In memoriam Dr. Hofmann

102 éves korában elhunyt Dr. Albert Hofmann, az LSD atyja. Emlékezzünk rá egyperces néma hallucinációval!

...
...
...

Rest In Peace!


(Ez a blogbejegyzés nem foglal állást a tudatmódosító szerek használata mellett, de ellene sem.)

A hét videója: Weightless

Hetente több tucat videót nézek meg a neten, a legtöbbjüket max 1-2-szer nézem meg, ugyanakkor vannak, amelyeket naponta akár többször is hajlandó vagyok megtekinteni.

A soron következő rövidfilmet egy svéd származású hölgy, Erika Janunger készítette. Vizsgafilmje a mozgás, belső építészet és zene találkozását boncolgatja, miközben újradefiniálja a gravitáció fogalmát. Egyszerűen lenyűgöző! A rendezés mellett a zene is a hölgy kezét dícséri. Oda meg vissza vagyok tőle! Érdemes meglátogatni a honlapját, ahol kiderül, hogy a film és zene mellett bel- és kültéri architektúrával is foglalkozik, érdekes elképzelésekkel. Egyértelműen kiderült számomra, hogy SZERET alkotni és AKAR is alkotni! Ezt támasztja alá az oldalon leírt ars poeticája:

"Creating architecture and design, is like making music. By using three dimensions - three notes, you make a chord. By using many chords, shapes and spaces - you can create an entire world… I want to understand how all that works, I want to create surroundings and objects based upon peoples lives and feelings. I want to create worlds, I want to play God.”

Mielőtt elindítanád a filmet, erősen ajánlom, hogy a Youtube-on nézd meg fullscreen-en! Csak kattints a videó felületére és voilá!

A nap dumája

Kollegám szülte ezt a gyönyörûséget zsigerbôl, amikor valami értelmeset próbáltunk kitalálni valami bannerre:

"Felülnézetbôl látunk egy kisvállalkozást..."

MUHAHAHA!

Critical Mass

Megvolt idén is, de ezúttal nem élveztem annyira, mint legelsô alkalommal. Egyrészt gecisokan voltunk (kb. 80.000 bringás, koris stb.), másrészt meg egyedül mentem el, mert Mózesnek valahol Bivalybasznádon volt valami dolga. Szóval egyedül tekeregni 80.000 ember között nem túl jó poén. Készítettem pár fotót, remélem jók is lesznek. Néhány embernek feltûnt, hogy milyen régi vassal kattintgatok, csodálkoztak, hogy ilyet még használ valaki:)

A Deáktól egészen a Kodály-köröndig jutottam el a kijelölt útvonalon, ott meguntam az egészet és inkább eltekertem egy közelben lakó haveromhoz, hogy pihenjek egy picit. Pedig nagyon készültem, hogy lenyomom az egészet! A kormányomra felszereltem egy "izét", ami tulajdonképpen "instant kameratoknak" fogható fel, amit kartonból építettem. Kb 30 méterig tök jól szuperált - az elsô zökkenôig -, de onnantól kezdve tartanom kellett, nehogy leessen és darabokra törjön a kis Canon. Felvettem pár szakaszt, de idén is elcsesztem pár dolgot a kapkodásban, meg nem is mentem végig és a lényeget nem vettem fel, és ráadásul a végére le is merültek az elemek a gépben, tehát idén sem sikerült épkézláb videót készítenem. Bár lehet, hogy a tavalyiakkal már ki lehetne hozni valamit belôle... Na mindegy, ez van, legközelebb más lesz.

BKV sztrájk és bringa

Ma is BKV sztrájkkal indult a nap. A múlt heti történésekbôl levontam a megfelelô következtetéseket és egy órával tovább aludtam, így kerülve el a Margit hídon átbattyogó gyalogos tömeget. Legutóbb meglehetôsen sokat kellett cikáznom közöttük és a szembejövô biciklisek is sokan voltak. Az utam meglehetôsen zavartalan volt az Ogilvy-ig. Most itt ülök bent, írom a blogot, és várom a nap végét.

Amúgy meg vasárnap CRITICAL MASS, ha van biciklid akkor kurvára ne hagyd ki! Indulás a Deák térrôl délután fél ötkor, érkezés a Városligetbe a Király dombra, az Olof Palme mellett, fél hétkor bringaemelés. Ez itt az útvonal, marha sokáig tartott, mire levadásztam a netrôl:


Ez meg szimplán mindenki szórakoztatására van itt:

Szomorú jelenkor

Ma este arról beszélgettünk édesanyámmal - aki huszonvalahány évig volt óvónő, de tavaly lefokozták mindenessé a létszámleépítések miatt és most HÁROM ember munkáját végzi -, hogy a mai gyerekeknek olyan alapvető dolgokról nincs halvány lila gőzük sem, hogy az már kétségbeejtő!

Tudni kell, hogy egy kb. 1500 lelket számláló faluról van szó, de a kis óvodások zöme nem tudja mi az a kecske, liba, tyúk, disznó. Nem tudják, hogy milyen hangot adnak ki (mekeg, gágog, kotkodácsol, röfög), nem tudják, hogy a tehenet meg kell fejni, kijön belőle a TEJ és a tejből lehet csinálni vajat és akkor a zöldségekről, gyümölcsökről még nem is beszéltem!

Nem újkeletű a dolog. Hallottam már sztorikat városi gyerekekről, akik még csak lila tehénről hallottak, tyúkot is csak a Teszkóban láttak feldarabolva, befóliázva és nem tudták honnan jön a tojás. De könyörgöm, ez azért már túl durva, hogy a falusi gyerekek nem tudnak ilyen alapvető dolgokat! Baszki, teljesen kiakadtam... Faluról beszélünk, ahol még sok udvarban előfordulnak ezek az állatok, ha máshol nem, akkor nagyszülőknél. Való igaz, 10-20 évvel ezelőtt sokkal több helyen voltak háziállatok, ma már nem túl kifizetődő az állattartás, rengeteg fizikai munkával jár és sok időt emészt fel.

Én úgy nőttem fel, hogy az udvarunk teli volt disznóólakkal, sertést tenyésztettünk, amiket eladtunk a pápai húsgyárnak, évente 2-3 disznót levágtunk magunknak és tök jó volt. Nagyszüleimnél a tyúkok alól szedtem ki a tojást, a kakastól féltem, mert csúnyán nézett és nagyon tudott verdesni a szárnyaival, egyszer megkergetett az Iren néniék tehene, ugyanebben az udvarban végignéztem, ahogy a tehén megelli a borját (láttam ilyet disznónál is tucatszor), megültem a lovat szőrén, kergettem a tyúkokat, a kecskéket csak messziről néztem, mert féltem, hogy felöklel, és a szőlőhegyen gyíkokra vadásztam meg minden másra ami mozgott és élvezettel néztem, ahogy a mezei nyúl átvág a szántáson. Szerintem ilyen egy normális falusi gyerekkor. Eltelik 10-20 év és a falusi gyerekek zsigerből felsorolják a számítógép alkatrészeit meg felsorolnak neked 500 márkanevet, de ha az óvónéni megkérdezi tőle, hogy milyen hangot ad ki a kecske, akkor csak néz, mint borjú az új kapura. Ez egy kibaszott TRAGÉDIA!

Technikai fejlődés ide vagy oda, ezek olyan dolgok, amelyek az ember szocializálódási folyamatának elengedhetetlen és szükségszerű elemei. Nem csak vidéki, falusi gyerekeknél, hanem szerintem városiaknál is. Körbevesz a technika, meg a seggünk alá tolnak lassan mindent, de apránként elvesznek a gyökerek, amiért én elsősorban a szülőket hibáztatom. Az, hogy egy falusi anyuka vagy apuka ennyire nem törődik azzal, hogy a gyereke minél szélesebb spektrumban ismerje meg az őt körülvevő KÖZVETLEN világot, számomra a mérhetetlen felelőtlenséggel, a szülői szerep elhanyagolásával és az alapvető értékek figyelmen kívül hagyásával egyenlő.

Ha lesz gyerekem - aki valószínű városi gyerek lesz, mivel én is ott képzelem el a jövőmet -, az biztos, hogy nem fosztom meg attól az örömtől, élményektől és tudástól, amit a vidéki élet nyújthat számára. Nagyon remélem, hogy mire eljutok odáig, még megmutathatom neki ezeket az értékeket. Ha nem volnék ateista, akkor ezért imádkoznék...

Elkúrtak

Megtörtént az, aminek a bekövetkeztére már vártam. Na nem azért, mert olyan rohadtul vágytam rá, hanem azért, mert egy olyan kétmilliós városban, ahol egymillió (vagy több) ôrült autós kering az utcákon, ez várható és elôbb-utóbb elkerülhetetlen.

Elkúrtak. Nem nagyon, csak egy kicsit.

50 méterre voltam a munkahelyemtôl, a bicikliúton közlekedtem, hallottam egy dudálást valahonnan, de akkor már a kapubejáró elé kerültem, ahonnan egy Transporter rohant belém oldalról. Félrekaptam a kormányt, de már késô volt. A bunkója (ki fog derülni miért az, azon túl, hogy elbaszott) kitolt az útra, felborultam, lámpa darabokban, én az úton az oldalamon. A nagydarab kopasz sofôr konkrétan ezzel a mondattal ugrott ki a kocsiból: "BAZDMEG, NEM HALLOTTAD, HOGY DUDÁLTAM? BAZDMEG!" Ebben a szép keretes mondatban kb rám akarta kenni, hogy én voltam a hibás. Válaszoltam, hogy "hallottam, csak késôn". Kb 2-3-szor még megismételte az elôbbi mondatot, megnézte a kocsi elejét és aztán megkérdezte azt is, hogy jól vagyok-e. Igazán nem lett volna rá szükség. Félretettem a bicajt a kerítés mellé, leültem. Jött a kollegája, kicsit idôsebb, kicsit több hajjal, kicsit kedvesebb, kérdezett, válaszoltam, jelezte hogy leesett a láncom, beszálltak a kocsiba és elhúztak. Én meg ültem pár percet és próbáltam összeszedni magam. A láncot alig bírtam visszatenni, pedig nem egy nagy kunszt. Az elsô kerékben lett egy nyolcas. Nekem nem tört semmim, fájnak a sípcsontjaim, különösen a jobb lábam, amire ráestem meg még van 1-2 kisebb zúzódásom. Volt már rosszabb.

Nos igen, kellett volna kérdeznem egy nevet, felírnom a rendszámot stb, de mivel ez volt életem elsô gázolása kicsit máshol jártak a gondolataim...

Még jó, hogy két sarokkal arrébb van egy kerékpárszerviz, ahol kikalapálják a kereket...

Ha anyukám olvassa ezt, akkor most biztos kiborul. Üzenem, hogy minden okés, csak gondolkodni nem tudok és picit fáj a lábam, ennyi. Rosszabb is lehetett volna... Puszi!

Adjunk a sportnak!

Szerencsére múlt héten minden nap fasza idô volt, ezért minden reggel bicajjal indultam el az irodába tologatni a pixeleket. Nagyon kellett már a rendszeres testmozgás és a napi kb. 2x4 km kicsit kirángatja a testemet a tespedésbôl és punnyadásból. Csütörtökön a napi 8 km 20-ra duzzadt, teli táskával, aznap azért kivoltam egy picit...

Szerencsére ma reggel is bicajjal jöhettem dolgozni, hála a BKV sztrájknak. Az egyetlen bibi a dologban az esô volt, ami ugye nedves, csúszik és hideg. Más bajom nincs vele. Fura mód sokkal nagyobb biztonságban tekertem keresztül a városon, mint amikor jár a BKV. Az is tény, hogy ekkora tömeggel még nem kellett szembenéznem a Margit-hídon... A harmadik tény meg az, hogy a seggem teljesen átázott a kerékrôl felcsapódó víz miatt, de szerencsére most volt egy másfél órás meeting, ahol a radiátornak dôlve megszárogattam a hátsó fertályomon a nadrágomat.

Ha már bicajozás, felhívnám a figyelmeteket arra, hogy 2 hét múlva szombaton, azaz április 20-án újra lesz CRITICAL MASS! Idén megpróbálom nem elbaszni a videófelvételt és akkor lesz mozgóképes beszámoló is! Ha neked kevesebb van 4 keréknél, akkor ott a helyed!

STOMP

Tegnap este végre láthattam azt a zenei formációt, ami már azóta birizgálta a fantáziámat mióta először láttam a jó emlékű Friderikusz Show-ban, kispöcsös koromban: STOMP!!! Így, három darab felkiáltójellel! Mert bazi na... nade ne szaladjunk előre:)

Hogy is kerültem ide? Bicajon. Amúgy meg a Kultblog fotós küldötteként erősítettem a médiakülönítményt:) Jó érzés volt fotósként valahol backstage-ben lenni és nem mint szervezőként, ahogy fősuli alatt volt. JA és először jártam az Aréna belsejében! Annyira nem vágott hanyatt.

Szóval kiosztották a badge-eket, elmagyarázták a pár egyszerű szabályt (pl. no vaku) és betereltek az arénába, ahol a szállingózó tömeg és a felszerelt színpad várt, persze némán. Oszt egyszercsak elkezdődött. Nos, a para az volt, hogy kölcsöngép volt nálam - ezúton szeretnék köszönetet mondani Katinak:) - egy Nikon D70-es, de csak alapobjektívvel (gy. k.: kis távolságra jó), állvány nélkül érkeztem (mert nem tudtam volna a 3 lábút egész nap cipelni a bicajon), a színpad kb 30 méterre volt, mindenféle színű fények, az autofokusz megmakacsolta magát és nem fókuszált, de találtam egy helyet a kordonnál, ahol megtámaszthattam a kezem! Beállítottam a gépet és csináltam a képeket. Viszonylag jól kitartottam a fél másodperces expozíciót, de a képek 95%-a szar lett, a maradék 5% meg falura elmegy. Ez van.

Két műsorszám erejéig kattintgathattunk, utána kitereltek, mint a birkákat az arénából. Aki akart, az maradhatott megnézni a műsort, miután lepakolta a táskáját, mert fényképezőgépet ugye nem lehetett bevinni a nézőtérre. NANÁ, HOGY MARADTAM! Cucc le, nasit vesz, irány horány! Nem bántam meg. Hatalmas műsor volt, másfél órán keresztül! Egyrészt maga a koreográfia nagyon ott volt, a zenéről/zajokról ne is beszéljünk, bevonták a közönséget és minden műsorszámban volt valami jó poén, sokat röhögtem:) Kurvajó volt!

A végén vissza a cuccokért, ki a bicajhoz, irány a Vár! Ma kb 20 km-t bicajoztam, el is fáradtam, lezuhanyoztam, de vacsit még nem ettem és hajnali fél 2-kor még itt írom ezt a blogot.

Kimegyek és nasizok egy kis házi szalonnát Dijon-i mustárral, paprikával meg kenyérrel:)




















Update: kihagytam az este sztoriját. Vakut tilos volt használni, amúgy értelme sem lett volna és amúgy is utálom, de a Nikonon van segédfény, aminek az a célja, hogy megvilágítsa a közeli fotótémát, hogy az autofókusz könnyebben megtalálja. Ezt nem lehet kikapcsolni! Egyszercsak odajött egy hatalmas kopasz szekus "Tilos FÉNYT használni" jelszóval! Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez mi és nem lehet kikapcsolni, erre azt a választ kaptam, hogy vagy letakarom, vagy elpakolom! Számba vettem a lehetôségeket: az egyik kezemmel a gépet tartottam és a kattintós jobb ujjam mellett van a fény, azzal a kezemmel nem tudtam eltakarni. A másik kezemmel az objektívet buzeráltam és tartottam a gépet, néha meg tudtam úgy nyújtani az ujjam, hogy valamennyire eltakarta a fényt, de igazából ez sem volt hatékony. A farkam nem elég hosszú ehhez a mûvelethez, tehát egy idô után hagytam a dolgot. Egy idô után megint jött a szekus. Megint próbáltam elmagyarázni, hogy csak 2 db kezem van és nincs más, amivel leragaszthatnám. Erre az elôzôhöz hasonló megértô választ kaptam én meg magamban megértôen elküldtem a kurvaannyába, hogy ezt nem bírja felfogni! Az egy dolog, hogy valaki technikai analfabéta, de hogy ráadásul seggfej is, az már kuriózum!

Dalban mondom el...

... amirôl amúgy nehéz lenne írni és nem is igazán akarok, de nem hagyhatom, hogy itt ne legyen nyoma.

John Lennon - Jealous Guy


Robyn - With Every Heartbeat


Unkle - Lonely soul

IRREVERSIBLE

A netmentes hétvégén megnéztünk Mózessel egy filmet, amire én speciel már régóta kíváncsi voltam: IRREVERSIBLE (2002). Rendezte és írta Gaspar Noé, a fôszerepekben Monica Bellucci (egy istennô), Vincent Cassel (Bíbor folyók 1-2.) és Albert Dupontel, aki idehaza nem tartozik az ismert színészek közé.

A cselekményt fordított idôrendben lájuk, tehát a stáblistával kezdünk, aztán a zárójelenettel és így együnk visszafelé a történetben. Aki látta már a Mementót, annak ez nem okoz nagy meglepetést. A cselekmény vezetése csak egy dolog, szépen porciózva kapjuk az információkat, hogy mi miért történik és szinte minden jelenetben kapunk az arcunkba rendesen, kivéve a film vége felé, amikor már csak olyan jeleneteket látunk, amelyek csökkentik az elején felgyülemlett feszültséget. Mindenesetre ezek az információk is olyanok, amitôl csak még jobban ökölbe szorul a kezem, ha a korábban látottakra gondolok... Az operatôri munkát egyszerûen bravúrosnak tartom, minden jelenetet egy kamerával(?), egy snittben vettek fel (ha jól emlékszem), azt hiszem ez az operatôrnek, rendezônek és szereplôknek is eléggé megterhelô feladat lehetett.

A következô bekezdést ne olvassa el senki, aki még nem látta a filmet és esetleg megnézné, mert részleteket közlök a filmbôl!

Van a filmben két olyan jelenet, amitôl frászt kaptam, rosszul lettem, alig vártam, hogy vége legyen, de mégsem vettem le róla a szemem, mert egyrészt ilyet nem lát minden nap az ember és nem árt ha tudja, hogy miképp néznek ki ezek a dolgok a valóságban! Az egyik jelenetben az egyik fôszereplô szétveri valakinek a fejét egy poroltó készülékkel, de olyan szinten, hogy a fejbôl nem marad szinte semmi és alsó kameraállásból végignézheted, amint az elsô pár ütéstôl eltorzul a fej, elcsúszik az állkapocs, kirepül néhány fog, aztán a többi ütéstôl már beszakad a koponya, kisebb-nagyobb darabok esnek le és repülnek szerte-széjjel a szobában, közben néha megjelenik a kép sarkán a szétvert fejû görcsbe rándult karja akiben még akkor is van valami jottányi élet, amikor már elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki ezt túlélje. Nem is éli túl.
A másik jelenetben azt látjuk, ahogyan megerôszakolnak egy nôt. Nem mértem le pontosan, de kb. 8-10 percig dugják seggbe Monica Bellucci-t, rettentô erôszakosan. Egy idô után már magamból kikelve ordítoztam a monitorral, hogy legyen már vége! Nem voltam hajlandó áttekerni ezt a részt, moziban sem tudtam volna és feltételezem a rendezônek konkrét szándékai voltak azzal, hogy ezt így bemutatta. Igen, így néz ki egy erôszaktétel! Lássátok! Tudjátok meg, hogy mirôl szól ez! Veled is megtörténhet! A barátnôddel! Anyukáddal! Testvéreddel! Iszonyatos volt... Soha többé nem akarom látni azt a jelenetet, de jól tettem, hogy végignéztem legalább egyszer. Figyelmeztet arra, hogy jobban kell figyelnem a számomra fontos nôkre. Sokkal jobban!


Szóval ez a film eléggé odabaszott! Kôkeményen! A színészek közül Vincent Cassel játéka néhol idegesítô volt, de valójában teljesen igazolja a viselkedését a történtek és az egyik jelenetben beszedett drogok. Szerintem ez 10/10. Valós történet az életrôl, vágatlanul, cenzúra nélkül. Gyenge idegzetûeknek nem ajánlom, de tanulságos.

Internetmentes hétvége

Rettentô dolog történt velünk a hétvégén, amivel szombat hajnalban kollegám búcsúbulijából hazatérve kellett szembesülnöm hajnali kettôkor: a T-Köcsög kikapcsolta a netünket mindenféle figyelmeztetés nélkül!
Kiderült, hogy véletlenül elfelejtettünk befizetni egy számlát és ôk se szó se beszéd lekapcsoltak minket a hálóról! Amikor két albérlettel ezelôtt UPC elôfizetésem volt, azért szerettem ôket, mert amellett, hogy gyors volt a net, normális és elérhetô volt az ügyfélszolgálat és HÁROMSZOR szólítottak fel, az elmaradott befizetés és esetleges internetszolgáltatás szüneteltetésének lehetôsége végett! Háromszor, érted? Az három hónapot jelent, mert a felszólítás mindig a havi számlával érkezett. Ennyi idô alatt bárki összekaparhatja magát, hogy befizesse az elmaradást! A rohadt Magenták meg másfél hónap késés után szó nélkül lebasznak a hálóról!

A kezdeti ôrjöngés és rövid pánik után vettünk egy nagy levegôt és belevetettük magunkat a netmentes hétvégébe, ami végül nagyon produktívan és hasznosan telt el. Befejeztem kettô darab félbehagyott panorámát, valamint nézhetô állapotba hoztam egy régen elveszett, majd újra meglelt, szörnyen roncsolódott tekercs filmet, ami 2006 tavaszán készült amikor az évszázad áradása volt a Dunán itt a Nagy Faluban. Feltöltöttem ôket a Deviantart-ra, de lehet majd itt a blogon is postolom ôket. Továbbá kitekertünk a Margit-szigetre ahol összefutottunk pár baráttal, kolbászoztunk, élveztük a napsütést, majd hazatekertünk. Este megnéztünk egy filmet, amirôl mindenképp akarok írni a késôbbiekben, a címe: IRREVERSIBLE. A hétvége maradéka azzal telt, hogy rendet raktam a számítógépemen - a munkaállomásomon - aminek az lett az eredménye, hogy végre rendszereztem a gépen található összes adatot és megszabadultam fölösleges 16 giga adattól (homloktörlés).

Utólag örülök, hogy így alakult, de azért a T-Köcsögnek a kurvaannyát!

Élet a webkettôn: Last.fm

Szeretem a zenét. Ha a Netvibes a legfontosabb webkettes oldalam, akkor a Last.fm a kedvencem, ami egy zenehallgatási szokásokon alapuló közösségi hálózat. Hogy ez mit takar egész pontosan, rögvest megtudjátok, mert most jól megmondom!

Az utóbbi 10 évben meglehetôsen elterjedt az mp3, azt hiszem ezt a formátumot senkinek nem kell bemutatni. Mindenki elkezdte illegálisan letölteni és cserélni a zenéket, a kiadók legnagyobb bosszúságára. Talán nincs mindenki tisztában azzal a ténnyel, hogy a mp3 fájlokban úgynevezett ID3 Tag-ekben lehet tárolni információt: elôadót, szám címet, album nevét, megjelenés évét, stílust és még pár dolgot. A Last.fm ezeket az adatokat használja fel, amikor te zenét hallgatsz. Ez úgy történik, hogy az oldalon való regisztráció után le kell töltened az Audioscrobbler plugint, amelyet telepítened kell a gépedre. Telepítéskor kiválaszthatod, hogy mely zenelejátszó programokból szedje az adatokat: Windows Media Player, Winamp, iTunes, Songbird stb. Többet is kijelölhetsz természetesen. Telepítés után pedig nincs más dolgod, mint hallgatni a zenéidet a számítógépen. A progi elküldi a zenék adatait, a profilodban pedig megjelennek ezek az adatok. Ide kattintva megtekintheted a profilomat, csak hogy képbe kerülj. Aki lusta klikkelni, annak itt egy screenshot.


Miért is jó ez tulajdonképpen? Elôször is, a meghallgatott zenék alapján rengeteg statisztikát nézhetsz meg a zenehallgatási szokásaidról: legutóbb hallgatott számok listája, a legutóbbi hét legtöbbet hallgatott elôadói, az általában legtöbbet hallgatott elôadók, az általában legtöbbet hallgatott számok stb. Megnézheted heti vagy akár havi bontásban, hogy adott idôszakban mely zenéket hallgattad, kik voltak a "top artist"-ok, "top album"-ok, "top tracks". A meghallgatott zenéid alapján készíthetsz saját rádiót, saját playlist-et, ajánlhatsz zenét másoknak, bejelölheted a kedvenceidet és megcímkézheted ôket, elôadó, album illetve számcím szerint. Az elôbb felsorolt listákat beágyazhatod a blogodba vagy honlapodba is! Talán feltűnt már, de itt a blog jobb oldalán is van egy lejátszó widget, ami egy általam összeállított playlistet indít el, ha a rányomsz arra a nagy PLAY gombra a tetején.


Közösség. Ha belegondolsz, a zene és a zenei ízlés nagyon masszív összetartó erô. Megkeresheted a haverjaidat, akik szintén beregisztráltak, összehasonlíthatod, hogy mennyire egyezik az ízlésetek. Természetesen azokkal is megteheted, akik nem tartoznak a kapcsolati hálódba. Bárkinek küldhetsz üzenetet a profiloldalára, kommentálhatsz ´journal´-okat, zenét, videót, bármit. A saját barátaid mellett olyan emberek avatarjait is láthatod az oldaladon, akiknek hasonló a zenei ízlésük, mint neked: ôk a szomszédaid. Ehhez kapcsolódik az a fícsör, hogy a Last.fm-en kersztül kapsz olyan zeneajánlókat, amik érdekelhetnek téged is! A számokba belehallgathatsz, de vannak teljes hosszúságú, ingyenesen letölthetô zenék is. Továbbá rengeteg egyéb kisseb közösséghez csatlakozhatsz, ország, város, kedvenc zenei stílus, előadó stb. alapján: ezek a 'Group'-ok.


Ha már zene, természetesen nem maradhat ki a koncert és buliajánló sem! Bárki, bármit beküldhet, tehát az információáramlás meglehetôsen gyors és nehéz lemaradni bármirôl, ami érdekelhet, továbbá azt is közzé teheted egy klikkeléssel, hogy elmész-e, nem mész el, vagy még nem tudod. A bulira reagálhatsz, elmondhatod a véleményed róla, tehetsz fel videót, linkelhetsz képeket.

Említettem a cikk elején, hogy le kell töltened az Audioscrobbler nevû plugint, ami egyben feltelepít egy klienst is a gépedre, ami automatikusan elindul, amikor elindítod az általad preferált médialejátszó szoftvert. Itt nagyjából nyomon követheted szinte mindazt, amit a honlapon is. Zenehallgatás közben információt kapsz az épp aktuálisan hallgatott albumról és elôadóról. Megoszthatod, ajánlhatod, címkézheted, szeretheted, letilthatod az épp hallgatott számot de ha változatosságra vágysz, hallgathatod a barátaid vagy szomszédaid rádióállomását is.


A honlapon természetesen vannak reklámok, de ha elôfizetsz pár euróért, ezek eltûnnek és emellett még számos más fícsört használhatsz ki, amit sima mezei felhasználóként nem tehetsz meg. Magyar verzió még nincs, de rajta vagyok az ügyön:)

A Last.fm-et három úriember - Felix Miller, Martin Stiksel és Richard Jones - alapította, a fôhadiszállásuk Londonban van és egy olyan zenemegszállott csapat veszi ôket körül, akiket a világ minden tájáról toboroztak össze. Köztük van egy magyar jóbarátom Atis, aki tavaly novemberben került a céghez és webfejlesztôként tologatja a biteket. Szar helyen dolgozik mi?

Ajánlom a Last.fm-et mindenkinek, aki szereti a zenét! Let´s rock!

Magyar Posta: BOCSÁNAT

Az elôzô post-ban jól lefikáztam a Magyar Postát és elküldtem ôket a "jóbüdöskurvannyukba". Ebben a bejegyzésben ezt szeretném visszavonni, ugyanis ma reggel felhívott édesanyám, hogy kaptam egy újabb csomagot, benne az elôzô JPGmagazin számával és a miniállvánnyal épen és egészségesen, dobozban:)

Najó... Nem tudom hogy lehettem olyan hülye, hogy azt gondoljam egy nejlonzacsiba csomagolva küldik el nekem az állványt a magazinnal együtt. Sajnos a csomagolás eléggé ratyi állapotban volt és a látvány alapján olyan valószínûnek látszott, hogy az történt, amit gondoltam... Egy dolgot viszont nem értek: hogy lehet az, hogy az elôzô szám 3 hónappal a megrendelés után érkezik meg hozzám úgy, hogy még a legfrisseb kiadás is korábban érkezett meg? Rejtély...

Szóval megkövetem a Magyar Postát a korábbi kijelentéseim miatt, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy sok az enyves kezû alkalmazott, mivel sok ismerôs és barát találkozott már ezzel a jelenséggel!

Peace!

Magyar Posta: SZÉGYEN

Ennek a bejegyzésnek eredetileg a "A Magyar Posta menjen a jó büdös kurva anyjába" címet szerettem volna adni, de rájöttem, hogy ennyire azért nem kéne lealacsonyodni már a címadásnál, ezért az anyázást inkább a post vége felé tartogatom.

Azt szerintem mindenki tudja, hogy a Magyar Posta kézbesítői kissé enyves kezűek, legalábbis én már rengeteg sztorit hallottam eltűnt magazinokról, felbontott csomagokról, levelekről stb. Nem szolgál örömömre, hogy én is a Posta áldozata lettem.

Tavaly januárban regisztráltam egy JPG Magazin nevű honlapon, aminek az a lényege, hogy a felhasználók beküldhetik az aktuálisan megadott 3 témára 1-1 képüket, amelyek a felhasználók szavazatai alapján bekerülhetnek a magazin következő megjelenő számába és még kap mellé 100 dollárt, plusz vannak szponzorált témák is, extra nyereményekkel. Azon nyertesek, akik még nem előfizetői a magazinnak, nyernek még 1 éves előfizetést is!

A mezőny nagyon erős, sok a tehetséges amatőr fotós, de akadnak profik is. Eddig nem sikerült bekerülnöm egy képemmel sem, ami igazából nem zavar, viszont idén januárban volt egy kedvezményes előfizetési lehetőség: egy évi előfizetésért 5 dollárral kevesebbet kellett fizetnem és még ígértek mellé egy brandingelt JPGmag mini állványt is! (Valójában az a cuki kis állvány vett rá az előfizetésre.) Aszontam kurvajó, simán megéri, még ajándék is van mellé, csapjunk a lecsóba! Kifizettem az összeget Paypal-on keresztül és elkezdtem várni.

A magazint egy san francisco-i kiadó forgalmazza és küldi szét a világba. A legutóbbi szám valamikor múlt héten jelent meg, de én nem voltam itthon amikor kézbesítették, a hugom találta meg a postaládánkban. Ma jöttem haza a Nagy Faluból, anyu meg mutatja, hogy mit kaptam: a legfrissebb JPG Magazint, aminek a csomagolása alul ki volt szakítva! Állvány sehol. Felhívom hugom, hogy így találta-e, azt mondja igen...


Nos, részemről a jóbüdöskurvannyát a Magyar Postának, aki nem tudja megakadályozni a lopásokat, meg jóbüdöskurvannyát a lopós magyaroknak, akik sikeresen elbasszák sok ember kedvét az ilyen mocsok dolgokkal! Sajnos nincs okom feltételezni azt, hogy a csomagot már esetleg az USA-ban, vagy Svájcban szakították volna fel (ott jött keresztül a cucc), ilyen kicsinyes dolgokat csak a magyarok képesek elkövetni, nem beszélve arról, hogy a Posta hírneve gyakorlatilag predesztinálta ezt az eseményt, csak én voltam olyan rohadtul optimista, hogy velem ez nem történhet meg. Megtörtént. Előbb-utóbb veled is meg fog! Mert ez egy ilyen ország...

P.s.: Szerinted érdemes panaszt tenni a Postánál vagy valamilyen más szervezetnél? Szerinted leszarják?

Élet a webkettôn: Netvibes

A mai webkettes bejegyzésnek különleges apropója van, hiszen ma tették publikussá a Netvibes legújabb verzióját: a Ginger-t! Ezen túl a számomra legfontosabb webkettes honlapról van szó. Csapjunk a lecsóba!

Elôször egy kis fejtágítás, hogy könnyebben megértsétek az ezután következő dolgokat:
Ajax: interaktív webalkalmazások létrehozására szolgáló webfejlesztési technika. A weblap kis mennyiségű adatot cserél a szerverrel a háttérben, így a lapot nem kell újratölteni minden egyes alkalommal, amikor a felhasználó módosít valamit. Ez növeli a honlap interaktivitását, sebességét és használhatóságát.
RSS: webes együttműködésre szolgáló XML állományformátumok családja, melyet gyakran frissülő oldalak (többek között blogok, portálok) használnak, az oldalon megjelenő új tartalom (cikkek, bejegyzések) rövid összefoglalójának terjesztésére.
XML: Az elsődleges célja strukturált szöveg és információ megosztása az Interneten keresztül.
Widget: Olyan programozásbeli eszköz, amely vagy látható (mint pl. egy ablak, nyomógomb, jelölőnégyzet), vagy közvetett módon az alkalmazás kinézetét szabályozza (pl. igazítás, tagolás).

A Netvibes-t 2005-ben hozta létre két francia úriember, név szerint Tariq Krim és Florent Frémont. Nagyjából a kezdetek óta használom, miután Dain megmutatta, hogy mit tud és mire való. Pár napi használat után beleszerettem és hála a fejlesztôknek ez a szerelem még ma is tart, hiszen a folyamatos fejlesztéseknek hála mindig van új a Nap alatt:)

A Netvibes egy többnyelvû Ajax-alapú kezdôoldal (startpage). Van belôle magyar verzió is, tehát a gyengébb angol tudással rendelkezôknek sem kell visszakozniuk. Az oldal fô célja, hogy a felhasználó egyetlen honlapon belül tudja kezelni/ellenôrizni a mail-jeit, webes határidônaplóit, tennivaló listáit, és az ôt érdeklô legkülönfélébb RSS feed-eket. Laikusoknak ez most lehet egy picit sok volt és nem igazán tudjátok felfogni, hogy akkor most "mi van?", de azért vagyunk itt és olvassátok ezt a bejegyzést, hogy eloszlassuk a ködöt.

Képzeld el azt, hogy van mondjuk 5 féle e-mail címed, esetleg egy online határidônaplód (vagy akár több is), van egy rakás haverod a neten, akik használnak más webkettes applikációkat (pl. del.icio.us, digg, stb.) és tegyük fel, hogy emellett olvasol mondjuk 20-féle blogot - van amit ritkábban, másokat gyakrabban - valamint feliratkoztál néhány podcast-ra, esetleg vannak speciális érdekeltségeid (pl. eBay), amiket folyamatosan nyomon követnél. (A felsorolás csak példaértékû, ennél lehet több ill. kevesebb vagy egyéb téged érdeklô dolog a neten.) Ugye egyetértesz abban, hogy mindezeket a dolgokat eléggé macera lenne nap mint nap egyenként bepötyögni a böngészôdbe, ráadásul nem is biztos, hogy mind eszedbe jut! Így azokat elfelejted elolvasni, lemaradsz valami fontosról, aztán már csak az anyázás marad...

A Netvibes-on mindezeket összegyûjtheted egy helyre, saját logikád szerint kategorizálhatod - ahogy neked kényelmes! Nem kell 20-30 féle URL-t megjegyezned vgy elmentegetni a Kedvencek közé, mert minden el van mentve a saját profilodon belül és mivel online, bármely géprôl elérheted, amin van internetkapcsolat! Ebben rejlik a dolog szépsége! Ha akarod összeállíthatsz magadnak saját hírportált, blogportált stb!

A kezelôfelület a helyspórolós és átlátható tab-os (tab = fül) rendszert követi. Célszerû az egy kategóriába tartozó dolgokat azonos fülre tenni. Az elmentett tartalmaid mozgatható modulokon jelennek meg. Ezek a modulok tetszés szerint testre szabhatóak: szín, méret, megjelenítendô feed-ek száma, ikon, név stb. Ugyanez érvényes a fülekre is! Ezen túl beállíthatod az egy fülben megjelenítendô oszlopok számát és manuálisan állíthatod a szélességüket!

Az ominózus kérdés: hogyan adok hozzá tartalmat a saját profilomhoz?
A Netvibes-ban rengeteg választható alapmodul van (pl. mail, hírpotálok feedjei, idôjárás stb.), de ha pl egy olyan feed-et szeretnénk felvenni az többi közé, ami nincs az alapból választhatók között, akkor sem kell kétségbe esni. Észrevetted már, hogy sok honlapnál a böngészôsáv jobb oldalán van egy ilyen kis ikon:?
Ez azt jelzi, hogy az oldalon található RSS feed (vagy Atom, vagy RSD). Másold ki az URL-t, menj a Netvibes-ba és a Tartalom hozzáadásánál válaszd ki a "Feed hozzáadása" menüpontot! A mellette megjelenô szövegmezôbe kell bemásolnod az URL-t, rákattintasz a mellette lévô gombra és a Netvibes automatikusan megkeresi neked az elérhetô feed-ek URL-jeit (egy honlapon több is lehet), amelyek közül kiválaszthatod, hogy melyik jelenjen meg a honlapodon. Ekkor feldob neked egy panelt, amely megjelenik az oldalon, ha a tetején található "Hozzáadás a lapomhoz" szövegre kattintasz! Pofonegyszerû!
Itt letölthetsz egy Firefox kiterjesztést, amivel egy kattintással hozzáadhatsz RSS feed-et az oldaladhoz.

Az egyik legjobb fejlesztés, hogy nyomon követheted a saját ill. ismerôseid aktivitását! az oldal rögzít minden változtatást, tehát vész esetén könnyen visszaállítható egy korábbi állapot, vagy visszaszerezhetsz régen kitörölt feed-eket.

Mint azt a bejegyzés legelején említettem, ez a Netvibes 3. verziója, a Ginger. Ezt megelôzôen volt egy Coriander ill. egy Cinnamon névre hallgató verzió. Három év után a Netvibes eljutott arra a szintre, hogy a felhasználók megoszthatják egymással saját widget-jeiket és feed-jeiket. Ezt úgy érték el, hogy minden felhasználó létrehozhat egy ún. UNIVERZUMOT! Tehát minden felhasználónak megmarad a saját Netvibes oldala, amit csak ô lát és kezelhet, de ugyanakkor létrehozhat egy Univerzumot, amiben megoszthatja másokkal azt amit szeretne, tehát a személyes Univerzum mindenki számára láthatóvá válik! Ide kattintva megnézheted az én Univerzumomat! Továbbá más webkettes oldalakhoz hasonlóan végre itt is megkeresheted a Netvibes-ot használó ismerôseidet és megoszthattok egymással tartalmakat!

Röviden és tömören számomra a Netvibes a legfontosabb webkettes oldal. Nagyon leegyszerûsítette a webes életem amellett, hogy kicsit túl is bonyolította, mivel rengeteg információforrást halmoztam fel az elmúlt 3 évben. Rájöttem eközben, hogy nem kell mindent görcsösen elolvasni, hanem az is elég, ha megvan minden infoforrás, amit fontosnak tartok, hiszen nem veszik el semmi és bármi bármikor visszakereshetô! A lényeg, hogy milliónyi dolgot buzerálhatok egy kezelôfelületen!

Hasznos linkek:
Netvibes blog: legfrissebb infók a NV házatájáról
Netvibes ökoszisztéma: ez a NV nyílt widget platformja. Innen lehet letölteni widgeteket, komplett tabokat, böngészhetsz Univerzumok közt, ez a hasznos cuccok tárháza.

Ha valaki úgy gondolja, hogy belecsap a lecsóba, annak szívesen küldök egy meghívót, csak dobjon egy mailt.
Peace!

Élet a webkettôn: DIGG

Az elôzô webkettes bejegyzésem hatására a hugom és egyik hû olvasóm valamint jóbarátomm, Zsu is létrehozott magának egy account-ot a del.icio.us-ön! Ezen felbuzdulva folytatom a sorozatot. Mai delikvensem a DIGG, ami sokban hasonlít a del.icio.us-re.

A DIGG alapítóját Kevin Rose-nak hívják, igazi webcelebnek számít (igen, ilyen is van)! Az alapgondolat itt is az volt, hogy a neten fellelhetô tartalmakat elmentsd és megoszd másokkal: képeket, videókat, podcastokat, cikkeket és blogbejegyzéseket. Eddig ugyanaz, mint a del.icio.us, azzal a kivétellel, hogy itt komplett weboldalakat nem lehet, illetve nem célszerû elmenteni. Amiben különbözik, az az, hogy a tartalmat ugyebár a felhasználók állítják össze, minden bepostolt tartalmat lehet kommentálni, ill. megvitatni a többiekkel. Ezeken a "fórumokon" ráadásul rengeteg, a témába vágó információhoz juthatunk, ami árnyalja a tartalom által közvetíteni kívánt képet!

Minden megosztott tartalmat elmenthetsz a saját DIGG-jeid közé, a "digg it!" gombra kattintva. Az olyan cikkeket, amelyek népszerûek és sokan DIGG-elték be, kikerülnek a fôoldalra, ahol több millió látogató láthatja ôket.

Természetesen itt is van lehetôséged arra, hogy a DIGG-et használó barátaidat felvedd a saját hálózatodba. A DIGG jelzi neked, ha valamelyik ismerôsöd az elmúlt 48 órában aktív volt és a bepostolt linkek számát is mutatja, így könnyebben nyomon követheted az általa érdekesnek ítélt tartalmakat. Ezen túl minden kategóriához tartozik RSS feed, ha netán speciális igényeid lennének.

Hogyan postolhatsz egy linket? Mivel rengeteg olyan információ van a neten, ami több helyen is elôfordul - kisebb-nagyobb változtatásokkal - egy link postolását nem hagyják a véletlenre. Elsôként meg kell adnot az URL-t, majd adnod kell neki egy címet. Ezt követi a tartalom rövid leírása max 350 karakterben, hogy a többi felhasználó is eldönthesse ez alapján, hogy érdees lehet-e számára a tartalom vagy sem (egy cím nem mindig elég). Ki kell választanod, hogy melyik kategóriába illik bele leginkább (50 kategória van jelenleg) és a végén be kell bizonyítanod, hogy ember vagy, azaz be kell gépelned egy CAPTCHA kódot. Kapsz egy elônézetet is, ha minden rendben van, akkor csak a "Submit story" gombra kell kattintanod és lôn egy új DIGG!

Innentôl kezdve lehet kommentálni a cikket, nyomon követheted, hogy ki mentette el az általad beküldött tartalmat, ki tette ki a blogjára, küldte el mailben stb.

2006. július 4-én regeltem a DIGG-re, azóta 57 cikket diggeltem, amibôl 22-t én küldtem be elsôként. Nem nagy számok, hiszen itt is vannak felhasználók, akik már 1000 post fölött járnak, de nálam nem a mennyiség számít és a DIGG-emet csak bizonyos dolgok gyûjtôhelyéül használom.

Basszus! Most vettem csak észre, hogy már egy ideje lehet testre szabni a fôoldalt, azaz én határozhatom meg, hogy milyen kategóriába tartozó cikkek jelenjenek meg elôttem! Amúgy tök szívesen böngészek az ide belinkelt cikkek között, mindig találok pár érdekes dolgot. Ajánlom mindenkinek! Itt végignézhetsz egy rövid, de informatív DIGG TOUR GUIDE-ot.

DJ Krush

Nem sok zenei élményemről írtam eddig, mert őszintén szólva kevés olyan zenei performansszal találkozom mostanság, amit érdemes lenne feljegyezni. Örömmel konstatálom, hogy a tegnap esti A38-as Krush buli megérdemli ezt a pár sort!

Kb 6 éve vártam erre a bulira. Ez a japán csávó nem sokszor jön ebbe a kis porfészekbe, de eddig egyszer sem sikerült megnéznem a produkcióját, most viszont úgy alakítottam a programjaimat, hogy et volt a prioritás és minden más utána. Másképp nem ment.

Másfél órás szettet kaptunk orrba-szájba és én kénytelen voltam a buli felét a 2. sorból végignézni, miután Mózes orvul otthagyott a tömegben. Na nem paráztam be, feltaláltam magam és elkezdtem fotókat készíteni a Kultblog számára. Elsősorban nekik, másodsorban pedig a saját szórakoztatásomra. A buli és koncertfotózás számomra még rengeteg ismeretlen dolgot rejt, de majd szeretnék vele egy picit komolyabban is foglalkozni.

Hol is tartottam? Ja igen, a buli, meg a 2. sor! Krush iszonyat pontos mixeket küldött, nem volt unalmas másodperc a szettjében, amit csak alátámaszt az a mérhetetlen elszántság, amely végig kiült az arcára mixelés közben! Komolyan gondolja amit csinál, de ez nekünk - halandó hallgatóságnak - csak jó! Profizmus a maximumon! Nemtom hogyan nyalhatnék még tovább, de asszem értitek mi a stájsz:)

Másfél óra mintha 5 perc lett volna, úgy elszállt, de egy komoly zenei élménnyel voltam gazdagabb. Írás közben épp az egyik videót nézem, amit készítettem (többet kellett volna kettőnél...)

Mihelyst levonult a színpadról, a tömeg is kb harmadára csökkent, ami sokkal könnyebbé tette a mozgást a tánctéren. Eztuán valamikor később Cadiknak kellett felvennie a törülközőt, aki kb 20 percnyi próbálkozás után ráérzett, hogy mit akar a tömeg: DUBSTEPET! Cadiktól aznap este megkaptam a 2. "nagyon komoly" zenei élményt. 25000-szer láttam/hallottam már Cadikot mixelni, de most először írom le valahol, hogy őt tartom az egyik legjobb magyar DJ-nek! Tűéles mixek, nagyon érzi, hogy mi kell a tömegnek, eddig egyszer sem csalódtam abban, amit a lemezjátszókkal csinált. Itt pedig csinált egy komoly DUBSTEP bulit!
Jelentem sikerült a legcsúnyábbik arcomat felmutatnom tegnap este, ami már nagyon kellett, valljuk be őszintén!

Íme néhány kép, mindenféle fotosop és a teljesség igénye nélkül, egyenesen a gyárból, másnap délután bepostolva (reggel):







Szóval én nem vagyok egy nagy zenemegmondó guru (azt rábízom a Kultblogra:), csak arra tudok támaszkodni, amit láttam/hallottam és ez KURVAJÓ volt!
A vizuálért meg külön RESPECT a Kiégő Izzóknak!

Update: videók a buliról.

Cloverfield

Kollegám és szövegíró társam nagy "filmbuzi", szerintem még nálam is jobban, így elmentem vele meg pár haverjával abba a gyönyörűségesen megvilágított konténerbe - amit úgy hívnak egyesek, hogy "ARÉNA PLAZA" -, hogy megnézzük a legújabb szörnymozit: a Cloverfield-et.

Alapvető tudnivalók: a film rendezőjét Matt Reeves-nek hívják, a producerét J.J. Abrams-nek, aki egyébként a következő Star Trek film producere és rendezője is egyben - nagyon várom. Érdemes megnézni a belinkelt IMDB oldalát, részt vett már néhány sikeres filmben illetve sorozatban.

Na de térjünk rá a lényegre. Már amikor megláttam az első trailert a filmről - ami kb semmit nem mutatott, de eleget ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődésem -, akkor sejtettem, hogy annyira szar nem lehet. Szerencsére nem tévedtem. Ráadásul a hivatalos moziposztere is elég jól sikerült, kell egy ilyen nekem is!

Az alapsztori: Néhány new york-i fiatalt követünk egy kézikamerával felvett felvételen, akik épp egy barátjuk búcsúbuliján leledzenek, amikor valami bazi nagy robbanás rázza meg a várost, tűz, törmelék, sikoltozó emberek mindenhol és egyszercsak a Szabadság szobor feje is bekukkant a város belsejébe. A film egyébként másfél órás, pont annyi, mint amennyi felvétel egy DV kazettára felfér. (Van a cselekményben egy mellékszál, ami a kazettára régen felvett - de jelen felvétel által letörölt - eseményeket mutat két szereplő életéből, bevillanó képek illetve rövid klippek formájában.)
Hamar rájönnek, hogy valami hatalmas szörny támadta meg a várost, így hát elkezdenek menekülni, azaz csak egy darabig, mert a főhősben hirtelen felébred a szerelmetes lovag és kidobott szerelme után indul, akire rászakadt a plafon. Józan ember nem rohan a veszte felé, de őt a szerelem hajtotta, ilyet már láttunk sokszor.

Ha már a karaktereknél tartunk, le kell szögeznem valamit: elég jól ki voltak találva, de volt néhány olyan jelenet a filmben, amikor rohadtul lejött az, hogy ezek színészek és kicsit erőltetettnek éreztem a dolgot. Namindegy. Szóval majdnem mindegyik karakter kellően utálatos, seggfej, önző, elkényeztetett köcsögnek volt beállítva, van aki halmozottan hátrányos erkölcsileg, szóval mindenkinek megvoltak a tipikus jellemhibái, amitől nem váltak annyira szerethetővé a szereplők. Kivéve talán két szereplőt, abból az egyik nem érte meg a film végét. Talán néhány emberben felvetődik a kérdés: Na és a szerelmes főhős? Jelentem, ő volt az egyik legszemetebb karakter.

És jöjjön a szörny!
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy valószínűleg ez volt a legjobban kitalált moziszörny, amit valaha láttam! Nem egy mutáns gyík, nem egy bazi nagy hal, nem egy hatalmas gorilla, hanem valami lény a tenger fenekéről! Kurvajó! Iszonyatosan jól nézett ki! Ahogy a kollegám mondta: emellett a Roland Emmerich féle Godzilla valami kis yuppie-szörnynek tűnik! Ez bazi nagy, félelmetes és nagyon csúnya! Tehát olyan amilyen egy jó szörnynek lennie kell:)

A legjobb az volt a film nézése közben, hogy az első 10 perc tinglitanglija után folyamatosan pörögtek az események, amikor szükség volt egy kis szünetre, hogy szerencsétlen néző fellélegezhessen egy percre, akkor kicsit leállt, egyébként néha azon kaptam magam, hogy iszonyatos sebességgel ver a szívem, ami azt jelenti, hogy nagyon beleéltem magam és ez valószínűleg a kézikamerás-zaklatott felvételnek is köszönhető. Ja, a filmet csak úgy nézd meg moziban, ha a gyomrod edzett! Na nem a véres jelenetek miatt, az nem is annyira jelentős, hanem a folyamatosan mozgásban lévő és rángatózó felvétel miatt. Hallottam olyat, hogy emberek behánytak a moziban! Ez nagy szó egy ilyen filmnél!

Saját értékmérőm szerint ez a film 10/10-es és ennek tükrében lehet revidiálnom kell némelyik korábbi filmes értékelésemet (pl Transformers). Melegen ajánlom mindenkinek és lehetőleg nézzétek meg moziban, mert ezért tényleg megéri az az 1300 (vagy akármennyi) forint! Támogassuk a jó filmeket! Miután áldoztál a MOZI oltárán, otthon letöltheted torrenttel! Megengedem. Én is úgy teszek izibe!

P.s.: Már bejelentették 2009-re a második részt. Mi lesz itt?

Mr bush YOU ARE A FASCIST!

Nem szeretem a politikát és eddig nem is foglalkoztam ezzel a témával itt a blogon, de sajnos kikerülhetetlen. Létező dolog, befolyásolja az életünket - életvitelünket - beszélni kell róla, illetve nem kell, de néha ki kell ereszteni a gőzt.

Nem szeretem a bokorgyurit (george bush, így kisbetűvel mint a nemecsek ernőt). Azt a beképzelt és aluledukált népet sem nagyon kedvelem, aminek az élén áll - szerencsére már nem sokáig - de ez más téma.
Szerintem kurva nagy gáz, hogy egy ex-alkoholista, buta, olajbizniszben érdekelt ember áll a világ "leghatalmasabb" országa élén. Őszintén szólva én őt egy dilettáns fasszopónak tartom... juj de jó volt ezt leírni! Mindig örömmel néztem azokat a videókat, amelyek fő célja a bokorgyuri kifigurázása és megalázása volt.
8 éve trónol a Fehér Házban, onnan szarik a világra. Tudtad például, hogy nemrég átpasszíroztak egy törvényt, ami visszamenőleg felmenti a Bush kormányzást az ESETLEGESEN elkövetett háborús bűnökért? Magyarul nem lehet őket felelősségre vonni a jövőben! Ezzel gyakorlatilag elismerték, hogy voltak háborús bűntettek, amikért őket lehetne felelőssé tenni, különben miért nyomták volna át kínkeservesen azt a törvényt? Szaddámot felakasztották (oké, diktátor volt, rengeteg embert küldött a halálba), de szerintem a bokorgyuri meg a bandája is megérdemelne valami büntit - mondjuk napi 3x2 hatalmas néger faszt a különböző testnyílásaiba.

Nyomon követem a most zajló előválasztásokat - nem árt képbe kerülni azzal, hogy ki fog majd a világ leghatalmasabb országa élére állni. Ezt leszámítva nem igazán vágom, hogy mi történik az usában, milyen a közhangulat, mire vágynak az emberek, mit gondolnak. (Hogy is tehetném, van gond nálunk is bőven!) Olvastam pár cikket és láttam már sok videót, amiben a bokorgyurit kritizálják, de amit pár perce fedeztem fel, az az eddigi legkeményebb beszólás, amivel találkoztam! Egy Keith Olbermann nevű híradós-szakkommentátor konkrétan lefasiztázta a bgy-t és mondott még mellé pár szaftos dolgot! Kurvajó! Valaki adjon má neki egy csokor virágot gyorsan! A videót meg nézd meg mindenképp!



Bocsi, hogy ilyen szarokkal zavarom a nyugalmat, ígérem ritkán fog előfordulni!