komoly vallási vita alakult ki pár emberrel.

Az első vásárló

Nemrég eladtam két képemet, egy igazi embernek! (Meg kell jegyeznem, hogy Mózes már fizetett képemért, de az egyik megrendelésre volt, a másik meg egy fotosoppos agymenésem, és ezek más kategóriába esnek.) A szóban forgó két képnél az a különleges, hogy nagyon közel állnak a szívemhez, mert legszebb fotós élményeim közé tartozik e képek megalkotása. Róluk van szó:

Lánchíd

Hősök hajnala

Már több képemet is elajándékoztam, de ez az első eset, hogy valaki odajött hozzám és azt mondta, hogy "Én akkor most megveszem azt a két képet. Itt a pénz! Legközelebb jövök és elviszem, okés?" Köpni-nyelni nem tudtam, azt hittem egy laza tréfa, de nem, vérkomoly volt!

Imádom az első vevőm, akinek a kilétét homályba burkolom:)

Csak kemény legényeknek!

Nemrég olvastam a Homáron, hogy a Piros Arany kimarta az alufóliát, amibe egy csávó a szendvicsét csomagolta. Jót röhögtem, de aztán ma este szöget ütött a fejembe a dolog. Az történt ugyanis, hogy könnyed vacsora gyanánt kis katonákra szelt hazai szalonnát majszolgattam, kenyérrel, krumplival meg paprikával és csípős Piros Arannyal kenegettem be a szalit, mert az tök jó. Ekkor esett le, ami már hónapokkal ezelőtt feltűnt, csak nem tudtam hova rakni: eddig az összes Piros Arany kupakja elrepedt belül, némelyiknek szinte kiesett a közepe, mire a tubus kiürült. Először betudtam annak, hogy túl erősen csavartam rá, de az előbb említett sztori után erős kétségeim támadtak efelől...

Nagy fogyasztója vagyok a Piros Aranynak, kár lenne, ha emiatt lyukadna ki a gyomrom, mert akkor elvesztenének egy törzsvásárlót...

In love

Valamivel több, mint egy hete újra szerelembe estem. Hát igen, a sors úgy hozta, hogy vettem egy Nikon D80-at. Tudod, az olyan digitális fényképezőgép:) Pedig nem azt akartam, azazhogy igen, de mégsem!

Szóval az úgy volt, hogy vacilláltam a laptop és a digitális gép között, de a durva az, hogy még a fényképezőgépek közt sem tudtam egy ideig dönteni, ugyanis versenyben volt még egy Pentax K10D is. Alapból szeretem a Nikon gépeket, de a Pentax erősen gondolkodóba ejtett és próbáltam közvetlen felhasználói infókat szerezni a Deviantarton keresztül, kevés sikerrel.

Végül egy szövegíró kollegám tette fel az i-re pontot, amikor szétküldött egy mailt az ügynökségen, hogy eladó a Nikon D80-ja, 2 objektívvel, tokkal-vonóval. Alapvetően nem hiszek a véletlenekben, én annak a híve vagyok, hogy aminek meg kell történnie, az megtörténik, néha függetlenül attól, hogy te mikor szeretnéd. Ez pedig beütött, nevezheted égi jelnek, de tudtam, hogy az a gép rám vár! Megkaptam kipróbálásra egy hétvégén, fülig ért a szám. (Első este majdnem vele aludtam, de aztán mégsem, annyira azért nem vagyok aberrált.)

A lényeg a lényeg: KUR-VA-JÓ!

Egy új világ nyílt meg előttem, aminek már eddig is kapirgáltam a kapuit. No, azért az analóg fotózást sem felejtem el sőt, meglehetősen komoly terveim vannak! De ahogy ez lenni szokott, ez is majd megtörténik egyszer. Kéremszépem, dobpergés, ez itt ő:

Ez a fotó egy AF Nikkor 50/1.8-as objektívvel készült, gyönyörű a rajza! A másik objektív egy Sigma DC 18-200/3.5-6.3.

Itt van még pár kép, amiket készítettem az elmúlt pár napban, csak itt először a blogon!

Ez a Vár hátsó udvarán van, nem jut eszembe a neve... (HDR)

Rám zárták a Várat és lekapcsolták a villanyt! Kénytelen voltam ennyi fénnyel beérni, de nekem bejött:) (HDR)

A múlt pénteki vizuál egy ilyen lerobbant gyárépület mellett volt. BE-SZA-RÁS! (HDR)

Egy érdekes szobor a Várban. Imádom!

Behatolt az erkély területére, ezért lefotóztam, hogy legközelebb azonosítani tudjam.

Öcsém és a kutyáink a felásott udvarunkban.

Bérház bejáratának az ajtódísze Budán, a Lánchídtól nem messze.

Ezt a cukorfalatot meg egyik este a konyha falán találtam. 22 lába van plusz 2 nagy csáp.

Foto-addikt

Aki ismer, az tudja, hogy az (analóg) fotózás régóta hobbim. Nem állítom, hogy olcsó hobbi lenne, mindenesetre nagyon élvezem, immár majdnem hat éve. Az elmúlt három hónapban a hobbi státusz átváltott addikció státuszba. Történt ugyanis, hogy egy görbe estén egy addig ismeretlen ember lakásában felfedeztem egy 1973-as Zenit B fényképezőgépet, kifogástalan állapotban, mintha csak az előbb húzták volna meg az utolsó csavarokat a gyárban. Akkor tudtam, hogy nekem kell egy olyan!

Nos, elhatározásomat tett követte és regeltem az eBay-en. Soha nem használtam ezelőtt, csak láttam messziről és halvány fogalmam volt róla, de hamar kiismertem, alapjában véve kurvára nem egy bonyolult rendszer: keres-kínál, ad-vesz és minden tranzakciót nyomon követhetsz stb! (Talán majd ebből is lesz egy edukatív bejegyzés.) A lényeg a lényeg, hogy vettem magamnak három veterán Zenitet az eBay-en és egyet egy IX. kerületi fotóbörzén. Egyik-másiknál vannak bajok, pl lencsét mindegyiknél kell tisztítani, de alapvetően teljesen használható darabok. Egyszóval gyűjtő lettem. Ez se egy olcsó hobbi, de rohadtul élvezem:) Persze mindegyiket ki akarom próbálni, nem a vitrinnek tartogatom őket.

Balról jobbra: Zenit B 1973, Zenit B 1972, Zenit 3M 1964, Zenit ET 1978, Zenit 12XP 1984, az első gépem.

Új videók

Amióta Mózes megvette a HD kameráját, rengeteg felvételt készítettünk és lassan minden adattárolási kapacitásunkat feléljük. Az van ugyanis, hogy a HD videó natív felbontása 1920x1080 px, ami azt eredményezi, hogy egy 5 perces felvétel kb. 1 gigabyte helyet foglal a vinyón... Van már ötletünk tárolásra, csak éppen abból van kevés, amiből meg kéne venni: pénz. Már nagyon várom, amikor a Blu-Ray technológia egyszerű halandók számára is elérhető lesz (úgy értem nem megy rá a gatyád, bugyid stb.) mert akkor nagyon kevés helyen tudunk majd nagyon sok adatot archiválni.

De ez most offtopic, következzen inkább két rövid videó, ami közös ténykedésünk gyümölcse. Először nézzetek be a konyhánkba, ahogy a "nagyon egészségtelen, de durván laktató" tojásos rántottát készítjük el 2 személyre. A másik videóra különösen büszkék vagyunk, mivel április 26-án leadta a magyar MTV (Music Television, fuck yeah!) a Partyzóna nevű műsorában
valamikor éjfél után, mint az Eclips3 Visual rövid produkciója. Okés, vágom, hogy nem ez a legnézettebb idősáv, én sem láttam élőben, mivel nincs TV az albérletben (nekünk tök fölösleges), de a tudat az nagyon boldogít. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Tominak, hogy felvette videóra a műsort és bedigitalizálja nekünk :) Amennyiben a videó jobb alsó sarkában található kis nyilas ikonra kattintasz, full screenben is megnézheted, sokkal jobb az élmény.

Helyezd magad kényelembe és 5, 4, 3, 2, 1...


How to cook a proper ham & eggs? from zsutti on Vimeo.


Fluffy clouds from zsutti on Vimeo.

Performance fesztivál a Gödörben

Életem legrövidebb vizuálján vagyok túl és ezek közé nem számolom azokat a fellépéseket, amelyek valamilyen technikai para miatt meghiúsultak, tehát el sem kezdődtek.

Pár hete felhívott Oizys, aki a Kultblog főszerkesztője és régi ismerősöm a fősuliról, hogy fellép egy haverjával május 4-én az 5. budapesti Tánc-és Performance fesztiválon egy kísérleti elektronikai live act-tel, és szeretnének vizuált a zene mellé, mert az tök jó és hogy volna-e kedvem. Én minden hülyeségre kapható vagyok, tehát igent mondtam, ráadásul kísérleti elektronikára még soha nem vizuáloztam, így duplán birizgálta a fantáziámat a dolog. Az ideiglenes formáció, amit erre az eseményre létrehoztak, a "My problem child" nevet kapta. Mire elérkezett a fellépés ideje, az elnevezés szomorú aktualitást kapott. Három posttal korábban írtam, hogy elhunyt Albert Hofmann, az LSD atyja, aki ugyanezen a címen könyvet írt felfedezéséről 1979-ben. Tehát múlt héten teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a vizuált is erre a témára KELL felépíteni, ezért a hosszú hétvége egy részét ehhez kapcsolódó filmanyagok beszerzésére és megvágására fordítottam.

Este 9-re lecuccoltunk a Gödörbe, söröztünk egy picit, miközben megnéztünk pár érdekes performanszot, majd mi is összerántottuk a saját technikai arzenálunkat, hogy elkezdjük a 20-30 percesre tervezett műsort. Ez mondjuk alapból nem sok, de azt nem gondoltam volna, hogy még ennyi sem lesz! Történt ugyanis, hogy negyed óra után a srácok laptopjában lévő hangkártya gyakorlatilag azt mondta, hogy "Kabfaszt!", amely szóösszetétel egy erőteljes recsegésben manifesztálódott! Kész, feladta, pedig én nagyon élveztem és még lett volna pár videó a tarsolyomban... Összepakoltunk, kicsit lájtoztunk még az utánunk következő Realistic Crew koncertjén, majd hazataxiztunk.

Mózesnek hála, van felvétel a problémás fellépésről, amelyet alább megnézhetsz vágatlanul, a végén láthatod, ahogy majdnem elbőgöm magam a sokk hatására! Karesznek meg köszönet a lelki támaszért, amelyet ezekben a nehéz percekben nyújtott nekünk:) Ja, és azt hiszem eddig ez az első olyan felvétel, amin normálisan látszik az Eclips3 vizuál, ezért légy oly szíves és szakíts már rá 13 percet és nézd végig, ha eddig nem láttad élőben!


My problem child from zsutti on Vimeo.

Last.fm - 10.000 meghallgatott szám

Valójában nem olyan nagy cucc, hogy a Last.fm-en elértem a bűvös 10.000-es számot. Ha azt vesszük, hogy tavaly volt egy 8 hónapos internetmentes időszakom, amikoris nem küldtem infókat zenehallgatási szokásaimról, de ugyanúgy hallgattam zenét, ezt a határt már régen átléptem. Hivatalosan mégis most történt meg.

Ami valójában letaglózott, az maga a tízezredik zeneszám volt, ami véletlenszerűen jött valakinek a Last.fm rádiójából:

Lamb - Gabriel

Ez az a szám, ami erős érzelmi szálakkal köt Ágihoz. Mindketten imádjuk és többször mondta, hogy erről a számról mindig én jutok az eszébe és ez valószínűleg így is fog maradni mindörökké. Nekem sokáig csak egy nagy kedvenc volt a sok közül, de jó ideje már én is hasonlóan gondolok rá. Mindig Ő fog eszembe jutni róla, ez már csak így megy.

Nem hiszek a véletlenekben, de ezt a jelzést - mert másnak nem foghatom fel - nem tudom hova tenni magamban. Mindenesetre elraktározom...

Egyszer már postoltam a klipjét, most megteszem újra, tudd miről beszélek.

10.000 BC

Nem szokásom szar filmről leírni a gondolataimat itt a blogon, mert mi a búbánatnak akarnék egy szar filmnek reklámot csinálni? Viszont a címszereplő film körül akkora volt a hype az elmúlt időszakban, hogy nem kerülhetem meg, tehát jöjjön a fikázás:

Szerencsére nem adtam ki rá pénzt, hogy moziban nézzem meg. Mózes letöltötte és a hosszú hétvége előestéjén megnéztük, hogy lazítsunk má' néha egy picit. Mivel ezt megelőzően elég sok negatív kritikát olvastam róla, megmondtam, hogy ha nagyon szar lesz, akkor felállok és csinálom a dolgomat. 3-4 percenként lett volna lehetőségem erre, mégsem tettem meg, mert kíváncsi voltam, hogy még mi mindennel tetézhetnék az elém táruló ostobaságokat.

A teljeség igénye nélkül szedjünk össze párat:
A cím szerint i.e. 10.000 környékén járunk, a jégkorszak vége felé. Szőrszálhasogatás lenne azt mondani, hogy az uccsó jégkorszak i.e. 11.000 évvel ért véget? Lehet, valószínű nem lett volna olyan mutatós a címben a 11.000, meg mit számít ezer év, nem?
Leszögezném, hogy a filmben elhangzó dialógusok annyira egyszerűek voltak, hogy az már fájt! Siralmas! Az rendben van, hogy egy ősembernek nincs valami bő szókincse, de ez túltett még a brazil szappanoperákon is! Kreálhattak volna valami ősnyelvnek látszó valamit, amit feliratozhattak volna, mint az Apocalypto-ban, de neeeeem, minek? Az csak elvonja a figyelmet.
Egy hegyvidéken élő, angolul beszélő ősközösség életébe nyerünk betekintést, akikhez egy nap elhoznak egy kék szemű lányt, aki egy ősi jóslat beteljesülésének a kezdetét jelzi előre. Beleszeret a törzsfőnök fia, aki amúgy a leglúzerebb csávó, de aztán "sok-sok holddal később" mégis ő lesz a falu májere és persze megkapja a csajt is. Semmi sem tart örökké, a falut megtámadják vad népek, szinte mindenkit elhurcolnak, a csajt is, akit kiszemel magának a bandavezér. A támadó nép lóháton érkezik, de senkit ne zavarjon az a dolog, hogy a lovakat először i.e. 4000 körül domesztifikálták a mai Ukrajna területén élő népek.
Hőseink (3 db lándzsás csávó) elindulnak kiszabadítani a népüket, minimális kajával indulnak neki a több száz/ezer kilóméteres útnak. A jégkorszakból nagyon hamar sivatag lesz (de csak a rövid dzsungelút után). A főhős nagyon jóban van az állatokkal, pl meggyőzi a bazi nagy kardfogú tigrist, hogy ne egye meg! Továbbá parázsló bottal gyógyít sebet, de a Rambo óta tudjuk, hogy ez simán lehetséges...
Valahogy aztán eljutnak a rabszolgatartó néphez, akik hihetetlen módon a Gizai Piramisokat építik a Nílus mellett! Csak hogy tudd, a legnagyobb piramist - Kheopsz fáraóét - i.e. 2560 körül építették. Rabszolgatartó társadalmak meg végképp nem léteztek i.e. 10.000 évvel! A legjobb, hogy a rabszolgatartók mamutokat használtak fel a piramisok felépítéséhez! Érted? Mamut a sivatagban!!! Nooormális?
Sorolhatnám még a faszságokat, de nincs értelme. Egy idő után már kényszeredetten nevettünk az egészen. Aztán persze minden jóra fordul, a főhős elmond egy szép beszédet, legyőzik a rabszolgatartókat, rabszolgák szabadok lesznek, minden fasza, de sajnos a csaj meghal pont akkor, amikor már minden sikerült és minden faszának látszik. Itt már le akartuk lőni a filmet, de meggyőztem Mózest, hogy ezt a maradék 5 percet nézzük már meg, ha eddig eljutottunk. Volt egy érzésem...
Azt hittem először, hogy az összes szar ellenére belesuvasztanak a végére egy kis "való világ" fílinget, de jött egy sugallat, hogy a faluban maradt védelmező sámánasszony esetleg feláldozza magát és így megmenti a csajt. Tudjátok mit? Igazam lett! Sámánnő a hegyekben kilehelte lelkét (vizuálisan megjelenítették, ahogy a szájából kiszáll a pára), jócsaj a sivatagban pedig beszívta a lelket! Esküszöm! Nos, ennél a résznél Mózessel térdcsapkodás közepette vísítva röhögtünk teli torokból! Olyan sokat, hogy megfájdult tőle a hasam és elkezdtem könnyezni.
Az egyetlen pozitívum, amit fel lehet hozni, a speciális effektek voltak. Korrekt volt, bár nem volt sok.

Őszinte leszek, ezt a filmet nem ajánlom, hogy nézd meg moziban, de még DVD-n se vedd meg! Töltsd le illegálisan, nézd meg ha van fölösleges két óra az életedben aztán töröld le! A filmet egyébként Roland Emmerich jegyzi, tehát a jövőben az ő filmjeit kerülni kell!

Roland... ez sajnos 1-es, leülhet!

In memoriam Dr. Hofmann

102 éves korában elhunyt Dr. Albert Hofmann, az LSD atyja. Emlékezzünk rá egyperces néma hallucinációval!

...
...
...

Rest In Peace!


(Ez a blogbejegyzés nem foglal állást a tudatmódosító szerek használata mellett, de ellene sem.)

A hét videója: Weightless

Hetente több tucat videót nézek meg a neten, a legtöbbjüket max 1-2-szer nézem meg, ugyanakkor vannak, amelyeket naponta akár többször is hajlandó vagyok megtekinteni.

A soron következő rövidfilmet egy svéd származású hölgy, Erika Janunger készítette. Vizsgafilmje a mozgás, belső építészet és zene találkozását boncolgatja, miközben újradefiniálja a gravitáció fogalmát. Egyszerűen lenyűgöző! A rendezés mellett a zene is a hölgy kezét dícséri. Oda meg vissza vagyok tőle! Érdemes meglátogatni a honlapját, ahol kiderül, hogy a film és zene mellett bel- és kültéri architektúrával is foglalkozik, érdekes elképzelésekkel. Egyértelműen kiderült számomra, hogy SZERET alkotni és AKAR is alkotni! Ezt támasztja alá az oldalon leírt ars poeticája:

"Creating architecture and design, is like making music. By using three dimensions - three notes, you make a chord. By using many chords, shapes and spaces - you can create an entire world… I want to understand how all that works, I want to create surroundings and objects based upon peoples lives and feelings. I want to create worlds, I want to play God.”

Mielőtt elindítanád a filmet, erősen ajánlom, hogy a Youtube-on nézd meg fullscreen-en! Csak kattints a videó felületére és voilá!

A nap dumája

Kollegám szülte ezt a gyönyörûséget zsigerbôl, amikor valami értelmeset próbáltunk kitalálni valami bannerre:

"Felülnézetbôl látunk egy kisvállalkozást..."

MUHAHAHA!

Critical Mass

Megvolt idén is, de ezúttal nem élveztem annyira, mint legelsô alkalommal. Egyrészt gecisokan voltunk (kb. 80.000 bringás, koris stb.), másrészt meg egyedül mentem el, mert Mózesnek valahol Bivalybasznádon volt valami dolga. Szóval egyedül tekeregni 80.000 ember között nem túl jó poén. Készítettem pár fotót, remélem jók is lesznek. Néhány embernek feltûnt, hogy milyen régi vassal kattintgatok, csodálkoztak, hogy ilyet még használ valaki:)

A Deáktól egészen a Kodály-köröndig jutottam el a kijelölt útvonalon, ott meguntam az egészet és inkább eltekertem egy közelben lakó haveromhoz, hogy pihenjek egy picit. Pedig nagyon készültem, hogy lenyomom az egészet! A kormányomra felszereltem egy "izét", ami tulajdonképpen "instant kameratoknak" fogható fel, amit kartonból építettem. Kb 30 méterig tök jól szuperált - az elsô zökkenôig -, de onnantól kezdve tartanom kellett, nehogy leessen és darabokra törjön a kis Canon. Felvettem pár szakaszt, de idén is elcsesztem pár dolgot a kapkodásban, meg nem is mentem végig és a lényeget nem vettem fel, és ráadásul a végére le is merültek az elemek a gépben, tehát idén sem sikerült épkézláb videót készítenem. Bár lehet, hogy a tavalyiakkal már ki lehetne hozni valamit belôle... Na mindegy, ez van, legközelebb más lesz.

BKV sztrájk és bringa

Ma is BKV sztrájkkal indult a nap. A múlt heti történésekbôl levontam a megfelelô következtetéseket és egy órával tovább aludtam, így kerülve el a Margit hídon átbattyogó gyalogos tömeget. Legutóbb meglehetôsen sokat kellett cikáznom közöttük és a szembejövô biciklisek is sokan voltak. Az utam meglehetôsen zavartalan volt az Ogilvy-ig. Most itt ülök bent, írom a blogot, és várom a nap végét.

Amúgy meg vasárnap CRITICAL MASS, ha van biciklid akkor kurvára ne hagyd ki! Indulás a Deák térrôl délután fél ötkor, érkezés a Városligetbe a Király dombra, az Olof Palme mellett, fél hétkor bringaemelés. Ez itt az útvonal, marha sokáig tartott, mire levadásztam a netrôl:


Ez meg szimplán mindenki szórakoztatására van itt:

Szomorú jelenkor

Ma este arról beszélgettünk édesanyámmal - aki huszonvalahány évig volt óvónő, de tavaly lefokozták mindenessé a létszámleépítések miatt és most HÁROM ember munkáját végzi -, hogy a mai gyerekeknek olyan alapvető dolgokról nincs halvány lila gőzük sem, hogy az már kétségbeejtő!

Tudni kell, hogy egy kb. 1500 lelket számláló faluról van szó, de a kis óvodások zöme nem tudja mi az a kecske, liba, tyúk, disznó. Nem tudják, hogy milyen hangot adnak ki (mekeg, gágog, kotkodácsol, röfög), nem tudják, hogy a tehenet meg kell fejni, kijön belőle a TEJ és a tejből lehet csinálni vajat és akkor a zöldségekről, gyümölcsökről még nem is beszéltem!

Nem újkeletű a dolog. Hallottam már sztorikat városi gyerekekről, akik még csak lila tehénről hallottak, tyúkot is csak a Teszkóban láttak feldarabolva, befóliázva és nem tudták honnan jön a tojás. De könyörgöm, ez azért már túl durva, hogy a falusi gyerekek nem tudnak ilyen alapvető dolgokat! Baszki, teljesen kiakadtam... Faluról beszélünk, ahol még sok udvarban előfordulnak ezek az állatok, ha máshol nem, akkor nagyszülőknél. Való igaz, 10-20 évvel ezelőtt sokkal több helyen voltak háziállatok, ma már nem túl kifizetődő az állattartás, rengeteg fizikai munkával jár és sok időt emészt fel.

Én úgy nőttem fel, hogy az udvarunk teli volt disznóólakkal, sertést tenyésztettünk, amiket eladtunk a pápai húsgyárnak, évente 2-3 disznót levágtunk magunknak és tök jó volt. Nagyszüleimnél a tyúkok alól szedtem ki a tojást, a kakastól féltem, mert csúnyán nézett és nagyon tudott verdesni a szárnyaival, egyszer megkergetett az Iren néniék tehene, ugyanebben az udvarban végignéztem, ahogy a tehén megelli a borját (láttam ilyet disznónál is tucatszor), megültem a lovat szőrén, kergettem a tyúkokat, a kecskéket csak messziről néztem, mert féltem, hogy felöklel, és a szőlőhegyen gyíkokra vadásztam meg minden másra ami mozgott és élvezettel néztem, ahogy a mezei nyúl átvág a szántáson. Szerintem ilyen egy normális falusi gyerekkor. Eltelik 10-20 év és a falusi gyerekek zsigerből felsorolják a számítógép alkatrészeit meg felsorolnak neked 500 márkanevet, de ha az óvónéni megkérdezi tőle, hogy milyen hangot ad ki a kecske, akkor csak néz, mint borjú az új kapura. Ez egy kibaszott TRAGÉDIA!

Technikai fejlődés ide vagy oda, ezek olyan dolgok, amelyek az ember szocializálódási folyamatának elengedhetetlen és szükségszerű elemei. Nem csak vidéki, falusi gyerekeknél, hanem szerintem városiaknál is. Körbevesz a technika, meg a seggünk alá tolnak lassan mindent, de apránként elvesznek a gyökerek, amiért én elsősorban a szülőket hibáztatom. Az, hogy egy falusi anyuka vagy apuka ennyire nem törődik azzal, hogy a gyereke minél szélesebb spektrumban ismerje meg az őt körülvevő KÖZVETLEN világot, számomra a mérhetetlen felelőtlenséggel, a szülői szerep elhanyagolásával és az alapvető értékek figyelmen kívül hagyásával egyenlő.

Ha lesz gyerekem - aki valószínű városi gyerek lesz, mivel én is ott képzelem el a jövőmet -, az biztos, hogy nem fosztom meg attól az örömtől, élményektől és tudástól, amit a vidéki élet nyújthat számára. Nagyon remélem, hogy mire eljutok odáig, még megmutathatom neki ezeket az értékeket. Ha nem volnék ateista, akkor ezért imádkoznék...