Shortlist

Addig írom le, amíg friss az élmény, tehát:

1. Tök részeg vagyok.
2. Izé, mindegy.
3. Elloptam egy poharat.

Sajnos a harmadikra nem vagyok annyira büszke, d kezembe maradt egy pohár benne roséval, amikor eljöttem a fogadásról. Történt ugyanis, hogy az egyik munkám shortlistes lett a Ringier-Népszabadság reklámversenyén, ahol a tavalyi mobilinternetes kampány sajtóhirdetése bekerült a legjobb 3 hirdets közé, "Az év sajtóhirdetése 2008" kategóriában. Teljesen őszinte leszek, én utáltam azt a kampányt, mert csak a lemondást és a kompromisszumot láttam benne, ahhoz képest, amit én elképzeltem, de most, hogy legalább jelölték, kurva büszke vagyok rá. Egy ilyen dolog nagyon sok dolgot képes megváltoztatni az emberben. Tegyük hozzá, hogy amióta a reklámiparban dolgozom (2006 október), ez volt az első jelölésem. Sajnos nem nyertünk semmit, de legalább hülyét csináltam magamból a színpadon valamilyen dobolós performansz keretében, és mivel ingeyn volt a pia és kaja, egy kicsit nmegvacsiztam és nagyon berúgtam, de szerencsére nem annyira, mint az első céges bulimon, amikor telibehánytam a bejáératot...
Ráadásul talákoztam Dettkével, régi külkeres ismerős, KHE-s, jóbarát, mittomén, jót beszélgettünk és jó volt látni őt. Ja, amúgy a zsűriben 2 régi külkeres tanárom is aktívan közreműködött, Fazekas Ildikó (ő jó fej) és Sas István (ő annyira nem volt jó fej, maradjunk ennyiben).

Na, ez a post a jelenlegi állapotomhoz mérten eléggé ziláltra sikerült, úgyhogy mielőtt tovább józanodnék és elkezdenék értelnmes dolgokról írni, abbahagyom. Jóéjt!

A jövőbeni nyertesek (Attila és én)

A zanyag, amit jelöltek

Utazz te is New York-ba!

Eredetileg a tavaly októberi utamról szóló blogbeszámolók után terveztem egy összefoglaló írást arról, hogy mire érdemes figyelni azoknak, akik egy new york-i kiruccanást terveznek és még nem jártak azelőtt a Nagy Almában. A mostani bejegyzés apropóját az adja, hogy a 3 hónappal ezelőtt flickr-re feltöltött képeim közül a Times Square panorámámat több, mint ezren nézték meg, ezzel a legnézettebb fotómmá vált:

(katt)

Tegyük fel, hogy szereted ha jól van megszervezve az utad és nem ér kellemetlen meglepetés, valamint a pénztárcád is limitált, viszont nem tudod mi mennyibe kerül. Első jótanács: ne fukarkodj azzal a pénzmennyiséggel, amit kivinnél! Ez pont az a trip, ahol nem lenne jó pénz nélkül maradni, higgy nekem, átéltem.

Szállás: Mielőtt elindulsz, találj magadnak szállást! Manhattanben lakni drága. Ha nem vagy túl igényes, akkor kereshetsz egy youth-hostelt, rengeteg van belőlük, többnyire olcsóak, de ne legyen sok elvárásod. Ezek a helyek jobbára arra jók, hogy éjszaka ott aludj és hogy a cuccaid el legyenek zárva egy szobában. Mi a szálláson spóroltunk és sajnos pont egy ilyet fogtunk ki a Bowery-n (200$ egy hétre/fő). Legközelebb tuti Brooklynban keresek helyet, az árak is mérsékeltebbek, ráadásul metróval nagyon gyorsan lehet átérni a szigetre. Óvakodj az olyan szálláshelyektől, ahol "open roof" szobák vannak, azaz nyitott tetejűek, a folyosó mentén lévő szobák mindenféle neszét hallani lehet.

Közlekedés: New York-ban az a jó, hogy a tömegközlekedés nagyon jól szervezett, bár első blikkre teljesen átláthatatlan káosznak tűnik. A buszhálózatról sajnos nem tudok beszámolni, mert alapvetően metróval vagy gyalog jutottunk el mindenhova. Manhattant 3 városrészre lehet osztani: Downtown a 23. utcáig, Midtown a Central park-ig (59. utca) és afelett Uptown. Ha tudod, hogy Északnak (Uptown) vagy Délnek (Downtown) kell elindulnod, már van egy jó esély arra, hogy nem tévedsz el nagyon. Ha azzal is képbe kerülsz, hogy a sziget keleti vagy nyugati részén tartózkodsz, akkor te biztos férfi vagy és megtalálod a hazautat;)
NYC-ben 26 metróhálózat működik, mielőtt felszállsz bármelyikre is, nem árt komolyabban áttanulmányozni a metrótérképet. A heti bérlet 25$. A metróknál figyelj arra, hogy EXPRESS vagy LOCAL járatra szállsz-e! Az előbbi csak néhány állomáson áll meg, míg a másik minden egyes megállónál. Ugyanazon jelű metróból van mindkét verzió, rengeteget szívtunk amiatt, hogy az EXPRESS-re szálltunk és túlmentünk a megállón.
Egyéb esetben leinthetsz egy taxist, élmény lesz:)

Kaja: New York a fast food Mekkája! Minden második sarkon hot-dog árus, Halal Food, McDonalds, Burger King, KFC, Wendy's, Fridays, Starbucks, Subway stb. Pár dollárért bármilyen gyorskaja megvan pillanatok alatt. Ha rendesen akarsz enni, akkor menj étterembe Little Italy-ban vagy a kínai negyedben. Drágább, mint a gyorskaja, de a minőséget és élményt tekintve mindenképp megéri. Ha jól tudom, a Keleti 82. utca környékén van magyar vendéglő is.

"Must see" látnivalók: Az egész város egy hatalmas turistalátványosság. Ezen belül van pár nevezetes pont, amelyekre röviden kitérnék.
Ground Zero: 9/11-es terrortámadás után maradt hatalmas lyuk/építési terület a Wall Street közepén. 5 év múlva elvileg elkészülnek a Freedom Centerrel. Érdemes befizetni a túrára és utána megnézni a kiállítást. Van diákkedvezmény.
Staten Island Ferry: ingyenes komp, amely fél óránként indul a Battery Park kikötőből Staten Island-re, ahonnan látványos panorámával találjuk szembe magunkat.
Grand Central Terminal: a new york-i fő pályaudvar. Szerdánként 12:30-kor ingyenes, két órás idegenvezetés veszi kezdetét a központi óránál. Az idegenvezető jó arc, rengeteg érdekességet mesélt a város történelméről.
Rockefeller Center: A 70 emeletes épület tetején van egy kilátó, amely nemrég nyílt meg újra - ez a Top of the Rock. Fenomenális panoráma tárul elénk a legfelső szintről. (Állítólag jobb, mint az Empire State Building kilátója, de erről nem tudok nyilatkozni, mivel azt kihagytam.) Ide a belépő felnőtteknek 18$ fejenként, 13$ gyerekeknek, de van 30$-ért sunrise-sunset jegy, amellyel felmehetsz a tetőre napkeltekor és napnyugtakor (erre a gyerekjegy 15$). A tetőn tilos állványt használni, este is!
Times Square: láttad fent a képet?
Liberty Island: itt áll a Szabadság szobor. A jegyet a kompra a Battery Park közepén lévő kör alakú régi erődben lehet megvenni, 12$/fő.
Central Park: a város legnagyobb egybefüggő zöldterülete. Szerintem enélkül meghalna a city. Azon túl , hogy tök jó egy kis délutáni semmittevés keretében a zöld fűben heverészni, rengeteg látnivalót rejteget a park. Éjszaka ne kóborolj ott egyedül!
Guggenheim Museum: Sajnos ez nekem kimaradt, úgyhogy következő adandó alkalommal ezzel kezdem new york-i utam.
Brooklyn Bridge: az a híd önmagában egy műalkotás! (Átsétáltunk rajta reggel 6-kor, amikor még szinte senki nem volt az utcákon, hatalmas volt!)

Ami nagyon extra és drága, az a helikopteres körút a város felett. Sajnos csak az utolsó napokban botlottam bele, amikor már amúgy sem volt sok pénzünk, de legközelebb tutira befizetek egy útra!


Mielőtt elutazol, vegyél egy térképet és egy útikönyvet. Én a Teskóban vettem egyet kétezerért, Thomas Cook Útikönyvek, Alexandra kiadó. A térképet meg tanulmányozd alaposan, mert ha ott állsz neki, akkor igencsak bajban leszel.

Íme néhány hasznos link, amiket összeszedtem:
Metropolitan Transportation Authority (MTA, a ny-i BKV): tömegközlekedési térképek. Minden letölthető pdf-ben.
SI Ferry: a Staten Island komp indulási táblázata.
nycgo: tervezz előre programot, keress hotelt, éttermet, szórakozóhelyet stb.
newyorkology: napi frissítésű blog, a legaktuálisabb tudnivalókkal (üzletek nyitvatartása, mit-hol-merre-mikor-mennyiért stb.) Itt mindent megtalálhatsz, olvashatsz kritikákat is, mellesleg az egyik legjobbnak tartott utazós infoblog.
Útvonaltervező: nemrég találtam, hasznos lehet, ha van nálad egy laptop vagy netezni képes telefon.

Remélem vannak olyan olvasóim, akiknek hasznos információkkal tudtam szolgálni, vagy legalábbis felcsigáztam őket.

Wass albert: Átoksori kísértetek

Karácsonyra kaptam hugomtól ezt a könyvet. Kb 4-5 éve szeretnék Wass Albertet olvasni, úgy tûnik most jött el az ideje. Semmit nem tudtam az íróról, kicsoda-micsoda, milyen könyveket ír, milyen témában stb. Nem tudtam mit várjak.

Ennek megfelelôen súlyos könyvélmény volt az Átoksori kísértetek. A történet egy amerikai szemszögébôl meséli el a 2. világháború elôtti, alatti és utáni Magyarországot. Igazából nehéz szavakat találni. Wass prózai egyszerûséggel írja le az eseményeket, majdhogynem tárgyilagosan, egy olyan korról, amelyrôl nagyapám mesélt még nagyon régen, de ô is csak félmondatokban és kelletlenül. Nagyon sokáig nem értettem miért, most már van róla fogalmam. Az a rengeteg borzalom és szenvedés, amit azoknak az egyszerû embereknek át kellett élnie, nem a legkedvesebb beszédtéma.

A könyv nyomasztó volt, talán ez a legjobb szó rá. Néha bosszantó, néha dühítô, de a lájtos kezdést leszámítva szinte végig körbelengte a nyomasztó légkör.

Ez egy jó könyv. Hatással volt rám, tudtam azonosulni bizonyos karakterekkel, olyan életek elevenedtek meg elôttem a lapokon, amelyek akár az én falumból is származhattak volna. Rettegéssel tölt el az a gondolat, hogy estleg bármi olyan megtörténhet az én szeretteimmel is, mint a könyvben szereplô számos családdal.

Szívem szerint kötelezô olvasmánnyá tenném, elrettentésül a felnövô nemzedékeknek.

Lopós gecik

Pár hónapja Juca megkért, hogy HA van időm, akkor tervezzek logot annak a cégnek, ahol dolgozik. Ez egy kis ingatlanügynökség, amelyet egy nagyobb ingatlanos cégből kivált emberek hoztak létre, külföldi tőkével. A brief ez volt: legyen letisztult és lila. Ok.

Egy este úgy alakult, hogy volt időm és összedobtam egy logot, leginkább Juca miatt szívességből, mert nyáron rengeteget segített a lakáskeresésben. Nyilván nem ez volt életem főműve, de mégis az enyém. Jucával megállapodtunk egy jelképes összegben, persze ezt sem a cég fizette, hanem elmentünk berúgni. Később találkoztam is az egyik megmondóemberrel a cégtől, tetszett nekik, azt mondták ez lesz a tuti, juhé.

Pár napja rám írt Juca msn-en, hogy nézzem már meg grafikus szemmel a névjegykártyáik tervezetét és mondjam meg szerintem melyik a legjobb. Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy konkrétan lenyúlták a logomat, áttervezték, meglehetősen otromba módon. Tehát összefoglalva, miután szívességet tettem nekik, mert az egyik barátom megkért (és azt is pusztán feltételes módban), gecimódon átszabják az egyszer elfogadott logot, anélkül, hogy bárkinek bármit szólnának. Nyilván egy rohadt szavam nem lehet, hiszen miért voltam olyan hülye, meg minek tervezek én bárkinek bármit hivatalos papír nélkül (amiért a legtöbben: mert nem tudunk számlát adni), de a pofátlanságnak is van határa, ezért azt mondom, hogy az iPLACE Ingatlan elmehet a gecibe. (Remélem ezt a Gugli első helyen fogja kidobni találatként.)

Ezek után megtekintettem fantasztikus névjegyeiket és örömmel jelentem, hogy az sem volt jobb az áttervezett logonál. Node másszunk bele jobban, következzen először a logo.

A bal oldali az enyém, a jobb oldali az új. Szorult belém egy kis önkritika, tehát először kivesézném a sajátomat, hogy mi nem tetszik benne. A ház szimbólummal nagyjából elégedett vagyok, talán egy kis minimális tologatással lehetne még jobb, de tutira nem csinálnék zsupfedeles házikót, mint az a "kolléga" verzióján is látható. Amivel nem vagyok elégedett, az a felirat. Ebből a szempontból a kolléga elrendezése szimpatikusabb, de itt klasszikus példáját látjuk annak, hogy "hogyan basszunk el egy majdnem jól kinéző logot véglegesen." Mondja már meg valaki, miért kellett az iPlace feliratot szétcseszni ezzel a piszokkal? Itt bukik meg a "brief" első része, miszerint legyen letisztult a logo. A felirat szinte olvashatatlan, még nekem is gondolkoznom kellett pár másodpercig, pedig már ismertem a szöveget.

Térjünk át a névjegyre. Kaptam 10 verziót, amelyeket nem elemeznék egyenként, meg az egyes grafikai elemek elhelyezése is tök mindegy most, viszont ami nekem szemet szúrt, az a szövegi rész tördelése. Vessünk rá egy pillantást. Első kérdésem: miért kell szerencsétlen adatokat egy nyomorult sorkizárt szövegboxba tenni? Egyáltalán ki a franc használ sorkizárt szövegbox-ot a 21. században egy névjegyen? Laikusoknak elmondom, hogy a sorkizárt szövegben a betű- és sorközök mérete soronként váltakozik, ugrál, azaz kevésbé kényelmes a szemnek, nehezebb olvasni. Nyilván el lehet olvasni, de hidd el nekem kedves olvasó, hogy lehet ennél jobb!
Másodikként feltűnt, hogy ebben az öt sorban 3 féle betűméret található meg, mindenféle logikát nélkülözve. A webcím miért van ott olvashatatlanul kis méretben? A mobilszám miért hangsúlyosabb a vezetékesnél? Miért van más színnel írva, mint a többi szöveg? Ha már itt tartunk, a 21. században ki írja ki egy névjegyre, hogy "TELEPHONE"? A "PHONE" simán elég. Ja, hogy a sorkizárt szöveg miatt? Haver, ezt jól elbasztad...
Mindezt tetézi a bántóan keskeny sorköz és már alig merem megjegyezni, de a szövegbox és a felette lévő név+titulus egymáshoz rendezése sem jött össze, pedig csak 2 kattintás. Nekem úgy tűnik, hogy a tervező mindent megtett annak érdekében, hogy ne feleljen meg alapvető grafikai ill. tipográfiai követelményeknek. Amennyiben meg a kedves ügyfél mondta neki, hogy "ezt told jobbra, ezt balra, ez legyen nagyobb, legyen kisebb, ez legyen nagybetű" akkor üzenem, hogy ÁLLJ JOBBAN A SARKADRA!

No, nem tépem tovább a szám, mert tök fölösleges, de jól esett kiereszteni a dühömet. Az egész sztori slusszpoénja az, hogy 2 nappal azután, hogy megkaptam a névjegyeket és kiderült ez a lopós dolog, Juca felmondott a cégnél, mert elege lett a baszakodásból. Az ő szavaival zárnám a postot:

"Egy ígéretesnek induló vállalkozás elbukott azon, hogy nem tudtuk eldönteni, legyen-e fekete a névjegyen vagy ne?"

Cyber-reality

Az év hatodik napján találtam oizys blogján egy állati jó videót, amelyet a 1stAveMachine készített a német Saturn cégnek (tudod, a FUKAR). Ahogy oizys is írja "egy órás verzióban is végignézném százszor!" Teljesen odavagyok ezekért a "keresztezzük az organikus lényeket a gépekkel" dologért, már a Terminátor 2 óta. Következzék itt egy kis összeállítás a kedvenceimbôl, a sorrend nem mérvadó (és amúgy sincs belőlük sok):

Chris Cunningham / Björk - All is full of love
Ezt a szerintem korszakalkotó videóklip 1999-ben készült. Azt hiszem az MTV-n láttam elôször és végig tátva volt a szám, miközben a kanapé karfájába kapaszkodtam. Nem hittem el, hogy ilyet lehet csinálni. Ez a videó olyan, mint amikor a Káma Szútra találkozik az indusztriális robotikával. Zseniális, megismételhetetlen, csak utánozni lehet.


Chris Cunningham / Aphex Twin - Monkey Drummer
Aphex Twin és Cunningham közös munkásságából mindig elborult dolgok születtek, így van ez a Monkey Drummerrel is. Ha még nem láttál kétlábú-hatkezû-majomfejû robotot, ami egy eszeveszett sebességû IDM számot játszik a köré elhelyezett dobszerkón, akkor itt a legfôbb ideje, hogy bepótold a lemaradást!


Polynoid Digital Works - 458nm (Robot snails)
Klasszikusan az az eset, amikor az ember kattintgat a Jutyúbon és talál egy érdekes címmel rendelkező videót: Robot snails. Nem csalódtam, egy csapásra a kedvencem lett: fatális végkimenetelű robotcsiga szex. Brutááál!


1stAveMachine - Sixes Last
A végére hagytam a legjobbat: a már említett 1stAveMachine zseniálisan ötvözi a kibernetikát a különféle organizmusokkal. Ez az első videó, amit tőlük láttam, amelyben kvázi újraértelmezték a természet fogalmát, legalábbis én még azelőtt nem láttam kibernetikus növényeket. Szerintem ezek a srácok gyerekkorukban a Teddy macit is kibelezett Transformers figurákból rakták össze maguknak.


1stAveMachine - Saturn (Director's cut)
A Saturnnak készített videó rendezői változata fenomenális. Mintha ötvözték volna a Tron-t egy autó összeszerelő gyárral...


1stAveMachine - Adidas Modular Man
Az Adidasnak készített TV spot kb olyan hatást váltott ki belőlem, mint amikor először láttam az elsőként említett Bjork klippet: szájtátva bámulok, kocsányon lógó szemekkel. Hihetetlen komplexitással összerakott 3D focisták, lassú zongarakísérettel.


1stAveMachine - MTV Japan
Szimplán kurvajó spot az MTV-nek!



Ha valaki tud még hasonlóan kib****** jó videókról, az legyen szíves megosztani komment formájában, szívesen bővíteném ezt a listát:)

Interjú velem!

Nagy nap a mai! Életemben elôször interjút készítettek velem, olyan értelemben, hogy csak engem kérdeztek egy bizonyos dologról (365 Budapest) és nem egy csoport tagjaként vettem részt valami kérdezz-felelek szintû interjú-kezdeményben. A cikk a spottr.hu-n jelent meg, ami egy nemrég indult magyar fotósblog, véleményem szerint hiánypótló, az oldalsó Fotósblogok blogrollban is belinkeltem már. Kattints ide és olvasd el!

Számadás 2008

Kicsit megkésve, a hónap közepén írok a tavalyi évemrôl, de jobb késôn, mint soha. Referenciaként belinkelem itt a 2007-es évrôl szóló postomat, szerintem érdekes lesz összehasonlítani. Hosszú post lesz ez is, hadd szóljon:

Blog: Tavaly összesen 106 postot írtam, a 2007-es 61-el szemben, szerintem ez jelentôs fejlôdés. Idén megpróbálok még többet blogolni, bár nem tagadom, hogy néha egyszerûen nem visz rá a lélek, még akkor sem, ha valamirôl tényleg írnom kellene. Ez van srácok... Kicsit alakítgattam a jobb oldalon található részt, bekerült egy csomó link, slideshow a flikkeres képeimrôl, last.fm lejátszó, átstrukturáltam a blogrollt, meg betettem egy dobozt az RSS alá, hogy aki olvassa a blogot, az ott bejelentkezhessen, vagy mi... Ôszintén szólva fingom nincs mit csinál az a cucc ott, adok neki még pár hetet, ha senki nem veszi igénybe, akkor letörlöm.

Munka: Brutális év volt. Az év elején még viszonylag békében elvoltunk a Kékekkel, de fôleg külföldi OG-s fejesek közremûködése miatt (magyarul beleköptek a levesünkbe) kiírtak egy tendert a nyár közepén. Természetesen nagyon örült az egész csapat, mivel épp nyár volt, a brigád fele szabin, és a több körös tendernek hála elôfordult az is, hogy egészen október közepéig zsinórban több hétvégét töltöttünk az irodában. A 7 napos munkahetek majdnem megszokottá váltak, az éjszakáig illetve hajnalig tartó túlórázás pedig idegronccsá tette az embereket. Végül vért izzadva, de megnyertük a tendert, velünk együtt az egész OG megmenekült. Egy darabig. Beütött a válság, (bár ez már 2009-ben történt, de szorosan kapcsolódik 2008-hoz) mire az új évet leépítésekkel kezdte a cég. Én maradtam, más kollégáim nem voltak ilyen szerencsések.

Materiális javak: Azt sem tudom hol kezdjem. Vettem egy Nikon D80-at egy kollegámtól, 2 objektívval, amit decemberben lecseréltem egy D90-es vázra. Mindkét vétel megérte és szerencsére semmit nem buktam az ügyleteken. Februárban elkezdtem eBay-ezni, ami nagyon addiktív, tehát csak óvatosan! Így tettem szert 4 db nagyon régi szovjet Zenit fényképezôgépre, konverterekre az M42-es obikhoz, hogy tudjam a Nikonnal használni, távkioldóra a D80-hoz (ami most eladó), egy új Manfrotto állványra, amihez a Digitcamben vettem fejet. Vettem egy Epson nyomtatót is novemberben, errôl kivételesen nem emlékeztem meg külön postban. Aztán vettem még egy tonnányi könyvet, fôleg Asimovokat meg Vonnegutokat. A bringára viszonylag sokat költöttem, mert volt pár baleset, borulás stb, meg kellettek szerszámok is, de a legkomolyabb bringás beruházásom a Bagaboo táskám volt!

Immateriális javak: Emberi kapcsolatok. Nálam nehéz ügy. Nehezen szakadok ki a gubómból, de idén történtek dolgok, amik rákényszerítettek. Például amikor Mózes elment Argentínába a Celeb vagyok forgatására. Másfél hónapig voltam egyedül az albiban, ha nem mozdulok ki, megkattanok. Akkor pár emberrel kialakult egy normálisnak mondható kapcsolat, akikkel addig csak felületesen érintkeztem, vagy kevesebbet a kelleténél.
Azt feltétlen meg kell említenem, hogy a Flickr jóvoltából egy nagyon jó kis közösségnek lettem tagja, és sajnos csak ritkán jutok el itt Bp-n flikkeres találkozókra, de rengeteg jófej embert ismertem meg és sokat tanultam tôlük. BIG UP!
Szakmailag aránylag kevesebbet fejlôdtem, mint 2007-ben, de év végére már tisztán láttam a gyengeségeimet és azt, hogy mit kell fejlesztenem. Nem akarom azért elveszteni a munkám, mert szarul dolgozom, tehát idén újra tanulni fogok. Újra meg kell tanulnom rajzolni szabad kézzel! Azt még nem döntöttem el, hogy autodidakta módszerrel, mint eddig, vagy magántanártól.
A családommal idén kevesebbet tudtam foglalkozni, már olyan szinten, hogy kevesebbszer jutottam haza vidékre. Ennek nem örülök, de ugyanakkor úgy érzem, hogy kicsit konszolidáltabb lett a viszonyunk a szüleimmel. Talán én is érettebb lettem és a szüleim is észreveszik ezt. Nem tudom igazából, csak spekulálok...

Életkörülmények: Ugyanúgy a Várban lakom, a kilátás még mindig nagyon fasza, bár így télen elég gyászos néha. A szüleimnek hála májusban elkezdtem lakást keresni, decemberben találtam is és ha minden jól megy, akkor másfél hónapon belül lakástulajdonos leszek! Valahogy még mindig nem tudom elhinni...

Magánélet: Márciusban szakítottunk Ágival. Immáron ezredjére. Ez a szakítás viszont teljesen különbözött a többitôl. Egyetértésben tettük, láttuk, hogy már annyira eltávolodtak egymástól útjaink, hogy nem megy tovább. Jól tettük én azt mondom. Nem volt jó érzés, ugyanakkor felszabadultnak érztem magam, nem éreztem újra azt a leküzdhetetlennek tûnô kötôdést, mint azelôtt.
Azután nem lett senkim. Talán lehetett volna, ha nagyon akarom, vagy észre akarom venni, vagy nem ábrándulok ki, vagy nem egy kib. másik városban/országban/kontinensen él a csaj, vagy egy picit érettebb... mocskosul válogatós vagyok! Egy bizonyos szinten jó volt az egyedüllét, mert így tudtam a hülye kitalációimmal foglalkozni, mint a 365 Budapest, vagy szupertitkos rajzprojektemen dolgozni hosszú éjjeleket heteken keresztül stb. Most már viszont kezd elég lenni az egyedüllétbôl, szép lassan, ahogy mászunk ki a télbôl.

Szórakozás: Nem járok sûrûn bulizni, már Külker óta. A havi 1 vizuál adott, de ott nem szoktam lerészegedni. Mózes rángatott el ide-oda, OG-s kollegákkal volt valami nagy ritkán, de az év nagy elferdülése a BalatonSound-on volt! Jövôre is megyek, az tuti, szarok a Szigetre! Ja és a februári Krush buli az A38-on nagyon odabaszott!

Utazás: Kétségkívül az év legnagyobb eresztése a New Yorkban töltött 1 hét volt. Nem tudom elégszer megköszönni Áginak! (Igen, az az Ági, akivel 7 hónappal elôtte szakítottunk.) Vissza akarok menni, egyszerûen muszáj! Képek itt, élmények itt, csak klikkolj!


Legnagyobb sikerélmények: Májusban eladtam 2 panorámafotómat (egy igazi embernek:)! Novemberben kiállították az egyik fotómat a National Geographic fotópályázatának keretében a Westendben. New York, mert kijutottunk és mert hazatértünk.

Tervek: Újra megtanulni rajzolni, elintézni a lakás ügyes-bajos dolgait, újragondolni a költéseimet és mivel idén is szeretnék utazni, de egy NYC kaliberû kiruccanásra nem lesz pénzem, idén újra el akarok jutni Prágába. (Ki tart velem?) Továbbá kitaláltam új fotós projektet, szintén melós lesz, de nem hajt a tatár.

42

Douglas Adams frenetikus könyvében, a Galaxis útikalauz stopposoknak címűben, a Válasz a Végső Kérdésre, hogy mi az élet értelme, meg minden: 42. Nem igazán értettem, hogy Douglas Adams mit akart ezzel mondani, egészen tegnapelőttig. Mindenkinek az életében eljön valamilyen rejtett formában a 42-es szám, több mint valószínű, hogy nem is jut tudomására. Lehet, hogy ez a szám tényleg determinálja az adott ember számára az élet értelmét. Lehet, hogy többször is az élet során.

Aláírtam egy szerződést, amely hat oldalas volt, mindegyik oldalát szignóznom kellett, hét példányban. 6×7 = 42. Vettem egy lakást :-)

Okéoké, kezdjük az elején. Miért nem írtam én erről? Ölembe pottyant? Neeem. Azért kell lakást venni, mert jobb, mint egy albérletet fizetni, mivel a sajátom! Ennyi. 14 éves korom óta lakom másokkal egy légtérben, osztom meg a lakhelyem, most már kezd sok lenni. Mondjuk, lehet kibírnék még egy évet:) Továbbá el kell mondjam, hogy a szüleim ötlete volt ez az egész, több szempontból is támogatták ezt az egész ügyet. VÉGETELENNÜL KÖSZÖNÖM NEKTEK, igyekszem meghálálni egy kis-zsuttival, majd egyszer!

Tavaly májusban kezdtem el lakást keresni és azt kell mondjam, nem egyszerű téma. Egészen decemberig bezárólag kb. 40-50 lakást néztem meg. Szinte minden héten volt legalább egy, de előfordult, hogy ugyanazon a napon három lakásba jutottam el. Összekötöttem a hasznost a hasznossal, és a háznéző túráimba beelépítettem a számvadászós projektet is :) Így két legyet ütöttem egy csapásra.

Nyolc hónapnyi keresés után úgy gondolom, hogy van pár szempont, illetve hasznos tanács azoknak, akik épp hasonlóba vágják a fejszét. Következzenek a vevői észrevételek:

1. Írj egy listát a preferenciáidról: új vagy használt, tégla vagy panel, mennyi pénzt szánsz rá, mi a minimum és maximum méret, szobák száma, állapot - mennyit tudsz felújításra rászánni, belváros vagy külváros, központi vagy távfűtés, utcai vagy udvari, világos vagy sötét, földszint vagy emelet? (Emeleten kevésbé zajos a belváros) Legyen zöldterület a közelben? Ha emeleti, kell lift? Hány emeletet vagy hajlandó megmászni, ha nincs lift álmaid lakásában? Mind olyan kérdés, ami általában menet közben merül fel. Nem árt, ha rangsoroljuk az igényeinket, így a kínálatból is jobban tudunk szelektálni és kevesebb helyre megyünk el tök fölöslegesen.

2. Szelektálni tudni kell és ezt az interneten a legegyszerűbb, felejtsd el a nyomtatott kiadványokat! Budapesten hatalmas a lakáskínálat, rengeteg ingatlanügynökség közül lehet válogatni. Kevés olyan hirdetéssel találkoztam, amelyet közvetlenül az eladó adott fel. Felhívtam olyan számot is, amit utcán talált hirdetésről szedtem. TE ILYET SOHA NE TEGYÉL! Beszoptam, mert ez is egy ingatlanügynökség volt, de ilyen ócska módszerrel halásznak maguknak ügyfeleket. Én beszoptam, elmentem egy nagyon rossz lakásba, a soha viszontlátásra!
Sok ingatlanos céggel álltam kapcsolatban, ezek közül 3 olyan cég volt, akik nem szarták le a fejemet és elégedett voltam a szolgáltatásukkal: Door Ingatlan, A1 Ingatlan, de csak azért, mert Juca ott dolgozott egy darabig (neki amúgy köszönet a rengeteg fáradozásért, élmény volt vele lakást néni), és végül a Duna House, amin keresztül a lakást találtam. Ha találsz egy jó céget, akkor csomó macerát levesznek a válladról, ha akarod.

3. Ne fukarkodj az idővel. Ne akarj két hét alatt lakást találni, nagyon sok mázli kell hozzá. Én egy évet adtam magamnak, 8 hónap lett belőle. Az a lakás lesz a megfelelő, amelyik első blikkre megtetszik és utána nem tudod kiverni a fejedből! Mint a szerelem :)

4. Ne fukarkodj az idővel (2). A lakásba érve minden helyiséget nézz meg, próbáld ki a kapcsolókat, kérdezősködj a ház állapotáról, lakáséról, milyen javítások voltak az elmúlt 10 évben, vezetékek állapota megfelelő-e, de a legjobb, ha elkéred a közös képviselő számát, ő köteles pontos tájékoztatást adni az efféle kérdésekről, ha lakásvásárlásról van szó. Ha találsz egy megfelelőnek tűnő kérót, akkor keríts egy szakavatott szemet, aki elmegy veled és megnézi ő is. Ilyenkor általában lehull a lepel, kivéve az álomkérónál:) A szakszem olyan dolgokat is észrevesz, amiket mi, normál halandók nem tennénk.
Itt köszönetet mondanék Péter bának! Megmentett pár csalódástól és spórolt nekem pár milliót.

5. Hacsak nincs nagyon sok pénzed, akkor kétlem, hogy találnál olyan otthont magadnak, ami minden apró-cseprő kritériumodnak megfelel. Valamiből mindig engedni kell. Például nincs lift. Vagy a wc a fürdőszobában van, de amúgy meg kurvajó a fürdő. Vagy udvarra néz, de te utcait szerettél volna. Rengeteg dolog felmerülhet, akár fel is borulhat a korábbi preferencialistánk. Ha több favorit van, akkor az nagyon jó, mert válogathatunk! Csak tudni kell választani...

6. Ha alapos megfontolás után eldöntötted, hogy végül melyik lakást szeretnéd birtokba venni pár hónapon belül, akkor ne habozz és hívd fel az ingatlanost, hogy ne halásszák el előled! Rossz érzés, amikor lassú az ember. Persze ez mindig későn derül ki. Amennyiben te vagy a gyorsabb, minél hamarabb írjatok alá egy vételi szándéknyilatkozatot, ezzel helyzeti előnybe kerülsz.

7. Az alku. Minden lakásnak van egy alap értéke, a tulajdonos szeretne belőle profitálni, meghatároz egy minimum összeget, ami alatt nem lehet eladni a lakást, az ügynökségnek is van díja, ez általában 3-8% között mozog. Az alkunál mindezt a tényezőt figylembe kell venni. Nem árt, ha a kezünkben tartjuk az eseményeket, azaz kezdjünk pár millióval az ajánlott vételár alatt. Mivel az alku során nagyjából középen állapodnak meg a felek, nem árt előre kiszámolni, hogy mennyit ajánljunk, ahhoz viszonyítva, hogy mennyit lennénk hajlandóak maximálisan megadni a kecóért. Így ha az eladó tesz egy ajánlatot, ami nekünk már nagyon kedvező, de ő esetleg még engedne, akkor tehetünk egy próbát, és elhárítás esetén még vígan visszatérhetünk az előző ajánlathoz. Néha ez "csak" százezreket jelent.

8. Legyen egy nagyon megbízgató ügyvéded! Komolyan, rohadtul fontos! A szerződés megírása komoly szakembert igényel, rengeteg buktatója van a dolognak. Rettegj a gépelési hibáktól, kihagyott részletektől, rossz helyre tett pecsétektől, mert sok extra pénzbe kerül (amúgy is) és akár be is bukhatod az egészet, ha valami hiba csúszik a gépezetbe!
Nekem nagyon jó ügyvédem van, az életemet rá merném bízni!

Egyelőre a procedúra közepén tartok. A későbbiekben még lehetnek fontos tapasztalataim, ha így lesz, postolom őket.

Az év második munkanapja

Két posttal ezelôtt írtam, mennyire örülök annak, hogy van munkám! Nos, a tegnapi események után fokozottan örülök neki, mivel több, mint egy tucat embert bocsátottak el a cégtôl, köztük 4 közvetlen kollégámat... Életemben elôször voltam szemtanúja tömeges elbocsátásnak, nem volt jó élmény, felborzolta az idegállapotom és egész nap ennek az eseménynek a hatása alatt álltam. Kicsit úgy érzem, hogy szemtôl-szembe találkoztam a gazdasági válsággal... (Amúgy tök jó, hogy manapság mindent rá lehet fogni. Ha baj van, csak rá kell hivatkozni és mindenki bólogat.)

Írtsd a SMILEY-t!

Mózes írt egy kurvajó post-ot a chatelés illemtanáról. Szerintem olvassa el mindenki, aki folyton a "cseten" lóg, de az is, aki csak ritkán, aki meg gyûjti a smiley-kat, az végképp! Jucának különösen ajánlott a tegnapi után, amikor gazdaságpolitikáról próbált velem értekezni hajnali 1-kor... (Bocsi Juc, no offense!)

Az év első munkanapja

Ez is eljött. Ez a nap. Újra fel kellett kelni korán, nem délután kettőkor, mint eddig. Igaz, még így is sikerült majd egy óra késéssel beérnem - ebben segített az, hogy csak több órányi forgolódás után sikerült elaludnom 6 körül, 8-kor csörgött az órám - de semmi gáz nincs, hiszen nekem van a legjobb főnököm a világon:) Najó, nem csak rajta múlik ez, ha nincs meló, akkor minek menjek be korábban? Fogyasztani az áramot?

Ha most minden rendben lenne a világban, akkor azt mondanám, hogy "sajnos, megint dolgozni kell", ám mivel a világban kurvára nincs rendben SEMMI az égvilágon, így azt mondom "de jó, hogy megint mehetek dolgozni!" Ugyanis még van munkám, valószínűleg még lesz is sokáig ennél a cégnél, rajtam nem múlik, az tuti.

A fiskális okokon túl van még egy jó érv arra, hogy dolgozhatok, ez pedig az, hogy nem kattanok meg otthon egyedül. Sajnos Mózes az albiban rohad egész nap, mivel neki még nincs hova mennie, illetve nem tudja mit csináljon, hova tovább stb. Na nem a teste rohad, félreértés ne essék, szerencsére nem csak szótárból ismeri a higiénia fogalmát, szegénynek az agya bomlik meg szép lassan az otthon üléstől.

Ismerős az amin most keresztülmegy. Volt pár éve egy időszakom, konrétan a főiskola után, két albérlettel ezelőtt, munka nélkül, hónapok óta ki nem hevert szakítás gondolatai pörögtek az agyamban, mint pipi a grillsütőben. Hasonló szindrómáim voltak, mint amiket Ő leírt a blogján: magamhoz beszélés, önmagam győzködése arról, hogy minden jóra fordul, aztán hirtelen elborult az elmém és felváltva tört rám a letargia, düh és tehetetlenség érzése, mindezt megspékeltem a jó öreg alkesszal és társaival. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, az a tanulás volt. Ekkor tanultam meg az Illustrator és InDesign kezelésének alapjait, amit pár hónappal később már a jelenlegi helyemen kellet alkalmaznom.

Szóval itt egy üzenet Mónak a szomszéd szobából (igen, kockák vagyunk, de mi tudunk ezzel élni):
No para, olyan nincs, hogy sehogy se lesz, csak ne tartson túl sokáig!

Élet és halál a webkettőn: JPG Magazine

Nem gondoltam volna, hogy a webkettes post-sorozatomat egy meglehetősen rossz hírrel kell folytatnom. A gazdasági világválság a webkettes cégeket és kezdeményezéseket sem kíméli, ennek apropóján történt az, hogy ma kaptam egy mailt a JPG Magazine-tól, hogy minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült biztos anyagi hátteret biztosítani a magazin mögé, ezért január 5-én kénytelenek lehúzni a rolót.

Ez egy nagyon szomorú hír.

A JPG Magazine egy san franciscoi székhelyű offline/online magazin, amely nem másról szólt, mint a fotókról és a közösségről. Kéthavonta megadtak 3 témát, amire 1-1 képpel lehetett nevezni. A tét a magazinba való bekerülés, 100$ és 1 éves előfizetés minden nyertesnek. A JPG-tagok szavazhattak a fotókra, a legtöbb szavazattal rendelkezők kerültek be az adott émákról szóló számba. Ezt sem bonyolították túl az oldal kitalálói, egy szimpla kattintás a "Yeah, it rocks" vagy "Nah, next time" gombra és kész. Pofonegyszerű ötlet és kivitelezés.

A 3 téma mellett rengeteg más témakörbe lehetett fotókat feltölteni. Mivel mindenhova csak egy képpel lehetett nevezni, az emberek sokkal jobban meggondolták, hogy mit töltenek fel, így kevesebb volt a középszerű vagy értékelhetetlenül rossz kép, mint általában más képmegosztó oldalakon. Sajnos soha nem kapott egy képem sem annyi szavazatot, hogy bekerüljön a magazinba, ahhoz nem network-öltem eléggé, de így is izgalmas volt játszani.

Tavaly januárban fizettem elő egy évre a magazinra, azt a hat számot amit küldtek kincsként őrzöm. Nagyon igényesen van megszerkesztve és a legtöbb hazai magazin színvonalát veri, ami a papír és nyomtatás minőségét illeti. Az itt látható miniállványt az előfizetéssel együtt kaptam, mellesleg a legjobb miniállványom!

Ez volt talán az utóbbi évek legszimpatikusabb fotózással kapcsolatos kezdeményezése globálisan, most pedig ennyi, kész, vége, szevasz. A JPG magazin élt két évet. Épphogy elkezdett járni...

Afterparty után

Alig hiszem el, hogy ma hajnali fél 6-tól délután 1-ig lenyomtunk egy afterparty vizuált az A38-on! Az 7,5 óra! Kivagyok mint a szemét... Aludni kéne, de ehelyett leültem megírni ezt a hülye blogot, meg közben chaten lógok egy tök ismeretlen lánnyal... WTF?

365 Budapest

Végre elérkezett az évforduló, 2009-et írunk, izgalmas évnek nézek elébe, ennek egyik apropója a legfrissebb fotós projektem, amely kerek egy éven át fog tartani. A 365 Budapest egy tipo-fotogáfiai projekt, amely Budapest házszámainak a sokszínűnégére fókuszál. Körbetekertem a várost a bringámon, így kerestem a számokat. Ez egy hosszú folyamat, amely 2008 június 23-án kezdődött és még nem ért véget, még mindig nincs meg az összes szám.
Az oldal naponta frissül, minden nap egy új házszámmal.

Valószínű nem jutottam volna el idáig, ha három jóbarátom: Mózes, Nec és d3relict nem noszogatnak annyit. Köszi srácok, ezt az oldalt nektek ajánlom!

Már csak 1 nap!

Még 2 nap

Még 3 nap

és beindul valami...

Nikon D90

Kilenc napja, hogy jelentős fejlesztést eszközöltem a fotóstáramban: lecseréltem a használtan vett D80-at egy felsőközépkategóriás (köszi d3relict-nek a pontos megjelölésért) D90-es kedvéért. Bár a váltás hatására nem termelődött bennem annyi hormon, mint amikor májusban kezembe vehettem a "dényolcvanat", de ennyi idő elteltével örömmel konstatálom, hogy jó döntés volt, ráadásul anyagilag is jól jöttem ki a dologból, mivel sikerült egy portrémarkolatra is szert tennem féláron.

Valójában semmi okom nem volt arra, hogy váltsak és nem is terveztem ilyen rövid időn belül. De amikor meghallottam, hogy a Nikon (majd később a Canon is) kijött a maga vázával, ami fotó mellett videófelvételre is alkalmas, akkor majdnem a szívemhez kaptam. Volt azelőtt egy kis kompakt Canon Powershot-om, amivel csinálgattam videókat, amelyeket leginkább VJ anyagok elkészítéséhez használtam. Amikor a hugom kiutazott Törökbe, nekiadtam, hogy legalább képeket csinálhasson valamivel, ergo nekem nem maradt semmim, amivel videót készíthettem volna. Hiányzott is nagyon, de pénzem nem lett volna egy saját HD-kamerára, így viszont, hogy beleszuszakolták Nikonéknál ezt a módot és gyakorlatilag nem kell két eszközt cipelni magammal, sokat nyomott a latba. Na, azért nem szálltak el nagyon a mérnökök, a videó-mód hagy némi kívánnivalót maga után, de az én céljaimnak tökéletesen megfelel!

A gépvázról pár érdekesség a teljesség igénye nélkül: kinézetre majdnem ugyanolyan, mint az elődje (szerintem picit szebb), méretre szinte teljesen megegyezik, ugyanúgy használható hozzá a D80 portémarkolata (MB-D80). Nagyon jó érzés kézbe venni, a váz jó minőségű műanyag, a Canonéknál használt "olcsóbb" érzetű borítás a nyomába sem ér. Bocsi a canonos ismerősöktől, de amióta először vettem a kezembe Nikont (2004), ezt vallom, okkal. Ergonómialilag fejlesztettek a vázon, legalábbis a gombok elhelyezkedése a hátoldalon sokkal jobb, mint a D80 esetében volt. A kijelző mellett jobb felül helyet kapott itt a Live View gomb, ami felcsapja a tükröt és ilyenkor a hátsó kijelzőn látjuk, amit normál fotós a keresőben szokott nézni, ebben a módban alkalmas videófelvételre is. Jobbra alul az ún. "info" gomb található, amelynek megnyomásával a hátsó kijelzőn láthatunk minden lényegesebb beállítási módot illetve beállíthatjuk, hogy itt mely menüpontokat akarjuk gyorsan elérni. Ez pl egy nagyon hasznos fejlesztés! Ha már menünél járunk: a gép ezen részét is ráncba szedték egy picit, több menüpont található itt, mint a D80-as esetében, azaz több beállítási lehetőség közül válogathatunk, több lehetőségünk van egyéni profilok beállítására, képek szerkesztésére a gépben stb. Az egyetlen bajom az volt, hogy nem minden menünél jelezték egyértelműen, hogy ha tovább kattintok, akkor ott még lesz valami, erre magamtól kellett rájönnöm, ezért végigböngésztem mindent, amit csak találtam, sok dologhoz még hozzá sem szagoltam igazán. (Így találtam meg pl a "Multiple Exposure" menüpontot, aminek nagyon örültem, a D80-on azt hiszem nem volt.) Az ergonómiai fejlesztésekhez tartozik a hátsó LCD kijelző is, ami 7,62 cm átnérőjével elég nagy ahhoz, hogy a képek visszanézését jobbá tegye, továbbá a manüben sem érezzük azt, hogy elveszünk az információhalmazban, van hely bőven mindennek.

A gép lelkét egy 12,3 megapixeles CMOS érzékelő teszi ki, beépített öntisztító egységgel! A 12 megapixel annyira nem mozgatott meg, de a beépített szenzortisztító már igen. Szerintem ezt minden gépbe be kéne építeni, igaz ez nem érdeke a nagy cégeknek meg a márkaszervizeknek, egyelőre. A szenzor mérete egyébként megegyezik a D300-éval, ami boltban 130-140 ezerrel több forintot kóstál, mint a 90-es jelzésű kistesója. A nagyobb szenzorméret eredménye a sokkal kevesebb zajmennyiség magasabb ISO értéken. Tehát simán fotózhatunk félhomályban ISO 1600-on, a fotók nem tűnnek el a digitális zaj tengerében. Mondjuk még így is vannak, akik szerint ez nem fasza és ódzkodnak a magas ISO használattól, mint macska a fürdéstől, de szerintem egy kép hangulatához rengeteget adhat hozzá a megfelelő mennyiségű zaj, ezzel a vázzal pedig elég jó eredményeket értem el például a céges karácsonyi bulin, mindenki odavolt a képek minőségéért és a gyönyörű színekért (Cotton Club, no vaku), pedig mindent JPG-be lőttem és semmit utómunka nem volt a képeken.

Ez egy kurva jó gép! Ajánlom minden hobbifotósnak, aki már tud is képeket csinálni és nem arra számít, hogy majd mindent AUTO-ra állít és a gép megcsinálja neki a frankót. Biztos lehet vele úgy is szép képeket csinálni, de szerintem okos ISO használattal és manuális beállításokkal lehet igazán fasza képeket készíteni! Aki több és pontosabb infókra kíváncsi, az guglizzon, ez itt egy kötetlen eszmefuttatás, de ha valakinek kérdése adódik a géppel kapcsolatban, szívesen válaszolok.

Ez a váz nagyon jól fog asszisztálni nekem, érzem.

P.s.: A Flickr-en még nincsenek képek, amelyeket a D90-nel lőttem, csak ez az egy itt feljebb. Jelenleg nagyszabású fotós projektem előkészítése zajlik, a gép itt segít nekem, erről rövidesen többet is írok majd, de egyelőre többet nem mondhatok.

Lufi

2 napos netnélküliség után beültem a gépem elé szörfölni a neten (de rég mondtam ki ezt!) és NOTCOT-on találtam egy érdekes post-ot, amely 2008 legjobb lufis post-jait linkelte be. Ott találtam ezt a szösszenetet, nekem ez a nap videója!

Ha már egész nap a gép előtt tespedsz...

Kattints a képre, olvasd el!